Szilágyi György (Jobbik)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Reagálnom kell egy-két mondatra, amit Csenger-Zalán Zsolt elmondott. Először is az, hogy ön kategorikusan azt mondja, hogy a Jobbik folyamatosan az Unió ellen volt, az nem igaz.

(15.50)

Az, hogy ön azt mondja, hogy Vona Gábor pár nappal ezelőtt teljes mértékben és teljes mellszélességgel kiállt az Unió mellett, ez sem igaz. Már elmondtuk többször, de úgy néz ki, nem elégszer, ezért elmondjuk még egyszer, ha kell, vagy még akár százszor is. Tudom azt, hogy nem nem értik meg önök, hanem ez szintén egyszerűen egy olyan kommunikációs trükk, amit önök sokszor alkalmaznak, amit az önök kommunikációs boszorkánykonyhájában kifőznek, hogy hiába mondja el a Jobbik értelmesen az Európai Unióhoz való viszonyát, úgy tesznek, mintha nem értenék meg. Nagyon egyszerű ez a képlet.

Mi azzal szeretnénk szakítani, ami azért az elmúlt 25 évben a magyar politikai elitet jellemezte. A magyar politikai elitre jellemzőek voltak az olyan mondatok, amelyek közül most ön is mondott itt egyet. Azt mondta, hogy „túlértékelni magunkat”. Olyan nincs, hogy túlértékelni magunkat. Ennek a parlamentnek, amelynek Magyarország érdekében kell dolgoznia, nem túlértékelni kell magát, hanem minden lehetőséget megragadni ahhoz, hogy a nemzeti érdekeket képviselje. Az elmúlt 20-25 évben ez nem mindig volt így. Egy szolgai meghunyászkodás jellemezte az elmúlt 25 évben a parlamentet és a politikai elitet a Nyugat irányába. Éppen ezért tudtak olyan szabályozásokba és olyan európai uniós direktívákba belemenni, amelyek nem használtak az országnak.

Mi azt mondjuk, hogy most már tíz év után, tíz év tapasztalat után el kellene gondolkozni azon, hogy vizsgáljuk meg, Magyarország számára az Európai Unióban való létezés mennyi pozitívumot és mennyi negatívumot hozott. Próbáljunk meg azokról a negatívumokról, amik nekünk nem tetszenek, amik nem Magyarország érdekeit szolgálják, tárgyalásokat folytatni, hogy a csatlakozási szerződésünket, amiben tudjuk, módosítsuk. Ugyanezt mondják most egyébként az angolok is. Amikor mi ezt először elmondtuk 2010-ben, önök azt mondták, ezt nem lehet, elképzelhetetlen dolgokról beszélünk. Most, amikor már az angolok is azt mondják, hogy ezt kell csinálni, akkor önök azt mondják, hogy akkor hát lehet, de azért ne értékeljük túl magunkat.

Ugyanez történt egyébként az államadósság kérdésében is. Amikor az államadósságnál fölhoztuk azt legelőször, hogy kellett volna tárgyalni, újra kellene tárgyalni, meg kellene nézni, hogy hogyan tudunk azon a szorításon kicsit lazítani, hogy ne legyünk ennyire beszorítva bizonyos pénzügyi keretek közé, akkor is azt a választ kaptuk mindig, hogy erről nem lehet tárgyalni, hogy lehetne újratárgyalni az államadósságot. Aztán történtek azóta, 2010 óta, mert ugye, a lengyelek is tudtak erről tárgyalni az úgynevezett rendszerváltás idején, amikor nálunk volt annak idején, csak mi nem mertünk erről tárgyalni, mert ne értékeljük túl magunkat, és kapott is Lengyelország annak idején egy elég nagy adósságszolgálat-elengedést.

Ugyanezt történt most is, amikor 2010-ben ezt mondtuk, erről nem lehet tárgyalni, majd érdekes módon a görögökkel folyamatosan erről tárgyalnak, folyamatosan erről szólnak a hírek, hogy a görögöknek milyen lehetőségeket tudnak adni, mert Görögország abban a helyzetben van, amiben van. Tehát még egyszer mondom, nagyon normálisan és reálisan próbáljuk meg értékelni az Európai Unióhoz való kapcsolatunkat, és soha nem mondtuk azt, és nem is fogjuk azt mondani egyébként, hogy az Európai Unióval szakítani kell. Mert már voltak olyan mondatok is, hogy mi ki akarunk lépni Európából. Hát könyörgöm, Európa szívében élünk!

Az Európai Unió egyébként nem jelenti Európát. Ennek az országnak most is, képviselőtársam rázza a fejét, úgy néz ki, hogy neki az Európai Unió jelenti Európát, nekem meg nem. Nekem Európát nem az Európai Unió jelenti, hanem az a kontinens, amely kontinenst Magyarország nagyon sokszor megvédte történelme során. Mi Európa szívében élünk, európaiak vagyunk, és Európához is fogunk tartozni, ha lesz Európai Unió, ha nem lesz Európai Unió; ha ilyen Európai Unió lesz, mint most van, vagy ha más Európai Unió lesz.

Mi azt szeretnénk, hogy egy más Európai Unió legyen. Az úgynevezett nemzetek Európáját szeretnénk, hogy megvalósuljon, ebben gondolkoznak egyébként most már az angolok is, ahol azok az államok, amelyek részesei ennek a szövetségnek, azok a nemzetállamok megőrizve saját függetlenségüket, megőrizve nemzeti identitásukat, ami nagyon fontos, remélem, önöknek is fontos a magyar identitás, és kölcsönösen előnyös szerződések alapján működnek közösen együtt. Ez lenne a jó. Mi az Amerikai Egyesült Államok mintájára felépítendő egyesült európai uniót nem szeretnénk, hogy fennmaradjon, és nem szeretnénk, hogy ebben a rendszerben működjön, ahol mi úgy érezzük, hogy Magyarország teljes mértékben egy másodrangú tagja az Európai Uniónak, sokkal kevesebb lehetőséggel, sokkal kevesebb odafigyeléssel viseltetik irántunk az Európai Unió, mint azt teszi más államokkal szemben.

Mi úgy gondoljuk, nekünk egy a fontos, hogy Magyarország minél jobb pozíciókat tudjon kiharcolni, és a csatlakozási szerződés vagy akár a lisszaboni szerződés, amit ugye, önök voltak oly kedvesek és aláírtak olvasatlanul szinte, úgy érzem, nekünk nem megfelelő. Ezt kellene megvizsgálni. Én elmondtam a múltkor is, hogy amikor itt arról beszélünk, hogy mennyit fizetünk be az Európai Uniónak, és mennyit kapunk az Európai Uniótól, és hogy ez nekünk jó vagy nem jó, nem csak ezt kellene megvizsgálni. Nem csak azt kell megvizsgálni, hogy amit kapunk, abból mennyi fejlesztést tudunk végrehajtani. Nem csak azt kell megvizsgálni, hogy vajon ezek nélkül az európai uniós pénzek nélkül Magyarország tudna-e fejlesztéseket végrehajtani.

Azt is meg kellene vizsgálni, ha egy teljesen más gazdaságpolitikára építve újra egy erős mezőgazdasággal rendelkeznénk, ha felépítenénk újra a feldolgozóiparunkat, amit ugye, itt szétvertek az elmúlt 25 évben, köszönhetően egyébként az Európai Uniónak is, és ami mellé odatesszük azt a befizetést, amit az Európai Unió felé nekünk teljesíteni kell, akkor mennyi pénzünk maradna fejlesztésekre. Soha nem foglalkoztunk ilyesmivel. Mi azt mondjuk, hogy reálisan értékelve meg kell vizsgálni a gazdaságunkat, minden alkalommal szem előtt tartva Magyarország érdekeit kell az Európai Unió irányában megnyilvánulnunk. És nem a kilépésről beszéltünk.

Azt is még egyszer elmondom önöknek, mert ezt is mindig próbálják másképp értelmezni, mint ahogy mondjuk, amennyiben 2018-ban a Jobbik Magyarországért Mozgalom kormányozhatja ezt az országot (Hadházy Sándor közbeszól.), nem mi kívánjuk eldönteni… Majd meglátjuk, Hadházy képviselő úr, meglátjuk 2018-ban, megmérettetünk és meglátjuk, hogy ki fogja kormányozni ezt az országot. De ha mi fogjuk kormányozni ezt az országot, a Jobbik Magyarországért Mozgalom akkor sem kívánja eldönteni, hogy bent maradjunk az Európai Unióban, vagy pedig kilépjünk onnan. Elkezdünk majd tárgyalásokat a csatlakozási szerződéssel kapcsolatban, ahol megpróbálunk kiharcolni jobb pozíciókat. Ha ez nem működik, és nem tudunk változtatni rajta, akkor őszintén és nyíltan az emberek elé kell tárni azt a helyzetet, ami ott van, és döntsék el az emberek.

Gondoljunk már úgy a magyar választópolgárokra, tekintsük már annyira felnőtteknek őket, hogy az elmúlt tíz év tapasztalataiból, abból az információból, amit eléjük tudunk tárni, el fogják tudni dönteni egy népszavazás útján, hogy szeretnének-e az Európai Unió tagjai maradni vagy pedig nem. De ez a végső eset. Ez a legeslegutolsó állapot a Jobbik forgatókönyve szerint. Tehát még egyszer mondom, nem mi szeretnénk eldönteni, hogy Magyarország az Európai Unió tagja legyen, vagy ne legyen az Európai Unió tagja, mi azt szeretnénk, hogy változtassunk a csatlakozási szerződésen, és ha esetleg ez nem sikerül, akkor döntsék el a magyar állampolgárok.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

És egy utolsó mondat még arra, hogy képviselőtársam, Bana Tibor azt mondta, hogy a szavak szintjén valóban nagyon harcos a Fidesz, de tettekben már nem annyira. Ez valóban így van. Egy műszabadságharccal, amivel folyamatosan, hangzatosan egy-két hétig elmondjuk, hogy Magyarországnak mi az érdeke, és ebből aztán egy fikarcnyit sem engedünk, majd elérkezik az az állapot, jön a következő stádium, hogy hát nem is teljesen úgy gondoltuk, majd kimegy Orbán Viktor Brüsszelbe, visszajön, és teljesen másról beszél. Úgyhogy ez a szavak szintje.

Ne a szavak szintjén, hanem tettekben próbáljunk meg végre változtatni ezen az egész helyzeten, és próbáljunk meg egy olyan helyzetet teremteni mind gazdaságilag, mind politikailag, mind minden téren, ami egyetlenegy dolgot tart elsődlegesen szem előtt: Magyarország és a Magyarországon élő emberek érdekeit. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)