Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos a kormány szereti olcsó kampánycélokra használni a közfoglalkoztatást. A közmunkaprogram eredendően jó kezdeményezés, a „segély helyett munkát” jelmondat jegyében szükséges is, de csak akkor, ha valódi, értelmes termelőmunkával jár. A kistelepülési polgármesterek megalázóan alacsony fizetésért látják el feladatukat, amely pedig ha komolyan veszik hivatásukat, akkor 24 órás kemény szolgálat. Nagyon sok múlik rajtuk abban, hogy milyen lesz egy-egy közmunkaprogram kimenetele is.

Emlékezetes a Baranya megyei Gyöngyfa esete, ahol a falu 36 közmunkása fél éven keresztül pucolt egy háromszáz méter hosszú árkot, mert nem akadt értelmes munka a környéken. Igen, ha a polgármester nem akar vagy nem mer konfrontálódni, nem tud normális célt adni, akkor a megyénkben is találkozni olyasféle jelenséggel, amiről Rejtő Jenő A három testőr Afrikában című legendás regényében olvashatunk.

(22.00)

Tudják, Okbur oázis állomásfőnökéről van szó, aki reggelente 8 óra 20-kor már menetrendszerűen tökrészeg, és minden kérdésre csak népdalokkal felel. Errefelé annyi a különbség, hogy itt a repertoár kimerül Bunyós Pityu vagy a Bódi család valamelyik slágerében. Szerencsére azonban korántsem ez az általános, hiszen túlnyomórészt nagyon dolgos faluszépítő közmunkásbrigádokkal találkozni.

De az általánosságoktól térjünk vissza a konkrét településekhez. Kálmáncsán jártamkor nem sikerült elfogadnom azt, hogy a 4900 hektár területtel rendelkező, a múlt század elején még 1400 főt számláló, ma viszont alig 600 lelkes, amúgy köztereit, középületeit tekintve nagyon szépen karbantartott és rendezett községben, ahol egy lakóra átlagosan 8 hektár föld jut, miért nem jelenthet valódi alternatívát a falusi lét, s ilyen adottságok mellett miért ürül ki egyre több ház, hogy magát az enyészetnek átadva végül romhalmazzá váljon. A XVI. században még református püspöki főiskola működött itt, valaha innét indult történelmet írni Kálmáncsehi Sánta Márton és Szegedi Kiss István is. De kérdés, túléli-e a falu a XXI. századot.

Görgetegen jártamkor nem sikerült elfogadnom azt, hogy miközben a falu és a szomszédos Rinyaszentkirály határában több ezer hektáron terpeszkedik az elmúlt években 2,5 milliárd forint támogatást bezsebelő, az itteni földek nagy részét birtokló Benetton-uradalom, addig az egyszerű görgetegieknek még ahhoz is pecsétes passzus kell, hogy az önkormányzati utak és árkok mellől csalánt gyűjtsenek, mert ennek hiányában a hatósággal találják magukat szembe. Támogatás a nagybirtoknak az általa terjesztett társadalmi és gazdasági döghalálért, rendőrségi bírság az államra nyilván roppant veszélyes, engedély nélküli árokparti csalánszedésért.

Na, erre mondják, hogy no comment, úgyhogy röppenjünk is inkább a Segesd melletti Felsőbogát- és Bertalan-pusztákra. Túlzás nélkül állíthatom, az óvatlan utazó úgy vélheti, nem is Belső-Somogyban, hanem inkább Belső-Afrikában jár, mert ilyen állapotok csak valahol Zairében lehetnek: óriási kontrasztok és az ezen a tájékon a magyarság szempontjából már elvesztett demográfiai háború tudatában pár évtized múlva robbanással fenyegető irtózatos társadalmi feszültségek. A pusztától nyugat felé az LMP itteni országgyűlési képviselőjelöltjének 215 milliós jegyzett tőkével rendelkező, 1 milliárd 200 millió forint támogatásban részesített, ezzel szemben hatalmas területein mindössze 16 embert foglalkoztató családi cégének, a Kutasi Mezőkert Zrt.-nek a birtokközpontja. A pusztától kelet felé a magángépek fogadására is alkalmas, valóban csodás ékkőként tündöklő Hertelendy-kastélyszálló, ami talán még Lázár János igényeit is kielégíthetné. Ráadásul a honlapjuk árlistája alapján a 26 ezer forintos vacsorát is beszámítva egy főre potom 150 rongyból ki is lehet jönni éjszakánként.

Miközben a Segesd felé vezető úton 50 milliós Ferrarik és Maseratik repesztenek, addig az LMP-s birtokközpont és a kastélyszálló közötti, szinte járhatatlan bekötőút végén rongyosan gubbasztó pusztán mellbevágó a szegénység, a civilizációs szakadék. Széthordott romos épületek, a rozzant viskók udvarán seregnyi és nyilván semmiről sem tehető meztelen pulya. A gettóvá vált pusztán iszonyatos tempóban termelődik újra a nyomor. A beilleszkedés, a társadalmi mobilitás esélye zéró.

Kérdés, hogy meghallják-e az itteniek a cigányellenes rasszizmussal nehezen vádolható Forgács István szavát, hogy fiatalon szülni és a nyomorba sokat szülni nem kulturális jog és érték. Kérdés, hogy meghallják-e a borsodi vajda, Lakatos Attila szavát, hogy a gyerek felelősség, és nem szabad engedni, hogy a fejekben az motoszkáljon, hogy a megszülető gyerek miatt mennyivel nő a családi pótlék.

De ott a kormány felelőssége is. Kérdés, hogy meghallják-e a figyelmeztetést. Mert munka annak sincs, aki tényleg dolgozni szeretne. A nagyra növő Bertalan-puszták pedig lassan elnyelik a falvakat, és összefüggő zónákká válnak. És akkor beteljesül Forgács jóslata: ha ez nem változik, az ország biztosan a gazdasági csődbe és a kezelhetetlen társadalmi feszültségek örvényébe zuhan ‑ konkrétan a vesztébe. Köszönöm, hogy meghallgattak.