Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Így a politikai vita után szakmai és politikai vita keveredett egymásba, és én úgy gondolom, hogy ennek sem a felütése, sem pedig a mi hozzászólásainknak az attitűdje egyébként nem indokolta azt, hogy ebből egy ilyen vita legyen, ahol újra lehet elmúlt­nyolcévezni, újra lehet azt, hogy mi ezt csináltuk, ők azt csinálták, és ki csinálta jobban, ki csinálta rosszul. Én úgy gondolom, hogy itt mi egy javító szándékkal próbáltuk előadni a saját véleményünket, mindamellett sajnos ez egy hullámzó minőségű vita volt, pontosan ezek miatt a nagyon-nagyon markáns és pártpolitikát képviselő hozzászólások miatt.

Amit ki szeretnék ebből emelni, az nem ez ‑ ezeket szeretném zárójelbe tenni; ezzel csináljunk úgy, mint hogyha nem történt volna meg! ‑, amit ki szeretnék emelni, azt Zombor államtitkár úr mondta 4-én egy konferencián, neki is elmondtam, csak akkor még Banai államtitkár úr nem volt itt. Így számol be róla a sajtó: „Az államtitkár megemlítette azokat a nemrég felállított területi egészségügyi bizottságokat, amelyek a korábbinál sokkal szorosabb gazdasági kontrollt végeznek majd a fekvőbeteg-intézményeknél. Ez a szigor is jó alapja lehet annak, hogy az egészségügy eredményesen küzdhessen pluszforrásokért a döntéshozóknál, ugyanis ehhez szükséges az ágazat iránti bizalmat erősíteni, a hitelességet bizonyítani.”

Államtitkár úr, én arra szeretném kérni, tudom, hogy ez nyilvánvalóan nem az ön feladata, de most ön van itt, nem tudom másnak mondani, arra kérem önt, bízzon az egészségügyben, ne tegyen úgy, mint a főnöke, Varga miniszter úr, aki azt mondta az egyik kereskedelmi televíziónak a beszélgetős műsorában, hogy valószínűleg egyébként az okszerűtlenül és pazarlóan gazdálkodó kórházigazgatók miatt nem elegendő az a forrás, amelyre minden egyes szakmabeli, mindenki olyan, akit meg lehet hivatkozni ebben az ügyben, azt mondja, hogy nem elegendő ez a forrás. A befizetett járulékok az E-kasszának 60,4 százalékát fedezik összesen, a többit így is, úgy is a költségvetésből kell hozzátenni, viszont nem mindegy, hogy a költségvetésből mennyit teszünk hozzá, és nem mindegy, hogy hogyan gazdálkodunk ésszerűen azzal, államtitkár úr, amit befizetünk.

Ma Magyarországon kétsebességű már az egészségügy. 4,4 százalékot ad hozzá GDP-arányosan az állam, és empirikus adatok alapján tudjuk, és ezt Varga miniszter úr sem cáfolta, hogy 2,9 százalékot teszünk hozzá GDP-arányosan a zsebünkből ‑ azok, akik megtehetik. Van egy gazdagegészségügy, ahol bemennek, pénzért olyan ellátást kapnak, amilyet várnak, reméljük, kapnak utána számlát, és utána pedig utánkövetik őket, s a többi, s a többi. És van egy másik egészségügy, amit az állam finanszíroz, az a szegényegészségügy, ahol bemennek, sokadikak a sorban, kizsigerelt, türelmetlen, de persze megértő emberekkel találkoznak, akik hétvégén is ügyelnek, éjszaka is ügyelnek, próbálják őket ellátni 101-106-120 ezer forintért, ahogy ezt képviselőtársam elmondta.

(21.20)

Államtitkár úr, számoljuk ezt át, ez 320 euró. Nyugat-Európában miért ne nevetnének ezen? Háromszázhúsz euró! Miért ne kereshetné ennek az ötszörösét, a tízszeresét Nyugat-Európában? Hogyan tudjuk őket rábírni kétmilliárd forinttal arra, hogy itt maradjanak? Államtitkár úr, mi nem szeretnénk kétsebességes egészségügyet. Mi azt szeretnénk, hogy aki fizet társadalombiztosítást, az kapja meg az érte való szolgáltatást.

Itt még egy dologra kitérnék, amiről eddig nem beszéltem. Nagyon sok olyan barátom van, akik nagyon sok társadalombiztosítást fizetnek, hála a Jóistennek, megtehetik. Nekik az egyetlen hatalmas problémájuk az önök rendszerével az, hogy a befizetett járulék és az érte kapott szolgáltatás között semmilyen kapcsolat ma már nincs. A járulékot önök beszedik mint egyfajta szükséges rosszat, ők meg kifizetik mint egyfajta szükséges rosszat, de ők nem kapnak érte semmit. Nem mennek ők az állami egészségügybe, ők megengedhetik maguknak azt, hogy máshova menjenek.

Ne engedjék azt, államtitkár úr ‑ és úgy gondolom, hogy közpénzekkel és költségvetéssel foglalkozó államtitkárként erre nyugodtan felhívhatom a figyelmét ‑, hogy a befizetett adók és járulékok és az érte kapott szolgáltatások között megszűnjön a kapcsolat, mert akkor megszűnik az állam szervező szerepe. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)