Tukacs István (MSZP)

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Szeretnék reagálni a vitanapon elhangzott néhány megállapításra, de főképpen a zárszóra. Azzal szeretném kezdeni, hogy nekem szilárd meggyőződésem ‑ és megismétlem újra, amit a nap elején elmondtam ‑, hogy az egészségügy a három-négy legfontosabb nemzeti ügy egyike, amelyben közép- és hosszú távú megállapodások kellenének politikai erők és szakmai csoportok között, azért, hogy kiszámítható pálya legyen. Ha ez így van, akkor abban az alapkérdésben is meg kellene állapodni, amelyet az államtitkár úr a zárszavában említett, és amelyben az ellenzéki csoportosulások egyébként egy véleményen voltak: ez a több pénz. Azért nagyon fontos ez, mert enélkül nem lehet szakmai koncepciókat gyártani.

Szeretném felhívni a figyelmet az államtitkár úr zárszavára, nagyon súlyos mondatokat mondott. Ő mondta ki először azt a mai kormányzat hivatalos szereplői közül, hogy az egészségügy mai struktúráját megváltoztatni minőségileg ennyi pénzből nem lehet; ha ennyi pénzből kell gazdálkodni, az óhatatlanul minőségromlással járna, leépítéssel járna, munkanélküliséggel járna. Ezt a véleményt egyébként én osztom, hiszen tudjuk, hogy ez így működne. Ezért tehát azt gondolom, hogy nagyon képszerű volt az, amikor a kormány két államtitkára ült itt a vita során: a szakmát ilyen módon képviselő egészségügyi államtitkárság vezetője, és természetesen a nemzetgazdasági tárca államtitkára, akinek kötelessége volt nemet mondani ‑ mert azt mondta.

Az államtitkár úr felelősségteljes gazdálkodásról beszélt, felelős költségvetési politikáról. Most mondok én néhány dolgot, ha megengedi. Szóval, felelősségteljes dolog, amikor a kaszinóknak a koncesszióáfáját elengedi valaki csak egy ilyen egyszerű lobbijavaslattal? Ez rendben van? Ez a felelősség? Felelősségteljes-e 80 milliárdért fenntartani egy kormánytévét, amit 2 százalék ember néz? Ez bizony nem felelősség. Felelősségteljes dolog-e a futball egészen speciális magyar változatának stadionokat építeni 100 milliárdért? Hát, ez bizony nem felelősség! Államtitkár úr, tehát én azt mondom, hogy amikor azzal példálózik, hogy bizony, hát itt vigyázni kell, és akkor felelősen kell gondolkodni, és minden területre gondolni kell; én pedig azt gondolom, hogy a költségvetési politika úgy működik, hogy súlyozunk, az egészségügynek pedig szüksége lenne pénzre. Nemcsak azért mert… Én nem nagyon hiszek ezekben az összeesküvés-elméletekben, hogy ha az összeomlásról beszélünk, az bizonyos gazdasági lobbicsoportok érdekeit szolgálja ‑ de ebben legyen vitánk! ‑, de azt gondolom, hogy ha így megy tovább, akkor bizony ennek katasztrofális következményei lesznek.

Ezért tehát én messze szeretném képviselni azt a véleményt, ami itt kialakult, hogy lényegesen több pénz nélkül nincs koncepcióváltás, nincs szakmai koncepcióváltás az egészségügyben. Márpedig hogyha azt a víziót próbáljuk meg a valóságba átültetni, hogy egy nagyon betegelvű, egyébként elégedett orvosokkal és szakdolgozókkal működő egészségügy kellene, akkor bizony ehhez először politikai döntés kellene ezekről a forrásokról, és utána meg lehetne vitatni minden szereplőnek, hogy szakmai értelemben ez hogy nézzen ki, mi legyen benne, és mi nem. Újra a képviselő asszonyra nézek, bizonyára tudna olyat mondani a védőnői szolgálat esetében, amit több pénzzel azért még minőségibbé teheti ezt a magyar hungarikumot (Dr. Bene Ildikó: Biztos.) vagy unikumot, bocsánat, mert hungarikumnak még nem az. Ezért tehát hogyha ezen múlnak szakmai koncepciók, előbb a kérdés úgy szól, hogy van-e ehhez forrás, és utána lehet beszélni arról, hogy hogyan oldjuk meg szakmailag.

Ebben a tekintetben még lenne egy megjegyzésem, ami azért nagyon lényeges, és ebben a vitában ez is elhangzott. Lehet vitát folytatni, hogy ki volt a rosszabb és ki volt a jobb ebben az ügyben; ebben a tekintetben egyébként csodálkozom a mellettünk, a bal oldalon ülő frakción, akik azon csodálkoznak, hogy egy ellenzéki párt vitatkozik egy kormánypárttal és viszont, és ennek még hangot is adnak. Hát mi az ördög lenne a feladatunk? Hogy ütköztessünk koncepciókat, elképzeléseket, megvitassuk, és próbáljunk dűlőre jutni ebben. De azért néhány dologban lehetnénk egy kicsit kevésbé szűkkeblűek. Szóval, azt a vitát, ami arról szólt, hogy a fejlesztések hogyan zajlottak, azt eldönti az egészségügy legfontosabb dokumentuma, ami most pillanatnyilag rendelkezésünkre áll: „Egészséges Magyarországért 2014-2020”, abban az szerepel, hogy az elmúlt ciklusban sosem látott fejlesztések zajlottak az egészségügyben, az elmúlt európai uniós ciklusban, 2007-től ‑ Szabó József képviselőtársam nagyon pontosan mondta ezt ‑, na, azt valakinek elő kellett készíteni.

Ezért tehát hogyha megengedőbbek leszünk egymással, könnyebben dűlőre jutunk szakmai ügyekben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)