Farkas Gergely (Jobbik)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindösszesen három szakmai dologgal kapcsolatban szeretném a figyelmét kérni, és szeretném megosztani a Jobbik álláspontját ezekkel kapcsolatban. Kezdeném én az átsorolással, amihez eddig mindenki hozzászólt, de egy fontos motiváció nem hangzott el, hogy miért is van szükség erre a szabályozásra. E szabályozás változtatását egyébként a Jobbik régóta kéri önöktől. A mi motivációnk az, és ez nem hangzott el, hogy a jó tanulók, az önköltséges képzésen részt vevő jó tanulók átkerülhessenek államilag támogatott képzésre.

Ez nem hangzott el, és ez az egésznek a motivációja. Tehát mi nem büntetni szeretnénk, nem Damoklész kardjaként fenyegetni a diákokat, hanem egy igazságos rendszert szeretnénk bevezetni, ami azt teszi lehetővé, hogy akik önköltséges képzésre kerültek be egy rosszul sikerült érettségi miatt, vagy ki tudja, hogy éppen egy apró dolog miatt miért kerülnek oda a diákok, nekik legyen lehetőségük átjutni államilag támogatott képzésre. Nagyon sok olyan panasz jutott el hozzánk, hogy valaki színötös tanuló, 30 pluszos krediteket szerez minden félévben, ennek ellenére nincs hely az államilag támogatott képzésen, és nem tud átjutni. Azt tudjuk mindannyian, de azért elmondom, hogy azok helyére tud átjutni egy ilyen tanuló, akik lecsúsznak az államilag támogatott képzésről.

Tehát ez az egésznek a motivációja. És ha innen közelítjük meg a kérdést, akkor szerintem igenis lehetünk szigorúak, lehetünk egy kicsit szigorúbbak. Itt egy kicsit már az enyhítés irányába indult el Pósán képviselő úr. Mi ezt nem tartjuk jónak. Mi jónak tartjuk azt a javaslatot, amit ön is eredetileg és mi is benyújtottunk, és egyébként ezzel ért egyet a HÖOK is mint a felsőoktatási hallgatókat összefogó szervezet. Tehát úgy gondolom, Pósán képviselő úrnak is figyelembe kell venni, hogy egy olyan szervezetről van szó, amely összefogja a hallgatókat. Lehet, hogy néhány diáknak az volt a véleménye, hogy a mintatantervvel nincs tisztában, hogy az micsoda, de nem hiszem, hogy néhány diák véleménye meg kellene hogy változtassa azt, amit az őket is képviselő felsőoktatási szervezet fontosnak és helyesnek tart. Talán egy picit azért derogáló a hallgatókra nézve, hogy ők nem tudják, mi az a mintatanterv. Hát lehet, hogy akkor eddig nem mindenki tudta, de ha ez a követelmény bevezetésre kerül, akkor igenis oda fognak rá figyelni, meg fogják kérdezni a tanulmányi osztályon, eszerint fogják felvenni a tantárgyaikat. Szerintem azért nézzünk ki annyit a hallgatókból, hogy ezt meg tudják oldani.

Még egy problémát felvetnék ezzel kapcsolatban, egy kiskapura hívnám fel a figyelmet. Önök, ugye, ebben a 60 százalékos módosító javaslatban, amiről államtitkár úr is említést tett, úgy fogalmaznak, hogy a kreditmennyiség, a mintatantervben előírt kreditmennyiség 60 százalékáról van szó ebben a módosító javaslatban, amit Pósán László benyújtott. És ugye, ön is említést tett erről, mint egyik lehetséges alternatíva. A javaslattól függetlenül arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy azért kössük ezt a teljesítendő kreditszámot ahhoz az értékhez, hogy olyan tantárgyakat teljesítsenek ilyen kreditértékben a hallgatók, amik nekik elő vannak írva.

Mire is gondolok? Arra gondolok, hogy ha én most egy rossz tanuló helyzetébe képzelem magam, aki feltétlenül attól félek, hogy esetleg két féléven keresztül nem tudom teljesíteni az előírt kreditmennyiséget, akkor megtenném azt, hogy felvennék pluszban a szabadon választható tárgyak között nyelvi képzést innen-onnan, plusz kreditértékeket, amiket viszonylag könnyen el lehet végezni. Én is nemrég voltam még egyetemista, emlékszem olyan tantárgyra, hogy meg kellett írni egy beadandó dolgozatot, aztán kaptunk rá három kreditet. És ezekből minden félévben vannak. A nyelvoktatás szintén ilyen, ami kreditértékkel jár, és nem olyan bonyolultan teljesíthető tantárgyról van szó. Tehát fennáll annak lehetősége, hogy ha valaki fél attól, hogy a fő tantárgyakat, az előírt tantárgyakat nem tudja teljesíteni, akkor felvesz plusz olyan szabadon választható krediteket, amivel ő eléri ezt a határt, és gyakorlatilag kijátssza azt a lehetőséget, hogy mi most itt a szigorítással szeretnénk az ilyen, az egyetemet kevésbé komolyan vevő diákokat inkább átsorolni az önköltséges képzésre, és megnyitni ezáltal a jó tanuló önköltségeseknek az államilag támogatott képzést.

Arra kérem, amikor gondolkodnak önök is, és azt hiszem, erről bizottsági ülésen is fogunk beszélni, hogy azt is vegyék figyelembe, hogy ne legyen ilyen módon kijátszható ez a rendszer, főleg azon tantárgyakra vonatkozzon ez a szabály, amelyek a tantervben elő is vannak írva. Ez tehát az egyik fő dolog, hogy ezt a kiskaput valahogy zárjuk be. Lehet, hogy erre ön majd azt válaszolja, hogy a szabadon választható kreditek korlátozva vannak plusz 10 százalékban, de hát egy ilyen diák gyorsan kiszámolja, hogy ő sokkal jobban jár akkor, ha felvesz a plusz 10 százalékon túli krediteket, és majd ezért az egyetem végén fizet néhány tízezer forintot, ez neki sokkal jobb befektetés, mintha átsorolják önköltséges képzésre. Tehát úgy gondolom, fontos ezzel foglalkoznunk.

A második kérdés a szakmai gyakorlatok kérdése. Ugyanis az egyik paragrafus a duális képzés részeként teljesített gyakorlati képzés esetén is bevezeti a díjazást. Erről szerintem méltatlanul kevés szó esett ebben a vitában, pedig nagyon fontos dologról van szó, önmagáról a szakmai képzésről. Önök most a szakmai képzés díjazását kiterjesztik a duális képzésre, amivel nem önmagában van probléma, hanem azzal van probléma, hogy a szakmai gyakorlatok körül rengeteg rendezetlen dolog van, amire mi már itt többször felhívtuk a parlamentben a figyelmet, és sajnálatos módon ez nem került meghallgatásra az önök részéről. Amikor például egy interpellációt mondtam el ezzel kapcsolatban, akkor is a jogszabályi környezetet elismételte Rétvári államtitkár úr, de érdemben nem válaszolt a felvetésünkre.

Most ezt a szabályozatlan, véleményünk szerint sok esetben rosszul működő rendszert kiterjesztik a duális képzésre. Mondom még egyszer, nem a kiterjesztéssel van a gond, hanem azzal, hogy nem foglalkoznak kellő módon ezzel. Nézzük csak a díjazás kérdését! Jelen pillanatban úgy szól ez a paragrafus, hogy a kötelező legkisebb minimálbér 15 százalékát muszáj kifizetni a gyakorlaton részt vevő diákoknak. Ugyanakkor nincs tisztázva, hogy ez a 15 százalék helyes-e, jó dolog-e. Két, egymással ellentétes álláspontot fogok felolvasni, pont azért, hogy érzékeltessem, önök erről nem nyitnak vitát, önök úgy kezelik ezt a részt, mintha ez jól lenne, miközben nagyon komoly problémák vannak.

Az egyik álláspont: négy szakszervezeti szövetség ifjúsági tagozata a gyakorlati fizetés törvényszintű emelését kezdeményezte. Van tehát egy ilyen álláspont, vannak, akik szeretnék emelni a gyakornoki fizetéseket, és egyébként van ennek is realitása. Hiszen ha belegondolunk, a minimálbér 15 százaléka azt jelenti, hogy ha valaki lehúz egy adott munkahelyen hat hetet, ami után fizetni kell, akkor tizen-egynéhány ezer vagy 20 ezer forintot. Javítson ki, államtitkár úr! (Dr. Palkovics László: Hetente 15 százaléka a minimálbérnek.) Hetente, de összességében. Ez akkor… (Az elnök csenget.)