Szabó Szabolcs (független)

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A felsőoktatási stratégiával kezdte majdnem mindenki, az előterjesztő is meg a hozzászólók is. Én nem nagyon ragadnék le ennél, azért, mert gyakorlatilag minden elhangzott ebben a témában, amit már a bizottsági üléseken is számtalanszor átbeszéltünk.

(20.40)

Megmondom őszintén, csak annyit jegyeznék meg ezzel kapcsolatban, hogy korántsem vagyok annyira elragadtatva ettől a stratégiától, mint államtitkár úr. Kétségtelen, hogy van, magyarul írták, színes, szagos, úgy rendben van, vannak benne jó elemek, de alapvető problémák vannak. A forrásoldal hiányzik belőle, amit Dúró Dóra képviselőtársam is emlegetett, hogy egyértelműen az van benne leírva, hogy ennyi pénz lesz a jövőben is, mint most, szóba se jöhet ennek az emelése. Gyakorlatilag nincs benne arra érdemi válasz, hogy a bérekkel mi lesz, az oktatók fizetésével mi lesz.

Itt azért, aki itt ül a teremben, többségünk meg aki eddig is hozzászólt, a felsőoktatásból jön oktatóként, kutatóként, és tapasztaltuk, hogy katasztrofális a helyzet, és ha ezen nagyon rövid idő alatt nem változtatunk, akkor magától fog a rendszer megbicsaklani, és nagyon komoly minőségromlás fog bekövetkezni. Majd erre a későbbiekben még visszatérnék.

És persze ugyanígy problémás szerintem a duális képzésnek ez a fajta erőltetése, amit az utóbbi egy évben látunk. De mondom, ezzel le is kerekíteném, mert most inkább akkor részletesen erről a törvénymódosításról, ennek néhány eleméről beszélnék. Egyrészt kiemelnék néhány olyan dolgot, ami szerintem jó, és esetleg egy-két apró módosítással még inkább jobbá tehető.

Az egyik, amit itt több képviselőtársam is már emlegetett, ez a bizonyos mesteroktató kategória bevezetése. Ez teljesen rendben van. Nálunk az ELTE-n egyébként a gyakorlati oktató mint kategória eddig is létezett a belső szabályok miatt, és ez teljesen rendben van, hogy ne rendelkezzen vagy nem feltétlen kell minden oktatónak tudományos fokozattal rendelkezni, és főleg a most létrehozott alkalmazott tudományok egyetemén ez tömeges is lehet akár, vagy nagyobb arányban is előfordulhat.

A probléma szerintem az, hogy bérfeszültséget fog okozni az, amit a mellékletben a mesteroktatóhoz mint bért hozzárendeltek, mert ha megnézzük a mostani mesteroktató I., II. fizetési kategóriát ebben a mellékletben, akkor az jön ki, hogy egy olyan ember, aki mesterszakos diplomával rendelkezik meg van 10 éves gyakorlata, többet fog keresni, mint egy adjunktus, aki meg valószínűleg szintén legalább 10 éve ott dolgozik már az egyetemen, mert elég sokáig tart mostanában, amíg bizonyos szakokon megszerzik a kollégák a PhD-jüket, és ráadásul tudományos fokozata van. Szerintem ez bérfeszültséget fog okozni. Ezt mindenféleképpen rendezni kell.

Tehát ha lehetne javasolni, akkor én valahova a tanársegéd meg az adjunktus közé lőném be a bért. Az biztos, hogy nem jó, ha az adjunktusnál többet keres. Ezzel csak hosszú távú feszültségeket fognak a tanszékeken generálni.

Megmondom őszintén, én az alkalmazott tudományok egyeteme kategória bevezetését sem tartom ördögtől valónak, voltaképpen támogathatónak tekinthető. Itt néhány apróság van megint, amit szerintem érdemes lenne megfontolni. Itt egyrészt az elkülönítése az egyetemeknek meg az alkalmazott tudományok egyetemének szerintem nem lett tökéletes, túl szigorú szerintem az egyetemi kategória meghatározása. Az alkalmazott tudományok egyeteme esetében pedig szerintem az a probléma, hogy kötelező szinten elő van nekik írva a duális képzés biztosítása. Ha jól emlékszem, két képzési területen duális képzést kell tartaniuk vagy indítaniuk. Ez azért furcsa, mert amikor először beszéltünk még a felsőoktatási stratégiáról, valamikor október környékén volt talán államtitkár úr a bizottság előtt, akkor én erre direkt rákérdeztem, hogy hogy tervezik ezt a duális képzést. Akkor határozottan azt mondta, hogy ez opcionális, ha a vállalkozások elmennek az egyetemhez, mert ők szeretnének együttműködni az egyetemekkel, akkor legyen meg a jogi keret, hogy ezt elindíthassák, és teljesen rendben is van. Arról volt szó, hogy ez nem lesz általános. Most ebből általános szabályt csinálnak, mert kötelező jelleggel az alkalmazott tudományok egyetemeinek előírják, hogy legyen, tehát nem létezhet olyan, hogy alkalmazott tudományok egyetemén nincs. Innentől kezdve szerintem ez egy túl merev szabály.

Az is rendben van, amire itt Pósán képviselő úr is meg többen is tettek utalást, hogy értelemszerűen azokat a hallgatókat, akik még az osztatlan képzésbe kapcsolódtak be a felsőoktatásban, és még mindig nem szereztek végbizonyítványt, valóban ki kell vezetni az oktatási rendszerből. Az egy másik kérdés, hogy mi történjen azzal a nagyjából 50 ezer emberrel, amire Hiller István utalt, akik nyelvvizsgával nem rendelkeznek.

Én magam nem vagyok elitista, sok mindennel lehet vádolni, de elitista biztos nem vagyok, nekem ezzel kapcsolatban sok vitám volt az ELTE-n belül is, de én magam nem értek egyet azzal, hogy bármiféle felmentést kapjanak azok a diákok meg hallgatók, akik nem tették le a záróvizsgát azért, merthogy nincs nyelvvizsgájuk. Azt gondolom, hogy ez elvárható egy egyetemi végzettséggel rendelkező embertől, hogy beszéljen legalább egy idegen nyelvet, ez nem ördögtől való követelmény. Ráadásul azt gondolom, hogy ez bizonyos értelemben más problémákra utal: vagy lustaságra vagy képességbeli problémákra. Nem véletlenül találták ezt ki szerintem. Tehát én semmiféleképpen nem javasolnám, hogy mentességet adjunk. Lehet erősíteni meg javítani azokon a programokon, amelyek ezt a kérdést rendezik.

Most ami a kancellár meg a konzisztórium rendszerét illeti, a kancelláriarendszerről hosszasan nem beszélnék, mert ezt is sokszor kibeszéltük már. Nem hiszem, hogy különösebben az én véleményemet bárki is meg tudja változtatni meg valószínűleg államtitkár úrét sem. Legfeljebb annyit jegyeznék meg, hogy az a furcsa a mostani törvénymódosításban, hogy az kerül bele, hogy a kancellár képviseli majd az egyetemet. Nekem ez furcsa. Ha egyszer ‑ igaz, hogy csak papíron, mert jogi értelemben már nem igaz ‑ papíron a rektor az első számú vezetője az egyetemnek, akkor a kancellár ne képviselje. Akkor leülnek hétfőnként és eldöntik, hogy ma én képviselem, holnap a kolléga? Nekem ez furcsa. A gazdasági ügyekkel foglalkozzon lehetőleg a kancellár, a rektor meg képviselje az egyetemet. A törvény szó szerinti szövege szerint mégiscsak ő az első számú vezetője.

Ami a konzisztóriumi rendszert illeti, ott már nagyon komoly problémáim vannak. Ha megnézzük az Alaptörvényt, voltaképpen abból is az vezethető le, hogy az egyetem egy autonóm szervezet, amely a kutatás, oktatás módszertanát, tartalmát, illetve a saját szervezeti és működési szabályzatát saját maga számára önállóan meghatározó és működtető rendszer, és az államnak az a feladata, lehetősége, dolga van, hogy a gazdálkodás rendjét szabályok közé szorítsa meg azt ellenőrizze, mármint a gazdálkodást.

Most ehhez képest lesz egy olyan konzisztórium, ami beleszól és valóban lehet azt mondani, hogy vétójogot gyakorol például a középtávú intézményfejlesztési tervnek, a kutatás-fejlesztési, innovációs stratégiának az elfogadásához, kidolgozásához meg a rektori pályázat tartalmához. Mindent lehet mondani, de ebben az esetben szerintem ehhez nincs köze. (Dr. Palkovics László közbeszól.) Én így értelmeztem ezt a törvénymódosítást, hogy egyetértési joguk van ezekben a témakörökben, márpedig ha egyetértési joguk van… (Dúró Dóra: Az, vétójog.) Ezt nem lehet máshogy értelmezni, mert nem ért vele egyet, akkor a szenátus… (Dr. Palkovics László: Rektori pályázatnál nincs semmifajta. ‑ Az elnök csenget.) Akkor majd azt jobban elolvasom.