Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország ismét kihagyott egy lehetőséget. Kihagytuk azt, hogy utat nyissunk a felzárkózás felé. Magyarország most sem lép a felzárkózó, modernizálódó, sikeres államok útjára. Határozott véleményünk, hogy a társadalmi, gazdasági felzárkózás feltételeit elsősorban a felsőoktatáson keresztül lehet megteremteni. A Fidesz-KDNP-kormány felsőoktatási politikája viszont nem a XXI. század kihívásaival foglalkozik, hanem a hetvenes-nyolcvanas évek ipari társadalmait veszi alapul. Csakhogy az ipari társadalmak kora lejárt, ma már mindenki a tudásalapú gazdaságot, a kreatív társadalmat építi.

A most tárgyalt módosításcsomag alapvetően két fő részből áll. Egyrészt átültetnek a magyar jogba bizonyos uniós irányelveket és rendelkezéseket, másrészt pedig a felsőoktatási stratégiából következő elemeket vezetnek át a felsőoktatási törvénybe. Ez a rész azonban még a felsőoktatási stratégiához képest is csalódást keltő, hiszen annak pozitív elemeiből alig vesznek át valamit.

Az LMP a tavalyi év végén elkészült, majd a kormány által is elfogadott felsőoktatási stratégiát vegyes érzelmekkel fogadta. Voltak kétségtelenül pozitív elemei, ilyenek az ambiciózus céljai, vagy az, hogy hangsúlyozta az oktatási innováció szerepét, és elkötelezte magát a vidéki felsőoktatás megtartása, sőt megerősítése mellett. Voltak azonban sajnos negatív elemei is, miszerint rögzítette, hogy a kormány nem fog többet költeni a felsőoktatásra, nem kívánja a meglévő egyenlőtlenségeket kiegyenlíteni, vagy a kancellárok után egy újabb testületet, a konzisztóriumot is ráülteti az egyetemek nyakára. És beszélhetünk a bizonytalan elemekről is, hiszen nem árulta el, hogy a kormány több vagy kevesebb egyetemet és főiskolát, több vagy kevesebb egyetemi hallgatót, több vagy kevesebb diplomást szeretne látni. A lényegi pontok nem derültek ki belőle ezek iránt. De elismertük azt, hogy viszonylag széles körű egyeztetéseket követően Palkovics László hivatalba kerülése után nem sokkal lerakott egy komolynak nevezhető stratégiai anyagot, egyáltalán azt, hogy egy stratégiai anyag kerül az asztalra. Persze, minden koncepció csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle.

És itt el is érkeztünk a konkrét változtatásokhoz. A beterjesztett törvényjavaslat sajnos csalódást keltő, Palkovics László stratégiájából kevés pozitívum fog most megvalósulni. Reformokról aligha beszélhetünk, legfeljebb a szokásos farigcsálás folytatódik, megtoldva egy nagyon negatív elemmel, a konzisztóriumok beemelésével.

Nézzük először a kisebb változtatásokat! Változnak az egyetem mint intézményi forma minimumkövetelményei. Itt találkozunk szigorítással és könnyítéssel is. Bevezetik az alkalmazott tudományok egyetemét mint új intézményi formát, de ez alapjaiban nem változtatja meg az intézményrendszert. Igaz, hogy ennek szándéka sokkal inkább a Klinghammer-féle, vagyis a korábbi felsőoktatási államtitkárhoz köthető stratégiai anyagban jelent meg.

Változnak az oktatók munkaidejének szabályozásával kapcsolatos részek is, ami a korábbiakhoz képest talán kicsit reálisabb feltételeket határoz meg, ugyanakkor az oktatók kötelező kutatással töltött idejének szabályozása már túl merevre sikeredett.

Egyébként továbbra sem kapnak béremelést a felsőoktatási dolgozók, 2008 óta egy fillérrel sem emelkedett az alapilletmény, és a jövő évi költségvetés szerint ez 2016-ban is így marad. Óriási probléma ez, hiszen az oktatói, kutatói állami fizetések már egyáltalán nem versenyeznek a piaci szférával. A legjobb fiatalok elmennek vállalatokhoz, cégekhez, vagy ha mégis oktatni, kutatni szeretnének, akkor külföldre költöznek, ahol ezerféle pályázati lehetőség várja őket. A felsőoktatás forrásai egyébként sem változnak, lényegében az idei összeget költik jövőre is az egyetemekre, főiskolákra.

Folytatva a sort: továbbmennek azon az úton, hogy megkerüljék a Magyar Akkreditációs Bizottságot, illetve változik a Tudományos Akadémiáról szóló törvény is több ponton. Folytatódik a duális képzés kiterjesztése, bár a részletek még itt sem ismertek. A duális képzés lehet hasznos, de óvatosan kell vele bánni, csak akkor szabad egy-egy szakon elindítani, ha annak mind az egyetemen, mind pedig a gazdasági, társadalmi szereplőnél, mind a képzőnél megvannak a feltételei.

(20.30)

Vannak olyan területek, ahol talán első ránézésre kézenfekvőnek tűnhet, hogy nem szabad bevezetni, ilyen terület a szociális szakemberek képzése például, a Magyarországi Szociális Szakemberek Képzéséért Egyesület nemrég el is mondta erről az álláspontját. A szociális képzés is olyan képzés, hogy az egyébként is magas óraszám, gyakorlati óraszám elegendő felkészülést nyújthat, nem szükséges a képzés megkettőzése.

Jelentősebb változtatás lenne a vidéki felsőoktatás megerősítése. Ebből egyelőre csak az látszik a módosítás alapján, hogy egy adott felsőoktatási intézmény ezentúl közösségi felsőoktatási képzési központban, illetve más felsőoktatási intézmény székhelyén, telephelyén is folytathat tevékenységet. Az indoklás szerint az a cél, hogy az elmaradt régiók közösségei is hozzájuthassanak a tudáshoz, amely a helyben történő boldogulást segíti. Ennek eszköze lenne a közösségi felsőoktatási képzési központ modell meghonosítása. Sajnos a törvény alapján erről nem igazán derül ki, hogy miről lesz szó, nem tudjuk, hogy ez miként és hogyan fog megvalósulni. Pozitív elem, de kidolgozatlan, ki tudja, mi lesz belőle.

Újra megkapirgálják egy kicsit a rektor és a kancellár jogköreit is, de az igazi negatív elem nem ez, hanem a konzisztóriumok megjelenése ‑ ez a legfontosabb és egyben a legsúlyosabb hibája a módosítási csomagnak. Egy olyan új testületet fognak az egyetemek nyakára ültetni, amely gyakorlatilag minden gazdasági, pénzügyi, vagyoni kérdésben vétójogot gyakorolhat, a konzisztórium egyetértése szükséges ugyanis a gazdasági következményekkel járó, a szenátus által meghozott döntések érvényességéhez. Ilyen az intézményfejlesztési terv, a kutatás-fejlesztési, innovációs stratégia, a költségvetés, az éves beszámoló vagy a vagyongazdálkodási terv elfogadása, illetve a gazdálkodó szervezet alapítása vagy abban való részesedés szerzése. Gazdasági kérdésekben tehát nincs önálló döntése az egyetemnek. Egy folyamat végére értünk ezzel. Az ötfős konzisztóriumoknak tagja a rektor, a felülről kinevezett kancellár, de a további három delegált személyét is a miniszter határozza meg. Az új szereplők megjelenésével egyébként borítékolhatóak lesznek a konfliktushelyzetek, hiszen most már nemcsak a szenátus vagy a rektor, illetve a kancellár között, hanem a szenátus, rektor, kancellár és a konzisztóriumi delegáltak által meghatározott háromszögön belül is éleződhetnek ellentétek és feszültségek.

Az LMP szerint súlyos tévedés az egyetemeket ilyen rövid pórázon tartani, a fenntartó szándékait ilyen direktben megjeleníteni. Súlyos tévedésnek tartotta annak idején ezt a Fidesz is, hiszen amikor Magyar Bálint 2005-ben, vagyis tíz éve felállította a gazdasági tanácsokat, akkor Pokorni Zoltán, a Fidesz volt oktatási minisztere, az oktatási bizottság előző ciklusbeli elnöke, a Fidesznek jelenleg is alelnöke akképpen fogalmazott ‑ és most szó szerint fogom idézni a parlamenti vita jegyzőkönyvéből -: „Nehéz eldönteni, hogy ez az intézmény a kormányzat, a politika szőrös lábát jelenti-e majd a tudomány hűvös csarnokaiban.” Az azóta is fideszes parlamenti képviselő, Pósán László is hozzászólt az akkori vitához, többek között arról beszélt, hogy Magyar Bálint meg akarja szüntetni az intézményi autonómiát, és egy gyenge legitimitással rendelkező, senkinek felelősséggel nem tartozó irányító testületet állítana az intézmények élére. Hozzátette azt is: „Sokkal inkább azt lehet vélelmezni, hogy Magyar Bálint középszerű holdudvara és pártkatonái jutnak majd szerephez.” A helyzet az, hogy tökéletesen egyetértünk Pokorni Zoltán és Pósán László 2005-ös kijelentéseivel, viszont ahogy az MSZP-SZDSZ-kormány a szocialista kádereket, úgy a Fidesz-KDNP-kormány most narancsos delegáltakat küldene az egyetemre ‑ cseberből vederbe jutunk ezzel.

Az LMP azt képviseli, hogy amennyiben a fenntartó minisztérium befolyást akar gyakorolni, akkor azt közösen elfogadott célkitűzések, irányelvek segítségével, a partnerség és a közös gondolkodás mentén kellene megtenni, megfelelő mentorálással, szakmai segítséggel, nemcsak egy, hanem minden érdekcsoport véleményét meg kellene hallgatni. Az Oktatói Hálózat is kifejtette véleményét nemrég a változásokkal kapcsolatban, ők is ugyanezekről beszéltek többek között.

Meg kell találni annak a módját, hogy minél több érdek legyen becsatornázva az egyetemek döntéshozatalába. Nem az a baj, hogy a gazdasági érdek megjelenik, a baj azzal van, ha egyfajta érdek válik kizárólagossá. Amit most látunk, az arról szól, hogy a kormány ismét lefekszik egy erősebb gazdasági csoportnak, a szakképzés után a felsőoktatást is kiszolgáltatják az iparkamarának. A jelenlegi felsőoktatási módosítás egy nagyvállalkozói érdekkör javát szolgálja, nem az egész magyar társadalom érdekeit.

Az LMP egy olyan felsőoktatást képvisel, amely nem csupán egy szűk gazdasági érdekkör, de nem is kizárólag a jelenlegi munkaerőpiac igényeit nézi. Mi nem a munkaerőpiac közvetlen kiszolgálójaként tekintünk a felsőoktatásra, hanem egy olyan stratégiai fontosságú ágazatként, amely a társadalom és a gazdaság széles igényeit veszi figyelembe. Arról van szó, hogy a világ óriásit változott az elmúlt két-három évtizedben, a munkáltatók saját bevallásuk szerint nem tudnak egy-két évnél távolabbra látni és tervezni, mindeközben az oktatás egy hosszú távú program, 5-10-15 évnél rövidebb időtávon nem tud eredményeket hozni. A munkaerőpiacnak azonnali igényei vannak, az egyetemi rendszert viszont nem lehet folyamatosan változtatni. A XXI. századi oktatási rendszerek rájöttek a megoldásra: olyan széles körű, általános tudással és erős alapkészségekkel, képességekkel rendelkező leendő munkavállalókat kell képezni, akik a változó világ változó körülményei között megállják a helyüket, akik alkalmazkodnak, továbbtanulnak, saját magukat is képzik. A specializáció sok esetben ma már nem az oktatás, a felsőoktatás dolga, hanem a munkavállaló saját feladata. A munkavállalóknak saját magukat is kell fejleszteniük, kikerülvén az iskolapadból is, rendszeresen belekapcsolódva a felnőttképzésbe ezt megtehetik ‑ erről szól az élethossziglan tartó tanulás gondolata is, erről szólnak a sikeres országok. Lehet ezt szeretni vagy nem szeretni, de ha mi is sikeresek szeretnénk lenni, akkor nem rövid távú, speciális igényeket kell feltétlenül nézni, hanem elsősorban a hosszú távú kihívásokra kell felkészíteni a fiatalokat. A széles körű készségek és képességek segítségével mindenki saját maga tud specializálódni, tud munkát váltani, át tudja képezni magát. Az oktatás feladata a képessé tevés, nem pedig a kiképzés. A szakképzés kapcsán a legutóbbi módosításnál is ugyanezt mondtuk el néhány hete, ott is ugyanez érvényes.

Természetesen a XXI. századi koncepció csak akkor működik, ha diplomásnak nem születni kell, hanem mindenki képességei és szorgalma függvényében előrejuthat, tanulhat tovább, ahol otthonról hozott hátrányok nem akadályoznak senkit, ahol az oktatás az ország minden pontján egyenletesen magas színvonalú. A felsőoktatás akkor lesz a társadalmi felemelkedés útja mind az egyén, mind az egész közösség számára, ha megszűnnek a közoktatás igazságtalanságai. A Fidesz-KDNP, úgy látszik, mindezt nem érti vagy nem akarja érteni, nem értik, hogy hogyan működik a mai világ.

Pár napja jött ki az új szaklista. 2016-tól összesen 21 alapszak, köztük az andragógia, a kulturális antropológia és a társadalmi tanulmányok képzés szűnik meg, azokat az alapszakokat szüntetik meg, amelyek széles társadalmi ismereteket adnak, amelyek a fiatalokat fel tudják készíteni arra, hogy sok helyen megállják a helyüket. A kormány a mának akar megfelelni, nem a jövőnek, a lehetőségek elmulasztása pedig súlyos hiba.

A Fidesznek meg lett volna az ereje, most is meglenne, hogy a gazdasági érdekcsoportokkal szembemenve létrehozzon egy, az egész társadalom érdekét szolgáló modernizációs felsőoktatást. Hiába van a stratégiában olyan rész vagy a módosító csomagban olyan elem, amely előremutatónak minősíthető, ha a fő irány rossz irányba mutat, és csupán egy szűk gazdasági csoport érdekeit szolgálja ki. Sem versenyképes felsőoktatás, sem versenyképes társadalom nem lesz így Magyarországon. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)