Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselő­csoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy amit most államtitkár úr is elmondott, illetve Cseresnyés Péter képviselőtársam is hangsúlyozott, akár az elektronikus árverés tekinte­tében, akár az ingatlanoknak az önkormányzatokhoz való kerü­lésében, ezek pozitív mellékhatásai egy olyan tör­vényjavaslat-csomagnak, ami valójában nem erről szól.

Azt gondolom, hogy most kellett volna egyébként salátatörvényt alkotni, mert tegnap is kettő, ma pedig egy olyan törvényjavaslatot tárgyal a tisztelt Ház, ahol látszik, hogy az erővonalak, az irányvektorok, a kedvezményezett, a hatalom­koncentráció egy irányba mutat mind a három esetében.

Ha most ezeket együtt tárgyaltuk volna, akkor az ember nem gondolhatná azt okkal és joggal, hogy itt valamilyen leplezett szándék is van amögött az egy-kettő, úgy gondolom, félig-meddig kidolgozott koncepció mögött, mint például az internetes értékesítés, az e-árverések, az elektronikus árverések tekintetében. Nem gondolnám azt, és bocsánat, hogy először a kritikát mondom el, államtitkár úr: 742 millió forintnyi ingó vagyont őriz nagyjában-egészében az MNV, amit el kell árverezni. Abban is biztos vagyok, hogy ennek a raktározása, őrzése ugyanúgy pénzbe kerül, tehát felelős őrzése nyilvánvalóan pénzbe kerül. Bízom benne, nem szokott ez így lenni ennek a kormánynak az esetében, de bízom benne, hogy a kialakítandó elektronikus árverési rendszer költsége nem fogja majd meghaladni legalább ezt a kezdő, induló árukészletet, amit áruba kívánnak bocsátani. Én nem vagyok olyan optimista, mint államtitkár úr, én a GDP növekedését ettől nem várom ebben az esetben.

Mielőtt rátérek a javaslatra, meg kell emlékezzek a tegnapi napról, ahol egyszer már a Magyar Fejlesztési Bank tekintetében, annak a működési körét, a portfólióját úgy egészítettük ki, hogy mostantól akár eszközöknek, péneszközöknek a befektetésével, közműszolgáltatással, ingatlanfor­galma­zással, ingatlanhasznosítással is foglalkozhat az MFB, és nem kell most már idehozni, a tisztelt Ház elé azt, ha a Magyar Fejlesztési Bank valamilyen ilyen projektbe bele kívánna ugrani, hogy így mondjam, meg kívánná valósítani, hanem egész egyszerűen a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János rendeletével rendelkezhet úgy, hogy ha udvariasan akarok fogalmazni, akkor felhívja, ha nem akarok udvariasan fogalmazni, akkor azt mondom, hogy kiadja a parancsot, hogy melyik céget kell megvenni. Ha véletlenül ehhez nem állna rendelkezésre minden jogi lehetőség és nem állna rendelkezésre minden pénzügyi lehetőség, akkor természetesen céget is alapíthat rá, és az MFB még kölcsönt is nyújthat ahhoz, hogy ezeket a cégeket fölvásárolja. Ez volt az első javaslat, amit tegnap tárgyaltunk.

Majd ezt követően jött az állami vagyontörvény módosításáról szóló törvény, amelyben akként fog majd rendelkezni a Ház, ha ezt tényleg elfogadjuk, hogy Lázár János nemcsak az MFB-nek adhatja ki ezt a parancsot, hanem minden százszázalékos tulajdonban vagy az MNV által kezelt tulajdonban álló cégnek, vagy éppen még közintézménynek is adhat olyan parancsot, felhatalmazást, élve azzal a lehetőséggel is, hogy lehet, hogy majd a cégek is úgy gondolják, a cégek is kérhetnek ilyet, jelezhetnek ilyet a Miniszterelnökségnek, hogy meg szeretnének vásárolni bizonyos társaságokat. Mert így vagy úgy önök majd eldöntik, hogy hogyan tudják ráhúzni azt a saját maguk által korlátnak állított dolgot. Ez valahogy csak a közjót kell majd hogy szolgálja.

A mai napon pedig eljutottunk odáig, hogy volt még két olyan társaság, amely nem tartozott bele ebbe a körbe, amiről Lázár János kiválóan tudott volna rendelkezni akár rendeletben, teljes titokban; évente egyszer talán be lehet számoltatni, illetve nyilvánvalóan interpellációt, kérdést lehet neki föltenni. Ez az utolsó kettő volt az Első Nemzeti Közműszolgáltató, ami vagy létrejött vagy nem, még azt nem tudjuk, illetve a központi adatgyűjtő és -feldolgozó zrt.

Az elsőnél, úgy gondolom, már egyszer elmondtam, de elmondom még egyszer, mert fontos: akkor, amikor létrejön a nemzeti közműszolgáltató cég, akkor, amikor Cseresnyés Péter képviselőtársam büszkén mondja, hogy mennyi közműszolgáltatót vásárolt meg a magyar állam, akkor újra föl kell hívni a figyelmet arra, hogy egyfelől az Európai Unió tagjai vagyunk, ettől még gondolkodhat így egyébként a kormány, ezzel nincs semmi baj, viszont az Európai Unió 13. cikkelye szerinti stabilitási és beruházási paktumot érintően beszélgetésünk volt az ezért felelős biztossal, Katainen úrral, aki annyiszor emelte ki a magántőke bevonzását, a magántőke multiplikátor hatását, a magántőkének a köz­műcégekben, a közszolgáltatásokban történő részvételét, hogy sajnos nem tudtam megállni, hogy megkérdezzem tőle, hogy tudja-e, hogy Magyarország épp az ellenkező irányba halad. Hiszen Magyar­országon nem a magántőke az, ami közszolgáltat. A magyarországi közszolgáltatások kvázi államosításra kerülnek, igaz, nem úgy, hogy egy törvénnyel bevonja, hanem legalább pénzért vonja be egyébként a magyar állam a saját tulajdonába, de nem erre haladunk, és így vajon elesünk-e attól a forrásmennyiségtől. Véleményes, nem véleményes, de 315 milliárd eurónyi összegről van szó az elkövetkező időszakban.

(10.30)

Vajon mégis milyen esélyekkel fog majd pályázni egy állami többségi tulajdonú társaság, hiszen tudjuk, hogy ennek a 315 milliárd eurónak mintegy 80 százalékát infrastrukturális fejlesztésekre, közműfejlesztésekre kívánja majd fordítani az Európai Unió, és hogyha többségi tulajdonban van ennek a működtetése, illetve fejlesztése Magyarországon, akkor milyenek a mi esélyeink ebben? Erre azt mondta Katainen biztos úr, hogy nincsenek akkor esélyei egyébként a magyar államnak. Nem hivatkozom meg, mert tegnap is államtitkár asszony rosszul hivatkozta meg, meg nem én mondtam azt, hogy PPP legyen, hanem Katainen biztos úr mondta azt, hogy maximum a PPP-ig tudnak eljutni, de most ennek a kifejtésébe nem szaladnék bele.

Tehát ez az utolsó két cég, ami még valamilyen szinten kívül volt a Miniszterelnökségen, ezt az utolsó két céget most bevonjuk, bevonják önök a Miniszterelnökség alá. Ha ezt a három előterjesztést közösen nézzük, azért még egyszer, tehát az MFB-nek adott többletportfólió, többletjogosultságok, utána a Miniszterelnökséget vezető miniszternek adott olyan rendeletalkotási jog, amivel állami vagyonnal, saját rendeletével nyakló nélkül úgy rendelkezik, ahogyan, és ha véletlenül maradt még két olyan társaság, ami egyébként a parlamentnek történő beszámolással és nem a Miniszterelnökséget vezető Lázár János miniszter úrnak a diszkrecionális, tehát kizárólagos hatásköre alatt működött volna, akkor most ezzel a javaslattal, ugye, ezt a kettőt is sikerül bevonni ebbe a körbe.

Mi ezért úgy gondoljuk, és tegnap is elmondtam, ha bürokratikus akadályokat lebontunk, hatékonyabbá tesszük a működést, és a nemkívánatos bürokratikus rendszereket egyszerűsítjük, vagy a nem kívánatos bürokratikus rendszereket egész egyszerűen eltüntetjük a rendszerből, az nyilvánvalóan hatékonyabbá tudja tenni a kormányzat működését. De itt a bürokráciának a teljes lebontása, illetve egy kézbe, egy hatalmi centrumba való összetömörítése folyik, ami, én úgy gondolom, hogy már egy olyan folyamat, ami parlamentáris demokráciában káros. Károsnak ítélhető meg egy parlamentáris demokráciában, ahol a kormánynak beszámolási kötelezettsége van a parlament felé. Igaz, már megszoktuk egyébként más kormányzati, illetve kormányzaton kívüli, de a kormány által létrehozott intézményeknél is, hogy ez egy formalizált beszámoló. Ők elmondják, amit gondolnak, mi elmondjuk, amit gondolunk, és akkor ez valamikor éjjel van, jegyzőkönyvbe belekerül, és akkor utána nem történik egyébként ezekben az ügyekben semmi, egy kivételtől eltekintve, Polt Péter utána válaszolt a levelekre. Egyébként azon kívül mindenki elolvasta az előre megírt zárszavát és vége is volt. Itt viszont százmilliárdos vagyonelemekről van szó, ami most egy hatalomkoncentrációban, ugye, odakerül a Miniszterelnökséghez.

Tegnap elmentem mellette, ma nem fogok elmenni mellette, hogy azt a fajta politikai, hatalomtechnikai eszközt, amivel egyébként él is most a Miniszterelnökség, hogy mindezt a Fejlesztési Minisztériummal, illetve Németh Lászlóné államtitkárral nyújtatja be, és védeti meg ezeket az előterjesztéseket, ami egész egyszerűen a Fejlesztési Minisztériumnak szűkíti, csökkenti a mozgásterét, egy, a saját portfóliójába, a saját hatáskörébe tartozó fejlesztéseket elősegítő olyan eszközrendszert, amiről a Fejlesztési Minisztérium csak álmodni tudott volna, azt most a Miniszterelnökségnek, pontosan önöknek kell előkészítenie, államtitkár úr. Tehát én úgy gondolom, hogy ez a politikai, hatalomtechnikai kérdés, hogy pont Seszták Miklós javaslatára kell ezt előadóként végighallgatnunk, hogy ő önként azt kéri, hogy ne az ő kezébe, hanem mindent tegyünk át Lázár János miniszter úr kezébe, én úgy gondolom, hogy ez a Fideszen belüli valami olyan hatalmi harc, ami nem tartozik egyébként a parlamentre. Ezt tegnap is elmondtam, hogy az otthoni problémákat oldják meg otthon. Ez egészen biztosan nem tartozik a parlamentre, ezért nem kell még törvényeket hozni, ezért nem kell még az állami vagyont kiszolgáltatni egy szem miniszternek, egy miniszternek, aki egyébként majd október helyett decemberben be fog majd számolni egyébként a tevékenységéről. Ez az egyik minisztérium kivéreztetéséről, a másik minisztériumnak, illetve annak a vezetőinek pedig a hatalmi koncentrációjáról szól. Ez a három előterjesztés, ha egyben nézzük, én úgy gondolom, hogy ezt nagyon nehéz eltagadni.

Ami igazából, úgy gondolom, hogy ebben még mindig probléma, hogy ezt önök a transzparencia, az egyszerűség, az átláthatóság, a gyorsaság jegyében teszik. Szerintem az egyszerűség meg a gyorsaság, államtitkár úr, szempont a főzésnél; nem akkor, amikor százmilliárdos vagyonról olyan döntéseket kell hozni, amely közép- és hosszú távon meghatározza bizonyos régiók életét. Ezt azért tudom kicsit hangosabban mondani, mert én egy elfeledett régióból jövök, ahol az elfeledett városok vannak, ahol hiába kértük mi egyébként a vasút ingatlanjait (Németh Szilárd István: kis Moszkva!), egyébként meg is kaphatják a stadionokat most már az NB I-ből kiebrudalt futballcsapatok, és az önkormányzatoknak az élete még akkor sem lesz könnyebb, ha ezentúl az ingóságokat majd elektronikus árverésen lehet majd megszerezni.

Lássák be, hogy valójában itt ez történik, az önök minisztériumát kivéreztetik, Lázár minisztériumát pedig egy olyan hatalmi centrummá, központtá teszik, amilyet egyébként szerintem Magyarország még nem látott, vagy legalábbis csak olyan időszakokban látott, amelyekre a mi történelmünkben nem vagyunk teljesen büszkék, de mégis azt mondom, hogy a hatalmi harcok miatt, a Fideszen belüli törésvonalak és hatalmi harcok miatt ne alkossunk törvényeket. Azok mindig is vissza fognak ránk ütni ‑ már hogy mindenkire, minden magyarra, mert ebből a magyaroknak egy fillér haszna nem lesz. Senki nem fog egyébként könnyebben és jobban élni ebben az országban, és még egyszer: legalább ne az átláthatóság és a transzparencia jegyében tegyék. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)