Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is abban a sorrendben mondanám, ahogy az államtitkár asszony is, illetve az előttem szóló Szűcs Lajos képviselőtársam tárgyalta az előttünk fekvő kettő javaslatot, amelyeket tényleg most egyben tárgyalunk. Úgy gondolom, ezeknek a közös pontja az MFB, de ettől még nincsen baj, ha ez az egy szem közös halmaz van, és így együtt tárgyalja a parlament ezt a kettő jogszabályt, bár a kettő egymástól azért merőben eltér úgy az elérni kívánt céljai, mint az indokolása tekintetében.

Az első javaslat teljes mértékben kiszélesíti az MFB vagyonszerzési, vagyonkezelési jogkörét, és ennek az egy szem felelősévé Lázár János Miniszterelnökséget vezető minisztert teszi. Mi úgy gondoljuk, hogy azért van az a mérték természetesen, ahol indokolt az állami tulajdonszerzés, van az a mérték, ahol indokolt az állam befolyásának megszerzésére, de mi továbbra is azt állítjuk, hogy a magyar államnak, illetve a magyar állam által tulajdonolt gazdasági társaságoknak és fejlesztési cégeknek, urambocsá!, bankoknak nem az az elsődleges feladata, hogy cégportfóliót építsenek, és Magyarországon akár közműszolgáltatóként, akár ingatlanpiaci résztvevőként, akár ingatlanhasznosítóként részt vegyenek, hiszen erre megvannak azok a piaci szereplők, akik a mai napon is egyébként ezt piaci alapon végzik. Mi úgy gondoljuk, hogy ők nyilvánvalóan versenyhátrányba is tudnak kerülni ezzel, hiszen azért az állam által tulajdonolt, az állam által irányított gazdasági társaságoknál, bankoknál, intézményeknél ‑ hiszen itt mindegyikről szó van, intézményekről is szó van ‑ nyilvánvalóan az állam, a kormány erőfölénye úgy tud jelen lenni a piacon, hogy az állam képes jogszabályt alkotni, a kormány képes rendelettel a piaci viszonyokat megváltoztatni.

Ezért mi úgy gondoljuk, hogy ez a fajta erőfölény ebben a tekintetben egészen biztosan nem válik a magyar gazdaság hasznára. Valakinek a hasznára válik nyilvánvalóan, mi is látjuk, hogy ez valakinek a hasznára válik. Úgy gondoljuk, hogy akár az MFB tekintetében, akár a Miniszterelnökség tekintetében ez a hatalmas cégportfólió-építés egy bizonyos érdekkörnek, urambocsá!, a kormánynak, de semmi esetre sem a magyar embereknek az érdekeit szolgálja, és nem gondolom, hogy ebből egyetlenegy magyar embernek is olyan haszna származna, ami kézzelfogható, érzékelhető, és ami miatt ilyen nagy arányú, piacba történő beavatkozást indokoló lépést kellene tenni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Ez egy biankó csekk alapvetően, hiszen ameddig ez a jogkör, hogy a kormányzati működést ő fogja koordinálni, a Miniszterelnökséget vezető miniszternél van, tehát ameddig ez a hatáskör a Miniszterelnökségnél marad, addig a Miniszterelnökséget vezető miniszter saját rendeletével rendelkezhet arról, hogy bármilyen gazdasági társaságot, amely az MFB érdekkörébe tartozik, bármilyen intézményt, amely az MFB érdekkörébe tartozik, arra utasítson, hogy magyar piaci szereplőket, szolgáltatókat ‑ itt nyilvánvalóan kiszélesített portfólióról beszélünk, tehát ebbe most már belekerül az ingatlanforgalmazás, az ingatlankezelés, a közműszolgáltatás ‑, ezeket a társaságokat megvásárolja, ha úgy tetszik, akkor felvásárolja ezeket a társaságokat. És itt újra visszautalnék a kormány erőfölényére, hiszen a kormány bármikor képes olyan gazdasági klímát, olyan jogi klímát, jogi környezetet teremteni, amikor ezek a jogügyletek létre is fognak jönni.

Úgy gondolom, mi okkal aggódunk ezen a módosításon, hiszen ha minden előzmény nélkül volna, ha nem hallanánk mindennap azt ‑ és ezek néha pletykák, néha természetesen alátámasztott tények ‑, hogy a kormány azért elég erőteljesen avatkozik bele azokba a viszonyokba, amelyeket normális esetben, egy másik országban, ahol működő demokrácia van, a piaci viszonyok egymás között elrendeznek, akkor úgy gondolom, okkal kell nekünk attól tartani, hogy a kormány egyébként ezzel a fajta erőfölényével, amire én itt folyamatosan hivatkozom, nagy valószínűség szerint élni is fog. Azt is látjuk, hogy az MFB egyébként üveggyöngyöket is adhat ezeknek a cégeknek, hiszen most már nemcsak három, de akár hat évre is nyújthat hitelt; ez nyilvánvalóan mindenkinek nagyobb mozgásteret ad ebben a dologban.

Én mégis még kettő dologra szeretném felhívni a figyelmet, azonkívül, hogy tényleg még egyszer hangsúlyozzuk ezt ki, mert nagyon-nagyon fontos: ez egy biankó csekk.

A következő törvénynél, a vagyontörvény tárgyalásánál fogok arról majd hosszabban beszélni, de itt is csak megemlítem: Európa meg a másik irányba halad. Európában most a Juncker-alap, a 13. cikkely egész egyszerűen kimondja ‑ és itt is volt egy megbeszélés Jyrki Katainen biztos úrral ‑, hogy csak a privát szektor befektetéseit fogják finanszírozni, és azt is tudjuk, hogy a Juncker-alapnak legalább a 80 százalékát infrastrukturális fejlesztésre fogják fordítani. Erre önök még nem adtak választ, erre részletesebben a következő törvény tárgyalásánál fogok majd kitérni.

Még egy kérdés, amit viszont az államtitkár asszonytól szeretnék megkérdezni, úgy gondolom, fontos. Azt látjuk, hogy a vagyonszerzés esetén mi a helyzet, és nem örülünk neki, mert mi úgy gondoljuk, hogy az államnak ott van szerepe, ahol a piaci szereplőknek nincs, az államnak ott kellene szolgáltatni, ahol a piaci szereplők nem szolgáltatnak: az egészségügyben, az oktatásügyben és a szociális szférában. Úgy gondoljuk, hogy itt az önök kormányának komoly lemaradása van, az önök kormánya Magyarország kft.-t és cégportfóliót épít, most éppen egyébként ezt egyetlenegy szem miniszterre fogják majd rábízni. Gondolom, ez valamilyenfajta hatalmi harcokat is jelent, de ez az önök problémája, ez nem a parlament ügye.

Emellett viszont azt szeretném megkérdezni az államtitkár asszonytól, hogy mi a helyzet ezekkel a vagyonelemekkel. Utána értékesítésre kerülnek? Arról hogyan kell dönteni? Azt tudjuk, hogyan kerül be ebbe a körbe, de azt nem tudjuk, hogyan kerül ki vagy kikerülhet-e egyáltalán ebből a körből. Lesz-e reprivatizáció Magyarországon? Ha Európa és az északi félteke fejlettebb része ebbe az irányba halad, hogy magánkézben lévő vállalatok azok, amelyek közszolgáltatásokat végeznek, és ők látják el a közműszolgáltatással, ingatlanpiaci értékesítéssel, bármivel a lakosokat, akkor Magyarország miért egy másik irányba fordult? Azon gondolkozunk, hogy vajon az értékesítés is egy ember kezébe kerülhet-e.

A vagyontörvénynél is majd persze felmerül, de itt is felmerül a kérdés, ott látjuk, hogy bármilyen többségi vagy 100 százalékos állami tulajdonban lévő céget, intézményt megbízhat majd a cégek képviseletével Lázár János. Fog-e ez változni? Tehát kisebbségi tulajdon esetén is ugyanúgy megbízhatja-e a társaságok képviseletével, illetve csak jelentős befolyásnál vagy teljes befolyásnál bízhatja-e meg Lázár János ezeket a cégeket? Nyilvánvalóan itt újabb nómenklatúra építését is látjuk, hiszen ezekbe a cégekbe a kormányhoz kifejezetten lojális, teljes odaadással a kormány felé dolgozó olyan emberek kerülhetnek, akik sajnos kritika és észrevétel nélkül végre fogják hajtani azokat a parancsokat, ha így tetszik, amiket kapnak majd a Miniszterelnökségtől.

Úgy gondolom és a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója is úgy gondolja, hogy ez nem segít a magyar kis- és középvállalkozóknak, a magyarországi cégeknek, nem segít egyébként a magyarországi bankoknak sem, de nem segít azoknak az idetelepült nagyvállalatoknak sem, amelyeket önök nagyon sokszor támadnak, máskor pedig iszonyatosan büszkék rájuk, hiszen azért csak ők hozzák a magyarországi GDP-növekedés oroszlánrészét.

Összefoglalva: úgy gondoljuk, hogy lényegesen csökken az átláthatóság a társaságok MFB-tulajdonba kerülésekor. Egyszer már elmondtuk az államtitkár asszonynak is, amikor az ENKSZ-ről tárgyaltunk, először csak egy folyosói viccnek tűnt, de aztán sajnos most már látjuk, hogy komoly, az MFB lassan már savanyúcukrot is fog majd árulni. Úgy gondoljuk, ez nem helyes, az MNV és az MFB közötti akár profiltisztítást, akár hatalmi harcokat, akár személyi összekülönbözéseket házon belül kellene megoldani, és nem kellene ide kihozni az ország nyilvánossága elé.

(8.30)

Ezzel egy időben, miközben csökken az átláthatóság, Lázár János egyszemélyes irányítást szerez e fölött a terület fölött, ami pedig egyfelől példa nélkül áll, másfelől pedig úgy gondolom, hogy egy olyan hatalmi koncentráció, ami nem csak a gazdasági életre ‑ és akkor most nagyon udvariasan fogalmazok, államtitkár asszony, nem csak a gazdasági életre ‑ veszélyes. Ezzel a biankó felhatalmazással vagy rendelettel határozhat erről a miniszter. Mi úgy gondoljuk, hogy teljes egészében kikerül az Országgyűlés szorosabb felügyelete alól az állami vagyonnal történő gazdálkodás. Ezért a Magyar Szocialista Párt nem is fogja támogatni ezt a kezdeményezést.

Áttérve a második javaslatra, amelynek magam is előterjesztője vagyok, mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy azért is írtam alá a javaslatot, mert én is úgy gondolom, hogy az az érdekünk, az a közös érdekünk, ha minden egyes esetet ki tudunk vizsgálni, kivétel nélkül ki tudjuk vizsgálni ezeket az ügyeket, és ott teljes nyilvánossággal a széles közvélemény elé tudjuk tárni azokat az eseteket, amelyek oda eljutottak, hogy a Quaestor-károsultaknak könyörögniük kellett a saját pénzükért, a saját befektetésükért.

Ezért írtam alá ezt a javaslatot. Igaz, emellett beadtam egy másik javaslatot, ami jóval szélesebb halmazt fogott volna föl, hiszen abban is benne volt egyébként szinte szó szerint a Szűcs Lajos képviselőtársam által elénk terjesztett módosítási javaslat, ahol az MFB-nél egyetlenegy szem ügyre kérdezünk rá, ez az ETO Park ügye.

Úgy gondolom, hogy erről nyugodtan lehet és tisztán is lehet beszélni. A bizottsági ülésen is nagyon sokszor, és úgy gondolom, eléggé tisztán elmondtam: ez egy szem ügy. 17 milliárd forint a 220 milliárd forint környéki csalássorozatból, legalábbis az eltűnt pénz mennyiségéből ‑ és akkor így nem minősítem ‑, 17 milliárd forintot keresünk, és itt nyilvánvalóan a Bajnai-kormány felelősségét fogja majd a bizottság feszegetni. Mégis azt mondom, hogy ez is biztosan hozzátartozik, ez az egy ügy is.

Halkan hozzáteszem, hogy ha 2008-2009-ben az ETO a fideszes vezetésű Győrben futballra nem kap pénzt a magyar államtól, kíváncsi lettem volna, hogy melyik magyarországi párt lett volna az, amelyik a leghangosabban kiabált volna ez ellen, hogy márpedig a győri futballnak kell ez a 17 milliárd forint; és ugyanez a balliberális kormány ezt tegye már meg, hogy itt ne szakmai megfontolások alapján döntsön, hanem kérem szépen, politikai döntést is lehet hozni. Én el tudom képzelni, hogy lett volna egy ilyen helyzet, ennek elébe ment a kormány. De mégis, akkor lássuk azt, hogy mi történt ebben az ügyben!

Mégis egyébként első körben azt gondolom, és ezt a bizottsági ülésen is nagyon sokszor hangsúlyoztam, hogy ez egy egyedi ügy, keressük meg a titokgazdát. Keressük meg a titokgazdát, azt, aki a titokgazdát feloldhatja a titoktartás kötelezettsége alól, oldja föl, jöjjön el a bizottsági ülésre, és akár nyílt ülésen, akár zárt ülésen hallgassuk meg, derítsük föl, hogy mi történt 17 milliárd forinttal, hozzáteszem egyébként: 220 milliárd forintot keresünk, illetve hogy milyen lépések vezethettek oda, hogy 220 milliárd forint nagyjában-egészében eltűnhetett az emberek zsebéből. Hol van ez? Hol van ez a pénz?

Ennél mi sokkal több javaslatot tettünk. A bizottság egy kicsit hektikusan működik, és úgy gondolom, hogy talán ez egy jó kezdőlökés lehet, csak az a javaslatom, hogy folytassuk. Rengeteg javaslatot tettünk le ennek a bizottságnak az asztalára, hogy kit hallgassunk meg: hallgassuk meg az ÁSZ elnökét, hallgassuk meg Szijjártó Péter miniszter urat, hogyan kerülhetett közpénz a Quaestorhoz. Hallgassuk meg Fazekas miniszter urat, hogy hogyan kerülhetett és hogyan ragadhatott bent közpénz a Quaestornál. Egyáltalán hogyan van az, hogy egy folyamatos forráshiánnyal rendelkező költségvetésnek azért mégis vannak olyan pénzei, amelyeket tőzsdecégeknek ‑ tisztázatlan tulajdonosi hátterű tőzsdecégeknek ‑ egyébként odaadhat, és egyáltalán hogyan történhetett az az eset, hogy telefonon elutaltak ebből a cégből 4 milliárd forintot?

Itt újra visszautalnék arra, hogy ma már sokat beszéltem az állam erőfölényéről. Nem tudom, hogy bármely magyar állampolgár vagy akár bármely képviselőtársam próbált-e már akár 20 ezer forintot is telefonon keresztül utalni. Szerintem nem fog neki sikerülni vagy csak nagyon kevés banknál fog neki sikerülni, de 4 milliárd forintot, úgy gondolom, nem lehet így elutalni.

Azt kezdeményeztem, hogy változzon meg a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény. Azt kezdeményeztem, hogy mindenhol, ahol közpénz van, ahol európai uniós forrás van, ott az közérdekű adatként igényelhető legyen, nyilvánosságra hozható legyen. A saját magát a transzparencia elkötelezettjének gondoló kormányt, úgy gondolom, nem kellene beperelni minden egyes alkalommal, ha valaki közérdekű adatot kér.

A saját maga transzparenciájára büszke kormány nem várná ki mindig az utolsó napot, amikor el kell menni a tárgyalásra, és nem várná ki mindig az utolsó napot, amikor az ítélet jogerőre emelkedik, majd azt követően még 30 napot, amit az ítélet neki előír, hogy a közérdekű adatot nyilvánosságra bocsássa.

Nincs ezzel bajunk. Értjük, hogy ezek a játékszabályok, csak ha önök adnak erre a látszatra, akkor nagy valószínűség szerint nem így kellene működni ebben a tekintetben, és én erre tettem egy kísérletet. Erre tettem kísérletet, hogy a bizottság tagjai ‑ és ez így helyes ‑ támogassák azt az előterjesztést. Akkor legyen minden közérdekűen, nyilvánosan igényelhető adat, ahol közpénz van. Erre én ettől az eléggé ambícióhiányos bizottságtól azt a választ kaptam ‑ a bizottság elnökétől ‑, hogy nem áll módunkban, mert túlterjeszkedünk a bizottság hatáskörén.

Ha jól meg tetszenek nézni ezt a törvényjavaslatot, ezt mi egyéni képviselőként írtuk alá. Semmi köze nincsen ennek a bizottságnak a hatásköréhez, ami egyébként ma Szűcs Lajos képviselőtársam expozéjában elhangzott, volt albizottság, vizsgálóbizottság, vizsgáló-albizottság. Egyébként megmondom őszintén, majdnem mindegy a műfaj, ha meg akarjuk oldani, meg tudjuk oldani, de itt egyéni képviselőként nyújtottuk be ezt. Egyébként alkotmánymódosítást is nyújthattunk volna be minden további nélkül, az égadta világon semmi nem korlátoz bennünket.

Úgy gondoltam, hogy ez a kis halmaz, ami egy meghatározott ügyre vonatkozik, amikor a Fidesz vezette Győr az ETO futballcsapatnak kért 17 milliárd forintot, ennek a föltárása mellett tárjunk föl minden mást. Ezt a mozgásteret önök nekünk nem adják meg, és úgy gondolom, hogy így sajnos igazak azok a sajtóhíresztelések, és igaz a sajtóban megjelent minden olyan találgatás, hogy ezt csak kommunikációs célra akarják használni. Aki ezt nem írta alá, azzal szemben ezt lehet lobogtatni, hogy ő nem akarja az igazságot látni, és önök pedig az igazságnak csak egy bizonyos szeletét akarják fölnagyítani, hogy ne beszéljenek utána majd Tarsoly Csabáról; ne beszéljenek már arról, hogy a Quaestor hány cégének van olyan tulajdonosi háttere, ami pillanatnyilag nem tisztázott; ne beszéljünk a moszkvai kereskedőházról; ne beszéljünk a Külgazdasági és Külügyminisztérium 4 milliárd forintjáról vagy éppen a Földművelésügyi Minisztérium 410 millió forintjáról, ami egész egyszerűen bent ragadt ebben az ügyben. Nem az ő pénzük. Ez az adófizetők pénze. Úgy gondolom, hogy ezért sokkal nagyobb felelősségre lenne szükség ebben az ügyben.

Ezért, ha önök nekünk nem adnak tágabb mozgásteret, akkor úgy gondolom, hogy minket nagyon nehéz helyzetbe hoznak, hiszen a másik javaslatot nem fogja tárgyalni az Országgyűlés, ugyanúgy történik, mint bármikor máskor, bármilyen más ellenzéki módosító javaslattal. A kormány nem támogatja. Ez az egy szem indoka, utána pedig nem kerül be a Ház elé. Ezért úgy gondolom, hogy nekünk önök nagyon-nagyon kevés lehetőséget adnak ebben a tekintetben, de azzal a kevéssel is természetesen élni fogunk, a szavazási magatartást pedig, úgy gondolom, nyilvánvalóan ehhez a támogatáshoz mért támogatásban kell majd önöknek is keresni. Erről ez a véleményünk. Szerintünk sokkal mélyebb és sokkal szélesebb megismerhető adatmennyiségre kell akkor törekedni, ha ez a bizottság tényleg el akarja látni a munkáját.

Ha azért jött létre ez a bizottság, hogy más bizottságok ne jöhessenek létre, ha azért jött létre ez a bizottság, hogy elfedjen bizonyos dolgokat, ha azért jött létre ez a bizottság, hogy csak bizonyos dolgokat derítsen ki, akkor, ha ez a cél, ezt be kell vallani. Nem fogjuk hagyni, nem fogjuk engedni nyilvánvalóan, és nagyon sokat fogunk érte dolgozni, hogy ez ne így legyen, de ha ez volt a kívánalom, akkor természetesen aláírtam ezt a módosítást, mert egyetértek azzal, hogy kerüljön nyilvánosságra.

(8.40)

Én azt nem értem, hogy önöknek mi takargatnivalójuk van, miért nem írták alá az én javaslatomat, és miért nem támogatják az én javaslatomat, ahol sokkal több adatot megismerhettünk volna, sokkal tisztább képet kaphatott volna, akár ez a bizottság, akár a széles magyar közvélemény, amelynek mentén, úgy gondolom, hogy tiszta vizet lehetett volna önteni a pohárba, és azt az általam sokat emlegetett közbizalmat mindenféleképpen tudtuk volna építeni, hogy akinek nincsen takargatnivalója, az szépen, nyugodtan ki tud állni, és akár egy sajtótájékoztatón, akár egy bizottsági ülésen tud válaszolni azokra a kérdésekre, amelyeket ott felteszünk. Nem, ma azt tesszük, hogy kiragadunk egy ügyet, ez az ETO Park ügye ‑ hangsúlyoznám újra: fideszes vezetésű győri futballcsapatnak kellett pénzt adni; melyik párt lett volna az, amelyik a leghangosabban kiabál akkor, ha nem kapják meg ezt a pénzt? ‑, és mellette egy másik törvényjavaslattal pedig effektíve diszkrecionális jogot adunk, kizárólagos jogot adunk Lázár Jánosnak magyarországi cégek felvásárlására, kivásárlására, működtetésére, bezárására. És ami a kérdésemet illeti: eladására is, államtitkár asszony? Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)