Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ha Volner képviselő úr nem a parlamentben lenne ellenzéki képviselő, hanem mondjuk, a lengyel parlamentben, a szejmben, vagy Bukarestben a román parlamentben, esetleg más közép-európai országban, akkor ellenzéki képviselőként bizonyára azt mondaná ‑ mondjuk a lengyel parlamentben ‑, hogy sikertelen a lengyel kormány, mert a magyaroktól csak ötödannyi ember vándorol ki, mint Lengyelországból. (Dr. Staudt Gábor: Nem értenék, ha így mondaná.) Bukarestben vagy Lengyelországban azt mondhatná, hogy töredéke a magyar kivándorlási ráta a románnak, illetőleg a lengyelnek, hiszen Romániában 10 százalék, Lengyelországban 6 százalék, míg nálunk 2 százalék környékén van azok száma, akik kimentek külföldre és ott vállalnak munkát.

(9.20)

Mi bízunk benne, hogy miután ott tapasztalatot szereznek ‑ miközben ott vannak és tényleg ezermilliárdos euró nagyságrendben küldik haza az itthoniaknak az ott megkeresett pénzeiket (Dúró Dóra: Nem látják a gyerekeiket felnőni!) ‑, azok után hazatérnek, és itt fognak majd családot alapítani a későbbiekben.

Sok oka lehet annak, hogy valaki miért megy külföldre. (Gyöngyösi Márton: Ezt utoljára Gyurcsánytól hallottuk!) Az egyik nyilván lehetett a devizahitelezés miatti probléma okozta nehéz anyagi helyzet, de pontosan a devizahitelek kivezetésével, a forintosítással, a végtörlesztéssel, a bankok elszámoltatásával igyekeztünk ezeket a helyzeteket rendezni (Gyöngyösi Márton: Ilyen cinizmust Gyurcsánytól hallottunk!), és most már jóval kisebb az a törlesztőrészlet, mint ami miatt adott esetben valaki külföldre ment munkát vállalni, hogy akár elbújjon a hitelezők elől, akár ott keressen olyan pénzt, amivel ezeket meg tudja fizetni. Tehát ezen a téren sikerült, azt hiszem, a kivándorlás egyik okát megakadályoznunk vagy megállítanunk a csökkenést, ezt mindenképpen sikerült elérnünk.

Ön is tudja, ön is látja, ha megnézi a statisztikákat, hogy már az európai uniós csatlakozás előtt növekedni kezdett Magyarországon a kivándorlási szándék, nyilván 2010 és 2012 között nőtt, azóta pedig csökken azoknak az aránya, akik adott esetben kimennének; ez leginkább az orvosok és ápolók esetében érhető tetten. Az orvosoknál a csúcspont 2011-ben volt, és a kormánynak 2011-ről 2012-re sikerült megállítani a növekedést és megfordítani a tendenciát. (Dúró Dóra: Megfordult a tendencia, visszajönnek!) Akkor a csúcson 1200 orvos kérte az engedélyt ahhoz, hogy külföldön folytathassa a munkáját. Ezek számok, tények: 1200-ról csökkent 2012-ben 1108-ra ‑ örüljenek ennek velünk együtt, közösen ‑, 2013-ra tovább csökkent 955-re, majd 2014-ben 948-ra, tehát 1200-ról 950 környékére csökkent azoknak az orvosoknak a száma az utóbbi években, akik kivándorláshoz kértek működési engedélyt külföldre.

Ugyanúgy az ápolók esetében is egy évvel később, 2013-ban, a gazdasági fordulat évében sikerült megfordítani a tendenciát: amíg az ottani csúcs 536 volt, bár már előtte, mondjuk, 2009-ben is elég magas volt, 419 fő kért engedélyt külföldi munkavállaláshoz, munkavégzéshez, addig ez az 536 2014-ben már csak 493 volt, tehát itt is csökkent az üteme a külföldi munkavállalás növekedésének. Bízunk benne, hogy ez sok más téren is így volt.

Amit ön mondott példaként, a magyarországi megélhetés: az elmúlt öt évben 43 százalékkal növeltük a minimálbért ‑ majdnem másfélszeresére nőtt, 73 500 forintról 105 ezer forintra ‑, pontosan azért, hogy a legkisebb keresetűek számára is a megélhetés könnyebb legyen, és mindemellett, ha hozzátesszük a rezsicsökkentés kedvezményeit, akkor pontosan azok az emberek, akik a legkevesebb pénzből jönnek ki, jártak az egyik legjobban az elmúlt időszakban, hiszen a kiadásaik nagy részét kitevő rezsiszámláik csökkentek, miközben a kiskeresetűek bérét emelte legjobban a kormányzat. Ha mindehhez hozzátesszük a családi adókedvezményt, ami havonta átlagosan minden családnál 20 ezer forintot hagy, akkor összességében azt látjuk, hogy a családokat az elmúlt öt évben 790 milliárd forint plusztámogatással támogatta a kormány úgy, hogy ezt a jövedelmet nem vonta el tőlük.

Nem tudom, hogy tud-e ön mondani az Európai Unión belül még egy olyan országot, ahol a válságos évek ellenére a munkanélküliség csökken (Dr. Schiffer András: Lengyelország.) 11 százalékról 7 százalék körülire, az adókat csökkentjük, hiszen ez a 800 milliárd forint ott maradt a családoknál. Nincs nagyon más ország, amelyik pont a válság éveiben tudott volna ekkora adókedvezményt adni a honpolgárainak; máshol inkább az adók növeléséről volt szó. Elég azt mondani, hogy míg ezelőtt öt évvel a legmagasabb adókulcs 32 százalékos volt, addig jövőre az egyetlen adókulcsot csökkentjük 16 százalékról 15 százalékra (Dr. Schiffer András: Ez nektek jó!), de akik családosok, azoknak lehet, hogy nullaszázalékos az adójuk, amit be kell fizetniük.

Ha megnézi ön, hogy a gazdaság teljesítménye és a keresetek alakulása hogyan alakult: kétszer akkora ütemben növekedtek a reálkeresetek Magyarországon, mint ahogy a GDP. Amivel a gazdaság nőni tudott, annak a kétszeresét tudtuk az állami újraelosztás révén is, a gazdaságösztönzés révén is az embereknek adni munkabérnövelésben (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és mindezt úgy tettük, hogy mindeközben az államadósság csökkent.

Még egy adatot hadd mondjak önöknek: az ifjúsági munkanélküliség esetében ezt 28 százalékról 19 százalékra sikerült csökkenteni úgy, hogy az Unióban ez most 21 százalék. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)