Dr. Józsa István (MSZP)

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban grandiózus jogalkotási vállalkozás ez, ami a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium előterjesztésében szerepel itt, és az is egy beszédes szám, hogy 36 módosító került beadásra, és abból mintegy 31 be is került az összegzésbe. Tehát látszik, hogy a Ház érdemben tudott foglalkozni ezzel.

Biztos, hogy fontos, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű közlekedési infrastruktúra-beruházások megvalósításának gyorsítása érdekében a Ház hozzon törvényeket. Korábban volt egy olyan szemlélet, hogy ha visszagondolunk ‑ itt az előbb a Csemegi-kódex került szóba ‑ a kiegyezés utáni időszakra, a vasútépítés volt az, amelyik a közlekedési infrastruktúra kiépítése terén az úttörő szerepet játszotta, és valóban haladtak is vele. Biztos, hogy annak a jogi szabályozása is sok tanulsággal járhat.

Abból a szempontból egy picit ambivalens az én megítélésem, hogy egyrészt tényleg messzemenően támogatom én is, más is, hogy legyen jogi lehetőség a közlekedési infrastruktúra, elsősorban az útépítés, a gyorsforgalmi utak kiépítésének gyorsítására. Itt van például az M0-snak az északi ága, amit önkritikusan el kell ismernem, hogy nem boldogultunk vele, pedig jó lett volna bezárni északról is az M0-st, talán egy ilyen törvényi szabályozás majd segíteni fogja.

Ugyanakkor elbizonytalanít, hogy az önök gyakorlatában nemcsak gyorsítás szerepel, hanem lassítás is, ha itt az M4-nek a kálváriájára gondolunk, hogy egy ideig nagyon gyorsították, aztán most hirtelen, puff, megállás, lassítás.

Tehát ez mutatja, hogy nemcsak a jogszabályokon múlik az, hogy egy-egy építési folyamat mikor, milyen időszakban tud megvalósulni. Vannak Európában más példák is, például a szlovének a maguk gyorsforgalmi úthálózatát úgy építették ki, hogy egyszerre 4-5-6 helyen építettek akkora szakaszokat, amelyeknek az előkészítését meg tudták oldani, minden egyes térség boldog volt, mert történt valami változás, és 15-20 év alatt azért az egész országra elkészült a gyorsforgalmi úthálózat. Ők nem használtak ilyen jogi gyorsító technikákat, de az, hogy a törvénymódosítási csomag egyértelművé teszi, hogy mit jelent a törvényszövegben a „szükséges hozzájárulás” kitétel, hogy az önkormányzat az említett többlet­beruházási igényt mint helyi közútkezelő vagy mint tulajdonos támaszthatja az építtetőnek, az útügyi építési engedélyezési eljárásban ezt be kell csatolni, és e minőségben az önkormányzat köteles nyilatkozatot tenni. Az is jó, hogy bizonyos szankciókhoz köti, hogy az önkormányzat a nyilatkozatot milyen időtartamban kell hogy megtegye, az önkormányzati nyilatkozat tartalmának mérlegelése az építésügyi engedélyezési eljárásban hogyan történik.

Tehát látszik, hogy az elmúlt húsz évnek a tapasztalatát, ahol bizony meg-meg tudott akadni egy-egy ilyen előkészítési eljárás, érdemben tanulmányozták. Arra szerintem senki nem merne megesküdni, hogy ez mind hiba nélkül működőképes lesz-e, mert ahogy az angol mondja, a puding próbája az evés, előtte nem lehet kipróbálni, hogy ízlik vagy nem ízlik. Tehát lehet, hogy el lehet kezdeni, és hogyha jó célokat tűznek ki az útépítésben, amit persze most öt évig azért egy kicsit halogattak, ez még akár lehet jó is.

Ami egy kicsit, mondjuk, aggályos az önök döntési mechanizmusát tapasztalva az elmúlt fél évtizedben, hogy ez a törvény meghatározza az általános szabályoktól eltérő, sajátos rendelkezéseket az eljárásnak mind a közigazgatási hatósági, mind a bírósági felülvizsgálati szakaszában. Ezek az eltérő szabályok már bizonyos aggodalomra azért adhatnak alapot. Nem biztos, hogy bekövetkezik, mert lehet, hogy még ezt is sikerül jól megoldani, de ezekben az egyedi megoldásokban már azért tapasztaltunk furcsa dolgokat önöktől.

Ami itt a módosítókban is szerepelt, és örülök, hogy Volner képviselő úr módosítóját támogatólag fogadta a Törvényalkotási bizottság meg a többségi frakció is, hogy a megyei múzeumok körével kibővül a bevonási lehetőség, mert valóban, a szűk keresztmetszet az egyes régészeti tevékenységeknek az elvégzése, és ez a törvényjavaslat lehetőséget nyit arra, hogy nem akkreditált intézményeket is bevonhatnak. Persze, hogy ennek milyen szerepe lehet, gondolom, hogy az akkreditált szervezeteket azért ezzel együtt még nem lehet nélkülözni.

A régészeti feltárást két részre osztják. Az első az engedélyben meghatározott teljes feltárás, a második az ezt követő szakasz; amennyiben az első szakaszban már feltárás történt, a későbbiekben ott nem lehet feltárást végezni; továbbá előír egy speciális gyorsított eljárási lehetőséget, amelyről a kulturális örökségvédelemért felelős miniszter dönthet, és elrendelhet feltárást abban az esetben is, ha az előkerült lelet megóvása a kivitelezés hátráltatása nélkül esetleg nem lehetséges.

Érdekes ez a 8 napos miniszteri feltárást elrendelő döntés, amit előír. Ismerve a miniszteri apparátust, azért nem tudom, hogy melyik miniszter az, amelyik 8 napon belül ilyen döntést meg tud hozni, de reméljük, hogy kialakul ez a mechanizmus is.

A javaslat megint a régészeket szorítja egy kicsit háttérbe a nagyberuházásokkal szemben, azzal az indokkal, hogy a közlekedési infrastrukturális beruházások felgyorsítása szükséges. Azt is figyelembe véve, hogy az eddigi akkreditáltakhoz képest itt azért sokkal szélesebb régészeti kapacitás válik aktivizálhatóvá, jó szervezés esetén talán megoldható, hogy a régészeti örökség feltárása nem szenved múlhatatlan károkat, nem kerül elfedésre végérvényesen olyan dolog, ami értékes lehet.

Erre a lehetőséget, ha jól értelmezzük, azért megadja a törvény, hogy ha bizonyos feltárásokból remény van arra, hogy ott komolyabb emlékek vannak, akkor akár az ütemezésnek a módosítása árán is, de azok feltárásra kerüljenek.

(23.10)

Szóval, mint ellenzéki képviselő, nem mondhatom azt, hogy jaj de jó lesz, azt viszont mondom, hogy hajrá. (Derültség.) Köszönöm.