Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP):Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A mi álláspontunk sem változott azóta, amióta az általános vitában hosszabban is szót ejtettünk erről a kérdésről. Ahogy akkor elmondtuk, még azt is mondhatnánk, hogy ez a salátatörvény részünkről rendben van. Rengeteg adminisztratív aktust változtat meg alapvetően az egészségügyben ez a javaslat, egyfelől nyilvánvalóan az európai uniós direktíváknak, illetve az európai jognak való megfelelés érdekében, másfelől pedig a bürokratikus akadályok korábban elhatározott elhárítása érdekében. Ámbár mégis azt kell mondani, hogy bürokratikus akadályokat elhárító rendelkezéseket tartalmaz ugyan, még ha nem is olyan mértékben, mint ahogyan azt fideszes képviselőtársaink elmondják, hogy most aztán rengeteg bürokratikus akadály el fog hárulni, és hatékony lesz az egészségügy, illetve a megelőzés is. Itt kell megállnom egy szóra. Ugyanis ha szolgálja is ezt a célt, egészen biztosan nem éri el ez a javaslat.

(21.20)

Mi úgy gondoljuk, hogy az egészségügy a jelen állapotában, ahogyan nagyon sok felszólalásban is elmondtuk, rengeteg sebből vérzik. Az orvos-, az ápolóelvándorlás, a hálapénz, az adósság kérdése, hogyan lehetne itthon tartani a szakdolgozókat, a szakápolókat, úgy gondolom, ezek volnának azok a kérdések, amelyekre reflektálnia kellene a kormányzatnak, nem pedig egy jó iparosmunkát végezve letenni ide olyan adminisztratív aktusokat, illetve olyan adminisztratív rendelkezéseket, amelyek valamilyen szinten elkerülhetetlenek voltak. Éppen abban a vitában hallhattuk államtitkár úrtól, már hogy akkor, hogy egy hét múlva jön az alapellátás javaslata. Most igaz, hogy ezen a héten jönni fog az alapellátás javaslata, tehát egy héten belül vagyunk, csak a kettő között eltelt egy hónap. Attól félek, abban is lesz kellő csalódás egyébként az egészségügy szereplőinek, mint ahogyan úgy gondolom, hogy ebben az esetben is, ha már hozzányúl a kormányzat ezekhez a kérdésekhez, akkor lehetett volna ez egy sokkal mélyrehatóbb, sokkal jobban a folyamatokat megértő, azokat elemző és azokra pedig megfelelő olyan válaszokat nyújtó előterjesztés, ahelyett, hogy egy adminisztratív, jó iparosmunkát ellátunk itt.

Akkor is feltettem kérdésként, hol vannak azok a többletforrások, amelyek az egészségügy rendelkezésére álltak, hiszen a chipsadó, a mindenfajta különadó, a dohánycégeket terhelő egészségügyi hozzájárulás, amit 11,5 milliárdra állítottak be a 2016-os költségvetésben is, pedig idén is csak 9 milliárd fog belőle bejönni, az hova kerül, mit tudunk azzal kezdeni, illetve milyen olyan prioritási sorok vannak, amelyekre ezt el lehet költeni. Úgy gondolom, ezek azok a kérdések, amelyekre valójában reflektálnia kellene. Akkor még arányaiban sem volt ismert az egészségügy, illetve az EMMI költségvetése, bár már akkor is hangsúlyoztam, hogy egy eléggé komoly aránytévesztésben vagyunk akkor, amikor bizonyos számokat bizonyos célok mellé írunk, és más számokat írunk más célok mellé. Ezért most is gyorsan elmondanám, hogy ameddig az egészségügyben a teljes infrastruktúra karbantartására 5,5 milliárdot adunk, és ugyanúgy 5,5 milliárdot adunk öt budapesti futballklub létesítményfenntartására és finanszírozására, addig úgy gondolom, minimum aránytévesztésben vagyunk. Ha a Magyar Olimpiai Bizottság kap 37 milliárd forintot, az Országos Mentőszolgálat pedig csak 32 milliárd forintot, akkor én úgy gondolom, hogy az EMMI-ben megint nem folytattak le nagyon fontos vitákat arról, hogy melyik az elsődleges prioritás. Szerintem a mentőszolgálat, még akkor is, ha olimpiai év következik. Persze az is érdekelne, hogy mire költ a Magyar Olimpiai Bizottság 37 milliárdot, de miért nem kaphatnak annyit a mentők is legalább. Legalább annyit, mint az Olimpiai Bizottság. Úgy gondolom, talán még fontosabbak is.

Ugyancsak akkor felmerült kérdésként, és még mindig válaszra vár az a kérdés, hogy akkor, amikor gyógyászati segédeszközöket vásárolunk, és azokat nyilvánvalóan bérbe lehet venni, ami, úgy gondolom, valamilyen szinten üdvözlendő folyamat, de akkor itt egy hatalmas összegről beszélünk. Itt egy nemzetközi, de legalábbis európai értékhatáros közbeszerzésről beszélünk. Bízom benne, hogy sikerül majd átláthatóan és úgy lefolytatni ezt a közbeszerzési eljárást, amelyben ‑ hogy mondjam ‑ nem kell majd kellemetlen kérdéseket feltenni, nem lesznek benne rokoni szálak, nem lesznek benne kormánypárthoz köthető szálak, hanem ténylegesen egy tiszta verseny lesz. Mint ahogyan az is, ahogyan a képalkotó diagnosztikát, a magánkézben lévő képalkotó diagnosztikát ‑ Lázár János nyilatkozatára utalok ezzel, ami körülbelül másfél hónappal ezelőtt volt ‑ 100-150 milliárd forintért szerezné meg az állam.

Úgy gondolom, ezek azok a nyitott kérdések, amelyek a törvényjavaslat kapcsán felmerülnek. Mindazonáltal egy adminisztratív aktusokat bevezető, ámbár szerintem a hatékonyságot olyan nagyon nagyban nem növelő javaslattal állunk szemben, még egyszer mondom, egy jó iparosmunkával, amit nyilvánvalóan ebben a formájában egyébként támogatni is lehetne, de mégis, ami a mi problémánk, az az, hogy nem reflektál azokra a kérdésekre, amelyek az egészségügyben valódi problémák, égető problémák. A dolgozók az utcán vannak, a betegek lassan már nem mernek bemenni a kórházba. Nagyon sok olyat hallunk, hogy ha valaki el akar menni képalkotó diagnosztikára, akkor lesz szíves magával vinni írható DVD-t, írható CD-t, már az sincs a kórházakban.

Úgy gondolom, hogy nem ezek most a legfontosabb feladataink. Ezt is el kell látni, ez is nagyon fontos lehet, de természetesen emellett úgy gondolom, arra is kellene sokkal több energiát fordítani, hogy a valódi problémákat megoldjuk, illetve még egyszer hadd emeljem ki az arányokat, és a prioritásokat megfelelőképpen állítsuk fel. Nem ismerek olyan politikust ebben a Házban, aki ne azt mondaná, hogy az egészségügy és az oktatás, ez a kettő a lehető legfontosabb. Mégis, amikor a költségvetést tárgyaljuk, és ezeket az aránypárokat az ember elmondja, még amikor elolvasom, akkor is felforr tőle a vérem, nemhogy amikor elmondom, és akkor pedig válasz nélkül hagyja egyébként az egészségügyi kormányzat, hogy miért nem lobbizik saját magáért, egy kicsit többet lehetne egyébként megoldani a kórházi konszolidációtól elkezdve a béremelésen keresztül az életpályamodelleken át mindent.

Azt látjuk, hogy a jövő évben megint a járulékbevételek nagyjából-egészében ez E-kassza 60 százalékának a kiadásait fogják majd fedezni, a többit majd a költségvetésből kell ‑ hogy így mondjam ‑ összekoldulni hozzá. A strukturális problémák megmaradtak, és újra fog termelődni az az adósság, amit most nagy nehezen egy ilyen hó végi kölcsönnel ‑ mondjam úgy, hogy nagyobbrészt? ‑ kifizettek, de lehet, hogy csak kisebb részt fizettek ki. Mi úgy gondoljuk, hogy erről kellene szólni ennek a javaslatnak.

Nem megyek már abba bele, hogy a salátatörvényeknek általában milyen jellemzői vannak. Természetesen egyetlenegy képviselő sem szereti a salátatörvényeket, de tudjuk, hogy ez is az életünk része, és ezzel együtt kell élnünk. Ez a Szocialista Párt véleménye, ennek megfelelően fogunk eljárni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)