Volner János (Jobbik)

VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. A magam részéről csodálkozva hallgattam Aradszki András képviselőtársam szavait, mert a pénzügyőröknek megadandó méltóságról beszélt, amit természetesen el kell ismerni. No de hát azért én még emlékszem arra a 2010-es évre, amikor a rendvédelmi dolgozók több ezren itt demonstráltak az Országház előtt, azért, mert nemhogy nem méltóságot adtak nekik, de még amit szerzett jogként magukénak tudhattak, még azt is elvette tőlük a kormány. A nyugdíjukat csökkentette, megadóztatta gyakorlatilag, és számos embert, aki azzal a tudattal vállalta a hivatásos szolgálatot, hogy majd korengedménnyel nyugdíjba tud menni annak idején, az a csalódás ért, a nyugdíj előtt egy-két évvel álló emberként azzal szembesült, hogy ugyanannyi ideig fog majd dolgozni, mint mások, holott egyébként nem ezzel a tudattal vállalta el ezt a munkát. Ez egy nagyon fontos dolog azért, hogy magunk elé idézzük.

Fontos az, amit Demeter Márta képviselőtársam is említett már, hogy a pénzügyőrök egy biztos előmenetellel tudjanak számolni, egy olyan objektív teljesítménymérésen alapuló életpályát lássanak maguk előtt, amelyben egy fiatal, hogyha a pénzügyőri pályát választja magának, láthatja azt, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén előrébb tud lépni képzettségbeli, munkabeli feltételek teljesülése esetén, és ilyen módon nemcsak anyagilag, hanem pozicionálisan is feljebb lehet kerülni a ranglétrán; számára tehát elérhető.

A 2010-es rendvédelmi tüntetéseknek ugyanis az volt az egyik nagyon fontos tanulsága ‑ és több szakszervezettel akkor én magam is tárgyaltam ‑, hogy nem látnak maguk előtt az ezekben az ágazatokban dolgozó emberek jövőképet, a viszonyok nagyon kuszák, nincs egységes szolgálati életpályarendszer, amit kínálna nekik a kormány, és ez sajnos azóta sem oldódott meg, erre nem született megnyugtató megoldás.

Fontosnak tartom azt, amit Aradszki képviselőtársam mondott, hogy adatok elemzésével lehet az ellenőrzés hatékonyságát leginkább fokozni. Talán én magam beszéltem először itt az Országgyűlésben arról, hogy a big data már egy nagy trend lett nemcsak a doktori disszertációknak a hosszú sorában, hanem a nyugat-európai államok, illetve magának az Amerikai Egyesült Államok adóhivatalának a gyakorlatában is. Rengeteg adatból egyre pontosabb következtetést lehet arról levonni, hogy hogyan kell megfogni az adóelkerülést, mit kell annak érdekében tenni, hogy a gazdaságot ki tudjuk fehéríteni. Amit én nagyon szomorúnak tartok, hogy ez Magyarországon olyan módon valósul meg, és a most tárgyalt pénzügyőrökkel hajtatják végre ezeket az intézkedéseket, hogy ennek gyakorlatilag minden költségét ‑ vagy majdnem minden költségét ‑ az állam áthárítja a vállalkozásokra.

Tessék megnézni például az EKÁER-t: hogyan lett bevezetve Magyarországon? A szakmai szervezetek kézzel-lábbal tiltakoztak, mert nem egyeztettek velük előzetesen, olyan szabályozással találkoztak, ami csődöt mondott a gyakorlatban, amit nem lehetett egyszerűen megvalósítani, a kormány pedig azzal mosakodott, hogy hát igen, igen, ez egy új szabályozás, látjuk mi is, hogy nagy hibák vannak benne, és nem működik úgy a rendszer, de majd változtatunk rajta.

Hölgyeim és uraim, előbb egyeztetni kell, a nemzeti együttműködés rendszerét meg kell tölteni tartalommal, és az egyeztetés után, amit a szakmai szervezetekkel folytatnak, vélhetően sokkal kevesebb lesz benne a hiba, mint amikor a kormány megpróbál a saját feje után menve szabályokat alkotni olyan gazdasági ágazatokra, amelyekhez láthatóan nem ért. Ez a nagyon fontos és sommás véleményem erről a dologról.

A másik kérdés pedig, hogy azokat az éveket, amit adott esetben egy rendvédelmi dolgozó vagy egy pénzügyőr elveszít az életéből, hiszen ezeknek az embereknek több évvel alacsonyabb az átlagéletkoruk, ne felejtsük el, mint a magyar átlagnak, milyen módon szeretné a kormány megváltani a részükre. Ugyanis 2010-ben már azt az életpályát alaposan átírta a nyugdíjszabályok megváltoztatásával, amit ők maguk előtt láttak a rendszerváltás óta eltelt jó néhány éven keresztül, és most bizony megint csak azt lehet látni, hogy a kormány úgy nyúl hozzá, hogy még Aradszki képviselőtársam szavaiból is egy ilyen bizonytalanság árad, hogy majd meglátjuk, hogy melyik lesz nekik jobb, majd lehet, hogy az adóhivatali dolgozók jutalmazása, lehet, hogy az, hogy hivatásosnak számítanak és a rendvédelmi dolgozókhoz hasonló juttatásokban részesülnek. Tehát itt ez egész egyszerűen nincs kitalálva, hölgyeim és uraim.

A társadalmi egyeztetés annak érdekében kell hogy lefolyjon, hogy ezekre ne a gyakorlat adja meg a választ úgy, hogy hát, most éppen szegényeknek nincs arra pénz, hogy fizetést emeljünk, és ezért valóban 80 ezer forintért dolgozik egy rendőr, mint ahogy Révész Máriusz is mondta. Kiszámíthatóvá kell tenni ezt az életpályát, mert az az ember, aki hivatást választ több évtizedre magának, annak látnia kell azt, hogy hol fog tartani, látnia kell azt, hogy ha a magyar állam szolgálatába áll, akkor nem lesznek neki megélhetési nehézségei, urambocsá, elérhető lesz egy hivatásos számára az, hogy mondjuk, szolgálati lakáshoz jusson, és mondjuk, két-három évtizednyi szolgálat után a saját tulajdonát képezze ez a lakás. Ezek olyan juttatások, amelyeket hosszú-hosszú időn keresztül élvezhettek ezek az emberek Magyarországon.

(15.50)

Míg Horthy Miklós kormányzósága idején élvezhették ezeket a juttatásokat. Tisza István alatt szintén élvezhetők voltak ezek a juttatások. Jelenleg egy olyan kort élünk, amikor egy évre előre nem lehet tudni, hogy mi lesz ezeknek az embereknek a sorsa, mert bizonytalanságban tartja őket a kormány. Ez egész egyszerűen nem jó, azért, mert a tehetségesek nagyon sokszor elmennek a versenyszférába, elmenekülnek ezekről a pályákról, mert elhivatottság van, de a közértben mindenki ugyanannyit fizet a termékekért, és ha adott esetben azt látja egy pénzügyőr, hogy nem tud kijönni a hónap végén a fizetéséből, akkor bizony lehet, hogy el fog menni egy magáncéghez dolgozni, hasonló munkakörbe, jóval több pénzért. És ha az a jövőkép, amit a magyar állam kínál neki, több mint zavaros, mert nem láthatók át a szabályok, és nem látja azt, hogy tíz év múlva mi lesz vele, hol fog anyagilag tartani, ha minden megfelelő követelménynek eleget tesz, akkor kisebb vonzerővel bír a közszolgálati életpálya is, és ilyen módon kontraszelektálódni fog az állomány, mint ahogy jó néhány ágazaton belül ez már sajnos megtörtént Magyarországon.

Ennek elkerülése érdekében nem tudunk mást tenni, mint biztatjuk a kormányt arra, hogy végre érdemi társadalmi párbeszéd kezdődjön meg az érintettekkel, mert nélkülük törvénykezni nemcsak nem illendő dolog, nemcsak a jogalkotási törvényt sérti, de oda is vezet, hogy érzéketlen, jövőtlen pályát kínál ennek az emberállománynak, ennek a hivatásos állománynak a kormány, és ez egész egyszerűen nem szolgálja Magyarország érdekét. Köszönöm szépen, elnök úr.