Dr. Józsa István (MSZP)

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném alapvetéssel folytatni a hozzászólások sorát. Az adózás társadalmi felelősségvállalás, és a társadalmi felelősségvállalásból mindenki tehetsége szerint kell hogy kivegye a részét. Itt van egy véleménykülönbség közöttünk. Önök azt mondják, hogy a lineáris megfelelően igazságos társadalmi felelősségvállalás, mi meg azt mondjuk, hogy nem, nem értünk egyet azzal, hogy nulláról 16 százalékra növelték a minimálbér adóját, és nem értünk egyet az ilyen típusú egykulcsos jövedelemadóval.

Ha visszaemlékeznek, a ’48-as 12 pontban is az egyik kiemelt követelés volt az igazságos közteherviselés. Ha megnézzük ezt a Dunai Mónika által „csupa csökkentés” kifejezéssel illetett adótörvényt, ebben tényleg vannak ilyen pici kis „csupa csökkentések”, de azért az igazságos közteherviselés felé nem jelent számottevő elmozdulást, különösen nem ‑ utalva Riz Gábor úr szavaira, aki el van tájolva egy kicsit a válságmenedzselést illetően ‑ a 2010-es állapothoz képest. Mint említettem, a kormányváltáshoz képest számottevő, 500-600 milliárdot elérő adócentralizációs növekmény jellemzi a magyar költségvetést.

Még arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy a 2008-2009-es válságmenedzselésben a Bajnai-kormány sikeres volt ‑ téves az, amit önök harsognak, kérdezzenek meg bárki szakembert, aki pártatlanul foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, meg fogja erősíteni ‑, tehát 2009 második felére megvalósult a konszolidáció. Az is hazugság, amit önök szoktak hangoztatni a 13. haviról. A 13. havit a szocialista kormányok vezették be, és a válság vitte el, önök pedig nem adták vissza. Ha annyira szeretik hangoztatni, akkor nosza, itt van, dübörög a gazdaság, meg lehet tenni. Tehát én óvom önöket attól, hogy csak szavakban akarják a jót.

Glattfelder Béla államtitkár úr, mielőtt elköszönt volna a plenáris ülésteremtől, attól óvott bennünket, hogy ha alulértékeljük az ország teljesítményét, akkor ártunk ezzel az országnak. Én meg azt mondom, hogy ha a szédelgő túldicsérés bűnébe esünk, akkor a hitelessége vész el a magyar kormánynak. Kicsit furcsa talán, hogy ellenzékiként aggódom a kormány szavahihetőségéért, de ha a befektetési szféra bizalmát nézzük, akkor egyrészt jogos ez az aggodalom, mert nincs túlzott bizalommal a mai kormány iránt a nemzetközi befektetői szféra, másrészt fölhívnám a figyelmet arra is, hogy a túlértékelés és a titkolózás legalább annyit árt, vagy többet árthat, mint az ellenzék részéről esetleg bizonyos problémák napfényre hozatala.

Nem akarom azt mondani, hogy a tényleges folyamatokat tekintve valójában itt egy népnyúzó kormánytevékenységet láttunk az elmúlt fél évtizedben, de ha megnézzük azt, hogy mintegy másfélszeresére nőtt a szegénységben élők aránya, akik alig tudnak megélni egyik hónapról a másikra ‑ önök mindenféle részstatisztikákkal próbálják ezt elfedni, de valójában ez a helyzet ‑, akkor lehet, hogy itt a parlament falai között ez egy régi szóhasználat, hogy népnyúzó kormány, de ha meghallgatják a tüntetőket, hogy miket szólongattak itt tegnap délután meg máskor, azért nem áll túl távol a közhangulattól.

Itt szintén szeretnék visszautalni Riz Gábor úr hozzászólására. Talán, ha figyelt a miniszterelnökének a tegnapi beszédére ‑ mondjuk, legalább a híradók kiemeléseit én is meghallgattam ‑, ő azért kellő körültekintésre, érzékenységre intette a többségi oldal. Tehát ő már túljutott azon, hogy túlértékelje ezt a tavalyi választási eredményt, amikor mindent elkövettek ‑ körzetátrámolást, választási törvény megváltoztatását, közmunkások megfélemlítését, tehát minden jogszerű, de erkölcstelen trükköt bedobtak ‑, hogy ez a választási eredmény kialakuljon, ezzel együtt a közhangulat, ahogy említettem a tüntetéseket, nem javult. (Dr. Répássy Róbert: Hogy a tüntetéseken nem javult, azt megértem.)

(14.50)

Tehát arra kérem önöket, hogy nézzenek szembe a valósággal, és a csupa csökkentés helyett valódi intézkedéseket hozzanak. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)