Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretnék az adópolitika kapcsán a legfontosabb területre kitérni, és nagyon örülök, hogy államtitkár asszony a körünkben van, hiszen bízom abban, hogy érdemi eszmecserét tudunk folytatni a magyar gyermekvállalási kedv fellendítése kapcsán és annak érdekében, hogy az adópolitikát ennek rendeljük alá. Nem akarom elvitatni azokat az intézkedéseket, amelyek segítik a magyar családok életét. Tehát egyes korábbi felszólalókhoz képest én nem vagyok ellendrukker, sőt én nagyon hevesen akkora igennel szavazok az adócsökkentésekre, hogy kiszakad a gomb a helyéről. De rendszerszinten szeretnék változtatni, sokkal hatékonyabb lépéseket szeretnék a frakciómmal együtt kieszközölni annak érdekében, hogy a magyar családok helyzete valóban könnyebbé váljon, és senki, még egyszer mondom: egy magyar família se kerülhessen olyan helyzetbe, hogy gazdasági kényszerek okán más országban kelljen megtalálni a boldogulását.

Induljunk ki a statisztikából! A népmozgalmi statisztika, azt mondom, néminemű elmozdulást takar, és én minden egyes megszületett magyar gyermeknek nagyon-nagyon örülök. Tökéletesen láthatjuk, hogy az a mostani első negyedéves népmozgalmi adat, ami a korábbi időszakkal hasonlítja össze az adatsorokat, az év első három hónapjában több mint 22 ezer világra jött gyermeket takar, nagyon helyesen, ez 3,3 százalékkal több, mint a korábbi hasonló időszakban. Nem mondom, hogy hibahatáron belüli elmozdulás, mert értékelek mindenfajta elmozdulást, azt mondom, hogy a rendszerszintű javulás még nincs meg.

Két problémám van ezzel az adatsorral. Az egyik, hogy érdemes lenne egy eszmecserét folytatnunk arról, hogy mi a helyzet a külföldön tartózkodó magyarok megszületett gyermekeivel. Hova és melyik statisztikába tartoznak bele? Hiszen itt most már egy több százezres társadalmi csoportról beszélünk. Nagyon remélem, hogy közülük a lehető legtöbben majd itt kívánják megtalálni a helyüket, Magyarországon. De ahogy a kivándorlási statisztikák sem pontosak, hiszen becsléseken alapulnak, nagyon sokan be sem jelentik, hogy elhagyják az országot, és úgy vállalnak gyermeket, hogy az megjelenik az itteni rendszerben, statisztikában. De aztán adott esetben az a gyermek életvitelszerűen nem Magyarországon nő föl, nem itt íratják be iskolába, nem itt szívja magába azokat a kulturális gyökereket, amelyek által majd kiváló módon építheti ezt az országot. Éppen ezért azt mondom, hogy ezt a statisztikát és ezt a képet árnyalni kell ezzel.

És van ám egy nagyon-nagyon katasztrofális vonulat, a másik oldal, a halálozások számának nagyon sajnálatos növekménye, ami 2014 első negyedévéhez képest nagyon nagy mértékben, 15 százalékkal emelkedett. Tehát a 3,5 százalékos javuláshoz képest ezen az oldalon 15 százalékos romlás tapasztalható, amihez hozzájárul egyébként a tavalyi bázisév viszonylag kedvező adatsora egyrészt, másrészt ugye, az influenzajárvány következményeiről szoktak a szakértők nagyon sokat értekezni. Tehát megvannak ennek az okai. De látjuk, hogy rendszerszintű elmozdulást, akár egy 100 ezer vagy 120 ezer születésszám irányába történő elmozdulást nem láthatunk. Márpedig egyes szakértői becslések 120 ezerre teszik azt a határt, ahol már a reprodukcióról egyáltalán érdemben lehetne beszélni, de vannak pesszimistábbak, akik 150 ezerre.

Azt láthatjuk, hogy 55 éve még volt olyan esztendő, ha jól emlékszem a statisztikára, hogy több mint félmillió fogantatás következett be egy esztendőben. Aztán nagyon sok sajnálatos abortusz is bekövetkezett, és az élve születések száma nyilvánvalóan a félmilliós nagyságrendet nem is érhette el, de a mainál nagyságrendekkel magasabb volt ez. Nyilván közös célunk ezt elérni, közelíteni felé.

Nézzük tehát az eszközrendszert, hogyan lehetne közelíteni ehhez a célhoz. Mivel a gyermekvállalás egy több évtizedes terv, kiszámíthatóságot követel meg. Nagyon örülök, hogy ezt azért már a közéletben, széles körben többen felismerték, és abban is szeretnék bízni, hogy az adórendszer, a költségvetés tervezése végre elindul egy olyan irányba, hogy ciklusokon átívelő módon lesznek olyan családtámogatási formák, amelyekkel egy família 20 éves távlatban is számolhat.

(14.40)

Ma erre, ugye, garancia nincsen még, hiszen ahogy kormányok jönnek-mennek, a kedvezményes formák jó részét kiölték a magyar gazdasági rendszerből. Most az újonnan bevezetettek kapcsán én reménykedem abban, hogy ezekhez majd senki nem mer hozzányúlni, csak bővíteni fogja ezeket.

Éppen ezért ragadnám meg a lehetőséget: a költségvetési vita során a Jobbik benyújtott több képviselője által olyan módosító javaslatot, amely a mesterséges megtermékenyítést, az úgynevezett lombikbébiprogramot is támogatja, hiszen látnunk kell, több tízezer magyar fiatal és középkorú küzd ezzel a problémával. A Jobbik-frakcióban is ül olyan képviselő, akinek két gyönyörű szép leánygyermeke ilyen segítség által jöhetett a világra, és büszke lehet rá ő maga is, a családja is és ország-világ, hogy ezek a gyermekek itt vannak közöttünk. Nagyon szeretném, ha támogatni tudná a kormány azon jobbító javaslatainkat, amellyel szó szerint magyar életek létrejöttéhez járulhatnánk hozzá. Nem hiszem, hogy ennél magasabb rendű vagy szentebb cél a magyar Országgyűlésben megfogalmazható lenne.

Éppen ezért nagyon kérem, hogy a költségvetési vita, a részletes bizottsági vita és majd a záróvita után a szavazások során is legyen az önök szeme előtt az, hogy mekkora támogatást igényel ez a terület. Ha a brit korrekcióra jut 21 milliárd, Nagy-Britannia tehenészeit meg az ottani gazdaságot támogatni a magyar adófizetők pénzéből, és ezt még nem mondta fel a kormány, nem kezdte el újratárgyalni, akkor jusson legalább ekkora nagyságrendű összeg a magyar reprodukcióba vetett programokra is!

Az áfakérdést már említették képviselőtársaim több alkalommal. Itt is el kell mondjuk, hogy a gyermeknevelési cikkek áfájának 5 százalékosra történő levitele még az önök által hivatkozott GDP-növekményből következő, felszabaduló százmilliárdoknak is csak egy töredékét vinné el ‑ ötödét-hatodát ‑, tehát az önök hivatkozása, az önök érvrendszere alapján is lenne erre pénz, lenne erre keret és lehetőség.

Ami viszont fájó módon hiányzik, akár maga a szociális kártya bevezetése, akár egy olyan rendszer ‑ nevezhetjük bárhogyan, máshogy is ‑, amely célzottan tudná a támogatásokat eljuttatni vagy a gyermekhez, vagy azt érni el, hogy közvetlenül a gyermekneveléshez szükséges cikkekre fordítsák ezeket. Nem ragaszkodom én a szociális kártya elnevezéshez, de ahhoz igen, hogy bizonyos, a gyermekek számára kiutalt támogatási formák ne a szülők adott esetben szenvedélyeire legyenek fordítva; és tisztelet a kivételnek, nem általánosítunk, de igenis van ilyen jelenség Magyarországon, ezt letagadni vagy nem beszélni róla bűn lenne.

Végül pedig a legfontosabb ‑ módosító javaslat is született erről is ‑ az otthonteremtés tökéletesen kilátástalan volta. Magyarországról számosan azért távoznak, mert 10 vagy 15 éves távlatban megszerezhetetlennek vélik a saját otthont a KSH szerinti átlagfizetésből. Ha feltételezünk egy minimális megtakarítási rátát, és elkezdik félrerakni ezeket az összegeket, 20 éven belül nem lehet egy 60 négyzetméteres lakást megvásárolni családi segítség vagy külső mankó nélkül. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországról tömegek vándorolnak el, miközben a mostani költségvetésnek sincs rendes otthonteremtési sora.

Éppen ezért a Jobbik egy olyan átfogó otthonteremtési és bérlakás-építési rendszert javasol, amely mögött központi anyagbeszerzés áll, állami láb áll, magyar kivitelezők végezhetnék nyilván nyomott áron, és ide a piaci bérleti díjak akár feléért, harmadáért beköltözhetnének magyar fiatalok, ha pedig betartják az alapvető társadalmi együttélési normákat, akkor pár év után, akár 6-8 éves periódust követően a tulajdonukká válhatna az a lakás. Kiszámoltuk ‑ rendelkezésre állnak a szakmai számítások ‑, négy-hat éven belül az utolsó költségvetési forintot is visszapörgetné ez a rendszer, hiszen a magyar gazdaságot pörgetné, hozzájárulna magyar polgárok itthon maradásához, újabb adóbevételeket generálna, ami egy adóvitának az egyik legfontosabb szeglete egyébként. És hozzá kell tegyem, az, hogy egy adócsomagban nem is tárgyalunk otthonteremtési sorról, otthonteremtési támogatásokról, az ezt érintő adótípusokról, önmagában szegénységi bizonyítványa a jelenlegi parlamentnek. Éppen ezért kívántam behozni ezt a témát ide is. Várom érdemi reakcióikat erre, hiszen minden egyes adópolitikai és költségvetési döntést a legszentebb célnak kell alárendelni, mégpedig annak, hogy minél több gyermek születhessen Magyarországon.

Köszönöm a figyelmüket. (Volner János tapsol.)