Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt a vitát hallgatva többször fölmerült, de hát már korábban, a sajtóban is, hogy vajon milyen indokai vannak a kormánynak arra, hogy most, késő tavasszal tárgyaljuk ezt a költségvetést, és ne valamikor majd a megszokott időben. Hangzottak el bizonyos érvek, de nekem az a véleményem, hogy jobb ezt az ügyet tisztázni, és jobb, ha itt is a valóságról beszélünk, és nem valamiféle ködös ügyeket próbálunk előhozni.

Teljesen világos az én meggyőződésem szerint, hogy Magyarország az elmúlt két esztendőben, de már 2012-től kezdődően egy emelkedő pályára lépett a gazdaság területén. Ezt aligha vitathatja az ellenzék. Egyértelmű ugyanis, hogy nemcsak a GDP növekedett, hanem valóban csökkent a munkanélküliség, valóban, ha nem is a kívánt mértékben, de csökkent az államadósság, és az is kétségtelen, hogy ebben az időszakban a magyar gazdaság egy határozott fejlődési pályára állt.

Tisztelt Ház! Ez a stabilitás az egyik legnagyobb értéke annak, amit sikerült elérni az elmúlt időszakban. Én ezt nagyobb értéknek tartom, mint sok minden mást. Ebben a világban ugyanis a bizonytalanság a legnagyobb. Lehet itt most azzal számolni, hogy Nyugat-Európában van éppen egy kisebb-nagyobb fellendülés. De ez a fellendülés nagyon-nagyon gyenge lábakon áll. Nem látjuk, mi lesz a görög ügyből, nem látjuk, hová fog fejlődni Ukrajnában a helyzet, nem világos egyáltalán, hogy mi lesz a déli országokban. Mindez Magyarországot is közvetlenül érinti.

Magyarországot hosszú időn keresztül, az elért eredmények ellenére, ezt is meg kell állapítani, egész egyszerűen nem voltak hajlandók olyan módon értékelni a külföldi értékbecslők kvázi, tehát azok, akik az országot értékelik, nem tudták úgy értékelni, ami reális lett volna. Kifejezetten volt egy ellenérzés, ami nyilvánvalóan a nem teljesen szokványos gazdaságpolitikának nagymértékben köszönhető volt. Nem hiszem, hogy ezt unortodoxnak kellene nevezni; nevezhetjük egy nem szokványos gazdaságpolitikának, aminek vannak eredményei.

Nos, az elmúlt időszak és éppen az elmúlt hónapok azt igazolták, hogy ebben változás következett be. Azt hiszem, ha a kormány ezt helyesen fölmérte, és azt mondta, hogy a stabilitást kell garantálnunk mindenképpen és elsősorban azok felé, akik majd a minősítésünket meg fogják határozni, az nagyon sokat jelenthet az országnak. Hiszen újabb beruházásokat hozhat, föllendülhetnek azok a fajta tőkebehatolások ide, amelyek kívánatosak, és amelyek megmozgathatják a magyar gazdaságot. Ha ez így van, akkor úgy gondolom, érdemes most itt ülni, és érdemes ezt a vitát lefolytatni.

Nos, magáról a költségvetésről. Hát, hibátlan költségvetés nincs. Az ellenzék dolga éppenséggel az, hogy azokat a költségvetési részeket, amelyek támadhatók, támadják, és ha lehet, azokban tegyenek olyan javaslatokat, amelyeket majd meg kell fontolni. Az adott helyzetben azonban azt is világosan látni kell, hogy ez a költségvetés a realitások talaján igyekszik maradni. Tessék szíves lenni azt értékelni, én magam is értékelem, hogy nem számol olyan növekedéssel, ami irreális lenne. Nem számol olyan inflációval, ami irreális lenne. Nem mond olyan számokat, amelyek a bevételek és a kiadások területén ne lennének teljesíthetők. Ez ma nem hangzott el egyetlenegyszer sem, hogy kérem, ezek a számok irreálisak. Márpedig a költségvetés ezekre alapoz. Azt gondolom, ha ezekre alapoz a költségvetés, akkor azt mondhatjuk, hogy a költségvetés megalapozottan került beterjesztésre.

Vannak azonban ennek a költségvetésnek olyan részei, amelyeket a magam részéről nemcsak hiányosnak érzek, hanem kifejezetten úgy gondolom, hogy hiányoznak bizonyos dolgok a költségvetésből. És beszéljünk most egyértelműen! Magyarországon a most elért gazdasági fejlődés mozgatórugói elég könnyen behatárolhatók. Ezek a mozgatórugók elsősorban az iparra vezethetők vissza, ott is elsősorban a gépkocsigyártásra, nagyon nagy mértékben az európai uniós beáramló pénzekre, és igen nagy mértékben, helyenként döntő mértékben a magyar agrárium teljesítményére.

A magyar agrárium teljesítménye azonban, és ezt én mindig elmondom, még akkor is, ha néha rossz szemmel néznek rám, relatíve az elmúlt három-négy esztendőben valóban jelentősen növekedett és emelkedett, de ha ezt az 1990-es teljesítményhez hasonlítom, akkor bizony nagyon rossz számok jönnek ki. Akkor bizony az derül ki, hogy ebben a magyar gazdasági szférában hatalmas lehetőségek vannak, amely lehetőségeket mindeddig nem aknáztunk ki. Miért nem? Sokféle oka van.

Egy megörökölt rossz birtokszerkezet, amin változtatni kellene. Egy olyanfajta, azt kell mondanom, sokszor a realitásoktól is távol maradó beruházási politika, ami nem mindig érte el a célját. Ezek felmérése a lehetőségeket nyithatja meg a további gazdasági növekedéshez. Megvannak-e ezeknek a feltételei most? Azt gondolom, amikor végiggondoljuk ezt a költségvetést, akkor nem mellőzhetjük annak értékelését, hogy a magyar mezőgazdaságnak, ami, még egyszer mondanám, húzóágazat még a jelenlegi formájában is a gazdaságon belül, új lökést és új mozgást kell tudni adni.

Szeretném leszögezni, azt hiszem, ezt mindenki itt, ebben az országban, aki egy kicsit gondolkodik és figyel előre, tudja, hogy azok a lehetőségek, amelyek a jelenlegi európai uniós költségvetési időszakban rendelkezésre állnak, talán soha nem fognak megismétlődni. Következésképpen a most rendelkezésre álló eszközöket maximálisan kell tudni kihasználni. Nem elég jól kihasználni. Azokat úgy kell kihasználni, hogy azok akkor is szolgáljanak, az azt követő időszakban is, amikor ezek az eszközök már csak itthonról és csak korlátozott mértékben állhatnak rendelkezésre.

Ehhez viszont meg kell teremteni azokat a jogi feltételeket, amelyek most csak nagyon kis részben állnak rendelkezésre. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a földforgalmi törvény életbe lépése óta a földmozgás nem abba az irányba haladt, amerre, azt gondolom, mindannyian jóhiszeműen kívántuk. Világossá kell tenni és egyértelművé kell tenni, hogy az a fajta földmozgás, ami most bekövetkezik, az egy azonos körben, szűk körben történő mozgást jelent. Ahhoz, hogy a magyar gazdaságon belül új munkahelyek jelenjenek meg azokban a falvakban, ahol nem tudunk más munkahelyet biztosítani a közmunkán kívül, mint azt, amit az agráriumban meg lehet teremteni, egyértelművé kell tenni, hogy a földhöz jutás feltételein meggyőződésem szerint változtatni kell.

Ennek a változtatásnak oda kell eljutnia, hogy minden agráriumból megélni kívánó magyar ember, ha termőfölddel akar foglalkozni és termőföldet akar művelni, akkor az szabadságában, jogában és lehetőségében álljon. Csak az lehet a megoldás a magyar mezőgazdaság és így a magyar gazdaság további fejlődése tekintetében, a falvak megmaradása tekintetében, az egész magyar vidék jövője tekintetében az lehet a lehetőség, ha az ott élő emberek világosan látják és tudják, hogy dolgozni nemcsak azért érdemes, hogy máról holnapra egy darab kenyeret keressek, hanem azért is, mert a családom jövőjét képes vagyok úgy biztosítani, hogy az elkövetkezendő időben én magam is gazdálkodó lehessek. Ennek a feltételeit meg kell teremteni.

És van még egy nagyon fontos feltétel, amit, azt gondolom, itt el kell tudnom mondani, és nem utolsósorban értékelni kell.

(17.40)

Hosszú időn keresztül ‑ és ezt én magam ez alatt a viszonylag hosszú pályafutásom alatt sokszor megtapasztaltam ‑ egy nagyon erős ellenállásba ütközött az ember minden alkalommal, ha a vidéken arról beszélt, hogy szövetkezni kellene a kisebbeknek, hogy egyértelmű legyen, hogy szövetkezés nélkül az elkövetkezendő időben a 10-20 hektáros gazda legföljebb csak vegetálni fog. Erős ellenállás volt, érthetően. A kommunista időszakban, ne nevezzük annak, hiszen nem volt az kommunizmus, hanem a bolsevista időszakban világos volt, hogy a szövetkezés egyenlő volt valamiféle kényszerpályával. Ma már nem itt tart a helyzet. Ma már a magyar gazdálkodók társadalmának egy nagyon jelentős része igényli, hogy legyen olyanfajta szövetkezés, ami az ő jövőjét nagyobb biztonsággal tudja garantálni, ezért ezen a téren is előrelépés kell.

Miért mondtam én ezt mind el kisgazdaként itt a Házban? Nem azért, mert ellenzéki pozíciót kívántam felvenni, hiszen az ellenzék részéről ma, azt kell mondanom, nagyon figyeltem, egy-két, talán még jóhiszeműnek is tekinthető felszólalást kivéve ‑ nem fogom megjelölni őket ‑, tulajdonképpen nem történt más, mint a szokványos költségvetési vitánál elmondott ellenzéki felszólalások: minden rossz, az, amit a kormány előterjesztett, nem is mást, mint tulajdonképpen az ország vesztét akarja. Hát, ezt így kerek perec nem mondták ki, de erre irányultak a felszólalások.

Én azért mondtam el, amit most elmondtam, mert ebben a költségvetésben benne van még az a lehetőség, hogy a továbblépés abba a kívánatos irányba is megtörténjen, amerre mi ‑ úgy gondolom, még mindig nem kevesen ‑, népnemzeti gondolkodású kisgazdák szeretnénk az ország szekerét megmozdítani.

Szeretnék még egy utolsó gondolatot megosztani önökkel ‑ fontosnak tartom én ezt ‑, az adózás kérdését. Az én álláspontom töretlen. Az én álláspontom az volt akkor is, amikor az egykulcsos adót elfogadtuk, hogy az adónak igazságosnak, méltányosnak, és azt kell mondanom, hogy arányosságra törekvőnek kell lennie ‑ ez utóbbi szinte megvalósíthatatlan ‑, ezért, ha egy adó nem igazságos, akkor azt igazságossá kell tenni. Ha az igazságosság csak haloványan fölfedezhető benne, akkor azt föl kell erősíteni, hogy az igazságos legyen.

Világosabban szeretném elmondani mindazt, amire most céloztam. Az én álláspontom az, hogy az nagyszerű dolog, hogy 120 milliárd forint marad a családoknál, de az már kevésbé az, ha ezek az arányok nagyon-nagyon nem jól mutatkoznak meg, mert a szegény embernél csak egy kis szelet kenyeret jelenthet, akinél meg eddig is egy vekni volt, annak meg esetleg egy másik veknit jelent.

Én azt gondolom, tisztelt Ház, hogy e tekintetben előre kell lépni, végig kell gondolni, és a kormány ezt teszi, hiszen azok, amikről itt a kereszténydemokrata képviselőtársamtól hallottam, ennek a kormánynak a vívmányai, amikor a családok irányába megteszi azokat a lépéseket, amelyeket meg kell, amikor az adókedvezmények tekintetében olyan kedvezményeket igyekszik adni, amely a nagycsaládosok számára, a gyermekeket nevelők számára, azok számára, akik törekednek egy jobb életre, megint lehetőségeket biztosít.

Összességében, tisztelt Ház, azt gondolom, hogy azért támogatható a kormánynak a most előterjesztett költségvetési javaslata ‑ és én a magam részéről ezért úgy gondolom, hogy támogatnom is kell ‑, mert az világos, hogy az az út és cél, amelyet próbál kijelölni, ha nem is hibátlan, de meggyőződésem szerint a jó irányba halad; ennél jobbat ma még ajánlatként sem hallottam ellenzéki oldalról. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)