Volner János (Jobbik)

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A költségvetési vitában fontos tisztázni néhány alapdolgot, amit úgy érzem, hogy nagyon sokszor a kormányoldal igyekszik összekeverni. Először is, mi a gazdaságpolitika célja? Ha a kormányoldal közbeszédére hagyatkozunk, akkor az a célja a gazdaságpolitikának, hogy alacsony legyen a költségvetési hiány vagy nőjön a GDP, holott nem erről van szó. Arról van szó, hogy a költségvetés elfogadásának az a célja, hogy fenntartható módon egy szebb, boldogabb, jobban élő országot tudjunk Magyarországból teremteni. Ez egy nagyon fontos dolog.

Akkor, amikor a kormányoldal azzal érvel, hogy nő a GDP, akkor tessék arra gondolni, hogy a rendszerváltás óta ugyanezt halljuk. A GDP az elmúlt 25 évben szinte folyamatosan nőtt, minden évben elmondták ugyanezt, és államtitkár úr nemrég már hallhatta tőlem ezeket a gondolatokat, és bizony-bizony azt láthattuk, hogy a GDP növekedésével párhuzamosan ez az ország leépült. Nem nőtt a magyar emberek életszínvonala, nem nőtt a létbiztonság Magyarországon, éppen ellenkezőleg, a rendszerváltás óta leépült ez az ország, elvesztette az ipari kapacitásait, leépült a mezőgazdasága, és az emberek közül több mint egymillióval kevesebben dolgoznak, mint a rendszerváltás idején, miközben az elmúlt 25 évben szinte minden évben nőtt a GDP. Tehát az önmagában, tisztelt államtitkár úr, ha esetleg arra hivatkozna, hogy nő a GDP, sajnos kézzelfogható eredményt nem jelentett az ország részére.

Azt is fontos látni, hogy mi az elmúlt éveknek az egyik nagyon fontos tanulsága. 600 ezer magyar ember lábbal szavazott arra a politikára, ami az elmúlt 20-25 évet jellemezte, a szocialista kormányokéra is meg a Fidesz politikájára is lábbal szavaztak ezek az emberek, gazdasági menekültként elmentek jellemzően Nyugat-Európába dolgozni. És miközben a miniszterelnök úr arról beszél, hogy a magyar fiatalok kalandvágyból mennek el külföldre dolgozni, aközben sajnos azt lehet látni, hogy miközben anyuka otthon van a gyerekekkel, apuka Londonban mosogat, és nem azért, mert kalandvágyból teszi, hanem azért, mert a megélhetési kényszer erre a megoldásra kényszerítette őt.

Fontos látni azt, hogy a költségvetésen belül hogyan alakul a munkaerő újratermelésére szolgáló állami rendszerek sorsa. Mert ebben bizony óriási hiányok voltak folyamatosan az elmúlt években. Ugye, mire is gondolhatunk? Az egyik a nyugdíjrendszer. Mi történt a nyugdíjpénzekkel? Volt 3 millió magán-nyugdíjpénztári tagnak 3000 milliárd forintja, ezt az Orbán-kormány erőszakkal államosította, a miniszterelnök többszöri ígérete ellenére becsapták az embereket, nem hozták létre az egyéni számlák rendszerét, a magán-nyugdíjpénztári vagyont mostanra felélte a kormány, és az elmúlt években eltapsolt az Orbán-kormány 3000 milliárd forintot. Tehát elmondható, hogy az egyik nagy rendszert, ami a munkaerő újratermelését szolgálná ‑ a nyugdíjrendszert ‑ az Orbán-kormány tönkretette, mert a szocialista kormányoknak az volt a bűne, hogy megnövelték jelentősen az államadósságot, a Fidesznek pedig az, hogy az egyetlen jelentős megtakarítást, ami volt az országban, ezt a 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári vagyont az Orbán-kormány nyomtalanul felélte. Úgy, hogy ebből az összegből sajnos semmilyen eredményt nem tudott felmutatni.

Fontos látni azt, hogy egy másik, a munkaerő újratermelését biztosító ágazatban, az oktatásban mi történik. Hölgyeim és Uraim! Miközben arról beszél a kormány, hogy Magyarországon nincs tandíj ‑ ezen a pofátlan hazugságon egyébként nemegyszer felháborodtak a diákok, és kimentek az utcára tüntetni, hiszen ők nagyon is azt érzékelik, hogy van tandíj Magyarországon ‑, aközben azt lehet látni, hogy a kormány szerint nincs tandíj, az adatok szerint viszont a felsőoktatásban tanuló diákok viselik a költségek kétharmadát. Mindössze egyharmaddal járul hozzá az állam az oktatásukhoz. Mindössze egyharmaddal. És ezt azért fontos aláhúzni, mert az Orbán-kormány jövőképében a szegény és kiszolgáltatott munkaerő jelenti Magyarország versenyképességének alapját. Azért, mert a fantáziátlan és koncepció nélküli gazdaságpolitikát folytató kormány úgy gondolja, hogy olcsóvá és kiszolgáltatottá kell tenni a munkaerőt, mert akkor majd ide fognak jönni a külföldiek, sok-sok magyar embert fognak foglalkoztatni, és felvirágzik az ország. Ez a stratégia az elmúlt 25 évben odavezetett, hogy ez a szerencsétlen, jobb sorsra érdemes ország elszegényedett, folyamatosan nemcsak szétlopták a hatalmon lévő politikusok, de ezzel a gondolkodással tönkre is tették.

Érdemes egy harmadik olyan pillérrel foglalkozni, ami a munkaerő újratermelését hivatott biztosítani. Ez az egészségügy. Mit is láthatunk a magyar egészségügyben? Miközben a kormány azzal kérkedik, hogy mennyire ügyesen sikerült az egészségügy dolgait rendbe tenni, aközben a magyar embereknek az a mindennapi tapasztalata, hogy a hozzátartozók kénytelenek a gyógyszert és a kötszert bevinni a kórházba, mert a kórháznak nincs ezekre pénze. Adnak egy ágyat, lefektetik oda ezt az embert, a jobb sorsra érdemes egészségügyi dolgozók vagy tudnak velük foglalkozni, vagy éppen elmentek már külföldre dolgozni, mert belőlük is gazdasági menekült vált, de színvonalas ellátásról sajnos nem lehet beszélni.

Mit tapasztalunk még az egészségügyben? Például, államtitkár úr, egy hétköznapi rutinműtétnek számító beavatkozás esetén ‑ mint egy csípő- vagy térdprotézis ‑ az ország több régiójában 4-5 éves várakozási idők vannak. Ennyi ideig gyakorlatilag mozgásképtelenné válik egy protézis beültetésére jogosult ember. Pénz nincs rá, nagyon sok betegségnél az oldja meg a kormány problémáit, sajnos, hogy meghal a beteg, mert egészen egyszerűen nem jut el odáig, hogy megoperálják, hogy foglalkozzanak érdemben a betegségével, és ez bizony elfogadhatatlan.

Látni kell azt is, hogy a kórházak adóssága hogyan alakul. Maga a magyar állam a magyar gazdaság legnagyobb adósa, a legtöbb adósságot a magyar vállalkozásokkal szemben a magyar állam halmozta föl, és ez az egészségügyön belül jelentkezik. Akkor, amikor a kormány nagy ívű egészségmentő programot hirdetett meg, és arról beszélt, hogy 40 milliárd forintos kórház-rekonstrukciós programot hajt végre, abban a pillanatban a gazdasági szaksajtó lehozta az adatokat: 98,4 milliárd forint volt a kórházak lejárt adósságállománya. Hölgyeim és Uraim! Ennyit a kormányzati propaganda és a valóság viszonyáról.

Azt is érdemes megnézni, hogy a magyar emberek jobban élnek vajon vagy nem élnek jobban. Mert államtitkár úr, ezt is elmondtam már önnek, ha euróban számolunk utána az adatoknak, és azt nézzük meg, hogy mennyi volt az euróban számolt átlagkereset, amikor önök átvették a kormányzást 2010-ben, és mennyi most, akkor semmiféle bérnövekedésről nem lehet beszélni. A szomszéd országokban igen. Szlovákiában nőttek a bérek, Romániában nőttek a bérek, a visegrádi négyek egyik tagjánál, Lengyelországban szintén nőttek a bérek. Szlovéniában szintén nőttek a bérek euróban számolva. Magyarországon bércsökkenés volt, ami sajnos nem abba az irányba mutat, hogy felzárkózunk Európához, éppen ellenkezőleg, leszakadóban vagyunk.

Fontos azt is látni, hogy a kormány megvalósította az egykulcsos adórendszert, amivel a legjobban kereső 10 százaléknyi munkavállaló számára több mint 500 milliárd forintot juttatott az adórendszer áldásaival. Azzal a Jobbik egyetért, hogy családi adókedvezményeket az adórendszeren belül érvényesíteni kell, ezt a politikát a kezdetektől fogva támogattuk. Azonban azt látjuk, hogy az egykulcsos adórendszer átcsoportosított jövedelmet a szegényebb emberektől a legjobban élő emberek zsebébe, miközben Magyarországnak nem egy ilyen típusú jövedelemátcsoportosításra lenne szüksége, hanem arra, hogy megerősítsük a gazdaság alapját, és termelést támogató adórendszert vezessünk be.

(17.30)

Azaz egy olyan adórendszert, ami az iparba, a mezőgazdaságba és a hazánkba külföldi jövedelmet hozó turizmusba összpontosítja a gazdasági erőforrásokat, annak érdekében, hogy egy fenntartható és valóban jóléti fordulat következzen be Magyarországon. Be kell látni, évek óta van már egykulcsos adó Magyarországon, a gazdaság ettől nem fehéredett ki, a gazdasági növekedés nem indult be, a költségvetés pedig úgy mondott le 600 milliárd forintról éves szinten, hogy ennek érdemi gazdasági hatása az elmúlt években nem volt kimutatható.

Épp itt az ideje annak, hogy egy racionálisabb, a magyar gazdaság alapjait megerősítő adórendszert vezessen be a kormány, a Jobbik javaslatát fogadja meg, koncentráljunk arra, hogy a termelést megerősítsük; az ipari területek, a mezőgazdasági területek és a külföldi jövedelmeket Magyarországra hozó turizmus megerősítésével lehet ezt a fordulatot elérni. Ezen a módon, ahogy az Orbán-kormány próbálta az elmúlt években, bizonyíthatóan nem fog menni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)