Dr. Hargitai János (KDNP)

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én még mindig azt az illúziót kergetem magamban, hogy egy költségvetési vitában kormánypárti képviselőként, ha az ellenzéket hallgatom, akkor a szocialistáktól várnék érdemi mondatokat. Ezt arra alapozom, hogy mégiscsak hosszú ideig kormányoztak. Soha nem ítéltem meg szocialista kormányt olyannak, hogy mondjuk, valamifajta társadalmi vízió által kormányoznak, mert ilyen víziót az ember sose látott (Dr. Varga László: Nem figyeltél?), de egy darabig az ember azt képzelte, hogy jó technokraták, ezért valamelyest értenek a kormányzáshoz. És egy költségvetési vitában ennek vissza kellene tükröződnie. Na most, amikor önök olyan erőteljes szavakat mondanak, hogy ez a költségvetés a cserbenhagyás és a kifosztás költségvetése, feudális viszonyokat hoz vagy konzervál, tehát ha ilyen erőteljes mondatokat mondanak, ezzel egy dolgot lepleznek csak le: hogy érdemi gondolataik nincsenek. (Dr. Varga László: Nem figyeltél!) Mert nyilvánvalóan nincs olyan épeszű ember, aki ezeknek a jelszavaknak, amit önök egy költségvetési vitában elmondanak, nyilvánvalóan felülne. Értelmezhetetlen, amit mondanak. (Dr. Varga László: Az összes létező párt értette!)

Ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni a 2016-os költségvetést, és értékelni tudjuk azt, ami a számok szintjén ebben a költségvetésben benne van, bármennyire kellemetlen ez önöknek, vissza kell legalább 2008-hoz nyúlnunk, amikor önök kormányoztak, és amikor eljutottak abba az állapotba, hogy az államcsőd közelébe juttatták ezt az országot. Tehát ha valamikor szükség volt költségvetési paradigmaváltásra, akkor ez akkor következett be, amikor önök feltett kézzel álltak a problémák előtt, és ‑ még egyszer mondom ‑ az államcsőd szélére sodorták ezt az országot.

Nyilvánvalóan folytathatatlan volt az az út, amit önök a költségvetési politikában folytattak, aminek a jellemzője az volt, hogy nyakló nélkül vesznek fel hiteleket, és költekeznek. Emlékeztetem önöket arra, hogy az Orbán-kormány az önök kormányzása előtt csökkentette az ország államadósságát, önök őrült módon megemelték. (Heringes Anita: 3000 milliárd eltűnt!) Ma is ettől szenvedünk. Igen, képviselő asszony azt mondja, hogy öt éve vagy több mint öt éve kormányzunk. (Heringes Anita: Nem ezt mondtam! 3000 milliárd!) Ha az államadósság kérdését kell megítélnünk, nem kell senkit abba a tévhitbe ringatnunk, hogy arra lehetőségünk van, hogy az államadósságot tényleg, a számok szintjén is csökkentsük; csak arra van lehetőségünk, hogy a GDP arányában csökkenjen ez az államadósság. Ha erre képesek vagyunk, akkor megtettünk mindent. Ha más törekvéseink lennének, ennek nagyon nagy növekedési áldozata lenne. Tehát a magyar társadalomban azt tudatosítani kell, hogy csak ennek az őrült államadósságnak, amit önök hátrahagytak, amit felhalmoztak, az elkoptatására van lehetőség, a gazdasági növekedésünk függvényében. És ezt Burány Sándor képviselő úr is elismerte, hogy ilyen összevetésben több százalékponttal, tehát GDP-arányosan csökkent az államadósság. Persze, az adósságképlethez is hozzá kell nyúlnunk, mert a mai körülmények között, még egyszer mondom, ha ezt nem tennénk, ez növekedési áldozattal járna. Az Állami Számvevőszék vezetője hozzáértőként vagy a Költségvetési Tanács vezetője ezeket a törekvéseinket helyeslően megerősítette.

De visszatérve 2008-hoz, az önök kormányzása alapján ma már azt biztosan mondhatjuk ‑ és ezt hozzáértő közgazdászok talán már meg is írják, én ismerek ilyen irodalmat ‑, hogy az az állam, amelyik alig vesz részt a gazdaság szabályozásában, ez a koncepció biztos, hogy megbukni látszik ma a világban, Európában, válságidőszakokban pedig egészen biztosan szükség van egy erőteljes állami beavatkozásra az állam gazdálkodásában és az ország gazdálkodásában. Magyarország ezt teszi 2010 óta, mert ehhez a nép adott nekünk egy nagyon erőteljes felhatalmazást. Ott, ahol erre nem képesek, vagy nincs ilyen erőteljes felhatalmazása az adott kormánynak, a legjobb példa erre Görögország. Körülbelül azonos helyzetből indultunk, a görögökkel együtt mi voltunk abban az időben a legbetegebb költségvetési helyzetben; a görögök ma is az államcsőd szélén lavíroznak, Magyarországnak meg minden egykori kritikusa elismeri, hogy ezt a helyzetet meghaladtuk, és ma már tartós növekedésről beszélhet ez az ország. Tehát addig, ameddig a szocialista kormány abban az időben csak sodródott, és ha reagált is a gazdaság kihívására, azt is késve tette, és téves döntések sokaságát hozta meg, aminek eredménye a csődhelyzet lett, addig az Orbán-kormány igenis felvállalta azt a szerepet, hogy erőteljesen, állami szabályozáson keresztül belenyúlt a költségvetés jövedelemtulajdonosainak pozícióiba, és ez a gondolkodás, a gyors reagálás, az erős felhatalmazottság adta gyors reagálás egyelőre, azt mondhatom, hogy hála istennek eredményesnek bizonyult.

(14.20)

Fontos intézkedéseket hoztunk az eddigi költségvetésekben is. Ezt azért kell megemlítenünk, hogy azt igazoljam önöknek, hogy az eddigi költségvetési politika folytatásáról van itt gyakorlatilag szó. Nyilvánvalóan azonnal belenyúltunk az előbb is sokat kritizált, szocialisták által folytatott adópolitikába, felvállaljuk azt, hogy a mi politikánk az, hogy a személyi jövedelemadót és a béreket terhelő adókat csökkentjük, ezt következetesen tesszük 2016-ban is, és a fogyasztást terhelő adókat növeltük. Megjegyzem, itt is lényeges csökkentésekre teszünk 2016-ban javaslatot, de erre majd kitérek.

Valamit kezdenünk kellett azzal a hatalmas adósságheggyel, amit megörököltünk önöktől. (Burány Sándor: Növeltétek!) A költségvetésben lévő jövedelemtulajdonosok nyakig eladósodottak. Eladósodott volt az állam, eladósodott volt az állam részeként a települések sokasága, eladósodottak voltak a vállalatok, és eladósodott volt maga a lakosság is. Minden egyes területre idő hiányában nem térek ki erre, hogy milyen intézkedéseket tettünk, aminek eredményeként a devizakitettségünk csökkent, és ez a költségvetés pozitív folyamataiban is látszik. Vagy amiben leginkább látszik, az az államadósság finanszírozása. Ma hála istennek azt a jóval kisebb hiányt, amivel mi a költségvetést visszük ‑ és 2016-ban egy 2 százalékos hiánnyal kalkulálunk ‑, kedvezőbben tudjuk megfizetni annak a költségvetési politikának az eredményeként, amit a pénzpiacok elismernek.

2012-től napainkig csak a költségvetés kamatkiadásai 200 milliárddal csökkennek évente. Ez egy óriási teljesítmény, és ezen egy év alatt is faragunk; a miniszter úr egy 70 milliárdos tételt mondott, én egyébként a költségvetés általános indokolásban 60 milliárd körüli összeget láttam, és arra emlékszem.

Ameddig 2010-ben a stabilitást kellett megteremtenünk és a költségvetést konszolidálnunk kellett, addig 2012-ben már arra is volt lehetőségünk, hogy munkahelyvédelmi akcióterveket indítsunk, ezeket is vittük tovább minden évben, és visszük tovább 2012-ben is. 2014 az az időszak, amikor már azt mondhatom önöknek, hogy érzékelhető és megfogható a magyar gazdaság növekedése. Ezek a pozitív folyamatok már 2013-ban is láthatóak voltak, a 2014-es évet 3,6 százalék növekedéssel zártuk. Az Európai Unió összevetésében is egy dobogós helyzetet jelentett ez annak a magyar gazdaságnak, ami pár évvel ezelőtt még csőd közeli helyzetben volt. Ez a növekedés folytatódik 2015-ben is, kalkulációink szerint egy 3 százalék mértékben, és kalkulálunk azzal, hogy a 2016-os növekedés is 2 százalék fölötti lesz.

Ma eljutottunk odáig, hogy ez a biztos növekedés, amire most már mi biztosan építhetünk, és a biztos növekedés által megteremtett többlet ‑ számokat mondva ‑, ha 3 százalékot produkál az ország, akkor ez 400-500 milliárd forint többletbevételt jelent az ország költségvetésében, amivel a kormány gazdálkodhat. És a kisebb államadósság és az államadósság kedvezőbb finanszírozása – emlí­tettem egy számot, hogy ezen eddig 200 milliárdot könnyítettünk a költségvetésben egy év alatt ‑, ez további 60 vagy 70 milliárd pozíciójavulást jelent.

Ha ezekhez a számokhoz, költségvetési többletekhez, amit a magyar gazdaság hála istennek ma már megteremt, hozzászámítjuk az európai uniós forrásokat ‑ az európai uniós forrásfelhasználásra is azt kell mondanom, hogy az Orbán-kormány tudatosan használja fel ezeket a forrásokat. Az előző Orbán-kormánynak még nem volt lehetősége arra, hogy érdemben átalakítsa a forrásszerzés belső rendszerét, hisz megörököltük önöktől azt a pozíciót, amit önök tárgyaltak még le az Európai Unióval, önök döntöttek akkor úgy, hogy az európai uniós források jó része fontos, de talán nem a legfontosabb területeken lesznek elkönyvelve. Önkormányzati vezetőként persze mindannyian örültünk annak, ha forrásokhoz jutottunk. Mi ezzel a gyakorlattal is szakítunk, mert most már szakítani tudtunk, és azt mondtuk, hogy a források nagy része, legalább 60 százaléka a gazdasághoz kell hogy kerüljön, és a gazdaság növekedése által képzett többletforrások majd jóléti felhasználásra is kerülhetnek. Tehát ha a gazdaság által megtermelt jövedelemtöbbletet és az európai uniós forrásokat jól használjuk fel, és hiszem azt, hogy a továbbiakban is így fogunk tenni, akkor ez a felzárkózásunk záloga.

Joggal fogalmazzuk meg a 2016-os költségvetésben azt a célt, hogy a törekvésünk a teljes foglalkoztatás felé menetelés. A teljes foglalkoztatást egy olyan állapotnak gondoljuk, amikor a munkanélküliség maximum 4 százalékos. Talán ez az az állapot, amikor azt mondhatjuk, hogy mindenki, aki dolgozni akar és dolgozni tud, az munkajövedelmekhez jut. Nem tartunk még itt, de szerényen megjegyzem szocialista képviselőtársaimnak is, hogy a munkanélküliségi mutatók tekintetében és európai összevetésben, mondjuk, szép mutatókkal kalkulálunk. Tudom, önök mindjárt hozzáteszik, hogy ennek meghatározó része közmunka, én is tudom, hogy ennek meghatározó része közmunka, de a magyar gazdaság is produkált munkahelyi többleteket. A közmunkára pedig átmenetileg tudatosan építünk, mert azt gondoljuk, hogy nem segélyekből kell eltartani az embereket, hanem valamilyen módon az államnak egy válságidőszakban értékteremtő munkához és munkajövedelmekhez kell juttatnia a nehéz helyzetben lévő családokat. És ez a 2016-os költségvetés ‑ az önök jelszavával ellentétben ‑ a családok átlagjövedelmének növelésére is törekszik, és erre meghatározó és mértékadó számokat is képesek vagyunk mondani.

2016-ban ‑ megint csak a törvény általános indokolását emelem ide és idézek belőle ‑ a családoknál ott maradó többlet: az általános indokolásban 145 milliárdot láttam, a miniszter úr az expozéjában ennél is nagyobb számot mondott, mert az áfacsökkentés, ami a sertéshúsra vonatkozik, nyilvánvalóan valamilyen módon a sertéshúst fogyasztó családok jövedelempozícióit is természetesen érinti. A 145 milliárd is egy nagyon derekas szám, ha ennyi marad pluszban ott a családoknál, a 170 milliárd pedig még örömtelibb.

Ha megint visszanyúlok néhány évre, 2011-2016-ig azt olvasom a törvényjavaslatban, hogy a személyi jövedelemadó ‑ amit csökkentettünk, és most is csökkenteni fogjuk ‑ 3600 milliárd többletjövedelmet jelentett a családoknál. Tehát annak az agyonkritizált egykulcsos személyi jövedelemadónak ilyen hatása is volt. Ha azt is megemlítem, hogy ennyi idő alatt mennyi családi kedvezményt nyújtottunk a családoknak, akkor ez 1300 milliárd forintot jelent. Ezek után azt gondolom, joggal mondjuk azt, hogy mi bizalommal tekintünk a jövő felé. Ha felsorolhatom önöknek ‑ időm még van erre ‑, hogy mik azok a főbb hangsúlyok, amik a költségvetésben megjelennek, akkor először nyilvánvalóan a családok jövedelempozíciójának javulását mondom.

Itt megemlítek egy másik számot. Egy kétgyermekes, átlagjövedelemmel rendelkező család a jövő évi költségvetési pozíciói miatt 116 ezer forinttal több jövedelemhez fog jutni, elsősorban azáltal, hogy csökken 1 százalékkal a személyi jövedelemadó, és az ilyen családoknál nő a családi adókedvezmény. A gyerekenkénti 10 ezer forintról pár év alatt el fogunk jutni a 20 ezer forintos családi adókedvezményig. Továbbra is megmarad a gyed extra, beindul az új otthonteremtési támogatás, a házasságkötési kedvet kedvezményekkel ösztönözzük, és a már szóba hozott sertéshús áfáját is 20-ról 5 százalékra csökkentjük. Talán ez az a kör, ezt kell megemlíteni ahhoz, hogy igazolva láthassa a közvélemény azt, hogy a családok jövedelempozíciói költségvetési eszközökkel nőnek.

A másik ilyen terület, amit nyilvánvalóan célszerű megemlíteni, és ilyen szempontból megint csak konzekvens az Orbán-kormány, az a gyerekeket érintő intézkedések.

(14.30)

A legnagyobb területe a demagógiának, ami a politikában mindig előfordul, amikor gyermekéheztetésről vagy gyermekéhezésről beszélünk. Ez a Költségvetési bizottságban is gyakran előkerül. Ha egy számot kell mondanom, amit a költségvetés egy évben erre a területre fordít, az 70 milliárd forint. Megteremtettük annak feltételeit, hogy a kis nebulók hároméves koruktól óvodások legyenek kötelező módon, tehát így intézményi ellátásba kerülhetnek, és az intézményi ellátás ingyenes étkezést biztosít számukra. És ez az ingyenes étkeztetés persze nemcsak az óvodára igaz, hanem az általános iskola felsőbb osztályaiban is.

A másik, gyermekeket érintő intézkedéscsomag, ami jelentős többletet hoz a családoknak, gyakorlatilag a tankönyvellátáson keresztül valósul meg. Mi arra törekszünk, hogy eljussunk arra a pontra, amikor minden gyerek ingyen kapja meg a tankönyvét. Ezt felmenő rendszerben tesszük: 2016-ban ‑ hiszen erről a költségvetési évről beszélünk ‑ már a belépő negyedik osztályosok is ingyen kapják a tankönyveiket.

A nyugdíjasok egy másik fontos csoportja a társadalomnak és ilyen szempontból a mindenkori költségvetés gondolkodásának is. A nyugdíjasoknak, mint eddig is, azt tudtuk mondani, hogy őrizzük azt a jövedelempozíciót, amivel ők rendelkeznek. Az infláció mértékével ‑ 2016-ban 1,6 százalékos inflációval számolunk ‑ növekedni fog az ő nyugdíjuk is. Mindig kérdéses, hogy az Orbán-kormánynak a nyugdíjpolitikába behozott nagy vívmányát, ami a nőket érinti, hogy 40 éves munkaviszony után nyugdíjba vonulhatnak, képesek vagyunk-e tovább folytatni, vagy akarjuk-e. Ez a költségvetési tervezet ezt a gondolkodást megőrzi.

Fontosnak gondolom azt is megemlíteni, hogy azoknak a rezsicsökkentési lépéseknek a megőrzésére törekszünk, amiket az elmúlt években tettünk. Nem azt akarjuk, hogy ezek egyszeri rezsicsökkentések legyenek, és az árak megint elszabaduljanak. Abban töretlenül hiszünk, hogy a Nemzeti Közműszolgáltató megteremtésével a leszorított árakat ezekben az állapotukban meg tudjuk tartani vagy féken tudjuk tartani. Nyilvánvalóan a rezsikiadások a család költségvetésében egy jelentős tételt jelentenek.

A következő hangsúlyos terület, amit nagyon fontosnak tartok, a „segély helyett munka” szlogennel írható le. Erről már részben beszéltem, egészen pontosan itt megemlítem a költségvetés számai alapján, hogy azzal kalkulálunk 2016-ban, hogy 240 ezer ember jusson közmunkához. Tehát ennyi közfoglalkoztatottunk lehet, mert a költségvetés erre fedezetet biztosít. Az egy évvel ezelőtti állapothoz képest, tehát a jelen évi állapothoz képest ez azt jelenti, hogy 270 milliárdról 340 milliárd forintra növekednek azok a források, amelyek a feltételét adják annak, hogy ezt a megkívánt, akár 240 ezres közfoglalkoztatotti létszámot a költségvetés finanszírozni tudja.

A munkahelyvédelmi akcióterveket említettem, hogy ezeket már 2012-ben indítottuk, azóta ezek tovább mennek. Ez 900 ezer embert érint, 900 ezer ember munkahelyének a megőrzését érinti. A 2016-os év újítása az, hogy hála istennek, vidéki képviselőként mondhatom, hogy az agráriumra is kiterjed már ez az akcióterv.

Fontos az is, hogy a kisgyermekes szülők, akik csak részmunkaidőben tudnak elhelyezkedni ‑ egyébként ösztönözni is kell a részmunkaidős foglalkoztatást ‑, ők is részesülhetnek már a költségvetésen keresztül adókedvezményben.

Aztán, pár éve újdonsága az Orbán-kormány gondolkodásának, és ezt nagyon fontosnak gondolom, és itt visszautalok megint arra, hogy végre ott tartunk 2014 óta, hogy van megtermelt pluszjövedelem a költségvetésben a növekedés által. El kellett gondolkodnunk azon, hogy olyan társadalmi csoportoknak, amelyek joggal várják el, hogy az ő jövedelmi helyzetük a bérükön keresztül is növekedjen, hiszen évek óta nem kaptak béremelést, ez a folyamat elinduljon. Ez az életpályaprogramban való gondolkodást jelenti. A 2016-os költségvetés is azzal számol, hogy a pedagógus-életpályamodell a megtervezettek szerint folytatódni fog, igaz ez a fegyveres és rendvédelmi dolgozókra, igaz ez a szociális és gyermekvédelmi ágazatra, és 2016 közepén a kormánytisztviselők oly régóta várt életpályamodellje is elindul.

(A jegyzői székben Mirkóczki Ádámot Schmuck Erzsébet váltja fel.)

Azt gondolom, a kormányzásunk fokmérője és sikeressége, 2018-at is maga előtt látva, ezekben a programokban van, a gazdaság által megtermelt jövedelemtöbbletet hogyan tudjuk úgy eljuttatni különböző társadalmi csoportokhoz, hogy az ne veszélyeztesse az elért egyensúlyt, ne veszélyeztesse a növekedést. Olyan időszakot élünk és a magyar gazdaságtörténet elmúlt száz évében nagyon kevés ilyen időszak van, hogy költségvetési egyensúly mellett is képesek vagyunk növekedést produkálni. Ilyen időszak nagyon kevés volt. Az első Orbán-kormány négy éve ilyennek volt tekinthető. De hát gazdaságpolitikai ciklusokat elemezve nyilvánvalóan nem négy évben kell gondolkodnunk. Azt gondoljuk, ezt a gondolkodást őriznünk kell, mert ilyen szempontból Kelet-Közép-Európában Magyarország sosem volt sikeres. Ha növekedés volt, akkor egyensúly nem volt, ha egyensúly volt, akkor nem volt növekedés. Most a kettőt egyszerre tudjuk biztosítani.

Én fontosnak gondolom egy újabb terület megemlítését, és ez gyakorlatilag az utolsó, amit itt szóba hozok, amit a költségvetés azzal a szlogennel hoz be a köztudatba, hogy jó állam. Ugye, ez alatt mit is érthetünk? Átalakítottuk az államszerkezetet is, az önkormányzati és az állami szféra között hoztunk létre feladatátcsoportosításokat, területi szinten kormányhivatalokat hoztunk létre. Az államreform második ütemeként most a kormány arra törekszik, hogy ésszerűtlen szabályokat kivegyen a rendszerből, ezzel a bürokráciát fogjuk tudni csökkenteni. Sőt, ennél többet is felvállal a 2016-os költségvetés, mert azt mondja, hogy bizonyos díjakat, járulékokat, amelyek beszedésének esetleg nagyobb a költsége, mint amennyi a haszna, ezeket kivezeti a rendszerből. Ezt hívjuk az állam területén rezsicsökkentésnek. A költségvetés számai alapján ez 10 milliárdot hagy azoknál a családoknál, amelyeknek eddig ezeket az összegeket az államkasszába, ha az állammal érintkezésbe léptek, be kellett fizetniük.

A vállalkozásoknak azt mondhatjuk, hogy a 2016-os év azzal kalkulál, hogy az export tovább is növekedni fog, hogy a kis- és középvállalkozások a megszokottakhoz képeset nagyobb és jobb hitelezési feltételek között fognak működni. Megemlítem a banki adó csökkentését, annak feltételeként, hogy a bankok az eddigieknél jobban vegyenek részt a gazdaság hitelezésében. Ez a bankok esetében 60 milliárd forint megtakarítást jelent, amivel most már nem jönnek be az állam költségvetésébe. Ezt is egyébként egészséges és normális folyamatnak gondolom.

De a legfontosabb, amit a vállalkozásoknak mondhatunk, hogy figyeljék az operatív programok állandó megjelenését, pályázzanak, pályázzanak, és szerezzék meg a költségvetésben számukra felkínált 60 százaléknyi európai uniós forrást, mert mindannyiunknak az az érdeke, hogy ezeket a forrásokat jól használjuk fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Zárásként azt mondhatom önöknek, biztos, hogy nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy nem fogjuk megfogadni a szocialisták által benyújtott módosító javaslatokat. Ez nagy tévedés lenne részünkről. Haladunk tovább azon az úton, amire a magyar választók felhatalmaztak minket, és aminek a költségvetési politikában elvitathatatlan eredményei vannak. A feladatunk az, hogy a társadalompolitikánkban is a sikeres költségvetési politika pozitív hatásait, ha úgy tetszik, jól tudjuk menedzselni, mert ez az újabb választási sikerünk kulcsa.

A kisebbik kormánypárt is jó érzéssel fogja támogatni ezt a költségvetést. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)