Tóbiás József (MSZP)

TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva Rogán Antal frakcióvezető urat, nem tudtam eldönteni, hogy a naptáram állt-e meg vagy új időszámítás van. 2015-öt írunk, önök öt éve kormányoznak, és itt éppen májusban, bármilyen csoda, a 2016-os költségvetésről kellene beszélnünk.

Az, amit önök beterjesztettek elénk ‑ minden hivatkozásunk, minden kérésünk ellenére társadalmi párbeszéd és egyeztetés nélkül ‑, 2016-ban a cserbenhagyás költségvetése. Pedig, ha kíváncsiak lettek volna, tisztelt képviselőtársaim, a választók véleményére, talán sikerült volna kevésbé embertelen, a valóság problémáira választ és gyógyírt adó költségvetést letenni a Ház asztalára, azonban önök ‑ ezt a költségvetésnek álcázott kormányzati merényletet, a társadalmat kifosztó és a szegénységet tartósító számsorok is jól bizonyítják ‑ sem a magyarok gondjaival, sem a világ jó gyakorlataival nincsenek tisztában.

Csak néhány példát. Minap egy kutatásból megtudhattuk, hogy a magyar választók döntő többségét sokkal jobban érdekli a kivándorlás, mint a bevándorlás. Ez mélyen érthető, hiszen családok tízezreit szakítja szét az egzisztenciális kényszerből vagy kibírhatatlan társadalmi klímából fakadó tömeges elvándorlás. Önök nem erre keresnek megoldást, nem egy élhetőbb, mindenkinek gyarapodást biztosító országot igyekeznek megteremteni, hanem elszórnak egymilliárdot egy konzultációnak álcázott gyűlöletkampányra, hogy eltereljék a szót a létező gondjainkról, holott ez a kérdés a fiataljainkat és a nyugdíjasainkat egyaránt érintő, nemzeti kérdés. A méltó öregkort biztosító nyugellátás alapkövetelmény. A mai nyugdíjak jó része erre alkalmatlanul kevés, és a helyzet csak romolhat, ha elmenekül a jövedelemtermelő réteg Magyarországról, ahelyett, hogy megtalálná itthon a boldogulását és az esélyét.

Hadd folytassam a sort! Mielőtt megszavazzák majd a kifosztás és az egyenlőtlenség költségvetését, a tisztelt kormánypárti képviselőknek jó lett volna arra is figyelmet fordítani, hogy éppen az Akadémia szakemberei Magyarországon kutatásaik alapján megállapították, hogy 30-50 ezer éhező gyermek él ma Magyarországon. Ezen gyermekek mindennap éhesen mennek iskolába vagy fekszenek le aludni. Ráadásul közel 200 ezerre becsülik azon kiskorúak számát, akik időszakosan nem juthatnak elegendő élelmiszerhez, azaz kríziséhezők ‑ mondta Marozsán Csilla, a tanulmány egyik készítője. Mit tesznek önök ebben a helyzetben? 600 millió forintot költenek egy szakácsversenyre közpénzből. Hát, jó étvágyak kívánok önöknek hozzá!

De menjünk tovább! Évek óta mondjuk, hogy nincs igazságtalanabb az egykulcsos adórendszernél. A világ vezető közgazdászai ‑ önök pontosan tudják ‑ hasonlóképpen gondolkodnak. Önöknél persze süket fülekre találnak, pedig talán nem lenne haszontalan, hogy ha már nem hisznek a hazai szakembereknek, a hazai ellenzéki politikusoknak, akkor legalább a nemzetközi térben megértenék például Emmanuel Saez szavait, aki azt mondta konkrétan Magyarországról: Magyarországnak pont az ellenkezőjére lenne szükség, mint amit az adórendszerével éppen csinál: a történelmi tapasztalatok alapján az egykulcsos adó sokkal nagyobb egyenlőtlenséget, sokkal nagyobb vagyonkoncentrációt eredményez.

Ha a költségvetésben megvizsgáljuk a kutatás-fejlesztésre, felzárkóztató oktatásra szánt, arcpirítóan csekély forrásokat, akkor kiviláglik, hogy önök valójában nem értik vagy nem akarják érteni a XXI. századot.

A már idézett Saez így folytatja minap éppen az Index interjújában: a technológiai fejlődés hoz növekedést, és a technológiai fejlődéssel egyre képzettebb munkaerőre lesz szükség. A fenntartható növekedés egyetlen útja, ha egyre képzettebb embereket bocsát ki az ország. Emellett az oktatás az egyik pillére a jóléti államnak is, amin keresztül a kormány befektet a jövőbe. Ha a kormány elkezd kivonulni a felsőoktatásból, és nő a felsőoktatás elvégzésének költsége, akkor kevesebb embernek lesz diplomája, és nőni fog az egyenlőtlenség is.

(13.50)

A diplomások ugyanis mindenhol a világon többet keresnek, mint mások, a többet kereső emberek pedig többet is fognak adózni. Az oktatásba tett erőforrások költség-haszon aránya nagyon jóvá válik hosszú távon.

Ez a szolidaritás, az ésszerűség jegyében született gondolat, amelynek pont az ellenkezője rajzolódik ki az önök által letett büdzséből. Ugyanaz a kártékony, a világ jó gyakorlatait elvető gondolkodás mutatkozik meg a mesterségesen alacsonyan tartott minimálbérrel is, miközben pontosan tudják, hogy ennyiből nem lehet megélni. Ha követnék a közgazdászok javaslatait, arról is tudnának, hogy a világon több vezető közgazdász, Nobel-díjasok egyértelműen hitet tettek a minimálbér emelése mellett. Ugyanis mindenki nyer azon, ha a felemelkedés íve biztosított, a gyarapodás alapja garantált. Arra kérem önöket, hogy ennek kapcsán a vitában véletlenül se beszéljenek a munkaadók köréről, ugyanis senki nem okozott annyi kárt a magyarországi tőkének, mint önök, akik felszámolták a jogállamot, a kiszámítható gazdasági környezetet. A Fidesz gazdaságpolitikája csökkentette a piaci szereplők hatékonyságát is, gyengítette életerejét, rontotta a fejlődési esélyeit.

Tisztelt Ház! A költségvetésben nyomát sem látni annak a krízisnek a megoldásának, hogy a kormány egy országrészt hagyott magára. Bizonyára önök is tudják, négy magyar régió bekerült az Európai Unió húsz legszegényebb régióját összegző listába, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Dunán­túl, Dél-Alföld. Ez Magyarország igazi krízise, és nem a kormány által kreált ügyek, mint az ízléstelen szövegek a menekültekről vagy akár a halálbüntetésről. Az érdemi kérdésekkel kellene tehát foglalkozni a költségvetés tárgyalása kapcsán is. A kormány nem hajlandó rá, és receptet sem akar adni, holott a jövő évi költségvetésben ennek a kérdésnek a kezelése alapvető felelőssége lenne mindannyiunknak. A magyar társadalom jóléte, biztonsága, egzisztenciális esélyei azon múlnak, hogy ezeket a kérdéseket miként fogjuk kezelni. Településfejlesztés, erőteljes szociális reform, modern oktatás és társadalmi szolidaritás a megoldás. Önök ezeket mind elvették, nemcsak a szótáraikból, hanem a gyakorlatból is. Hatalmi érdekeket és a gyarapodás érdekeit öncélúan kívánják használni. Eltékozolt évek, kormányzati részvétlenség és hozzá nem értés eredménye mindez. Pontosan tudják, hiszen a KSH adatai a legszomorúbb képet festik ma Magyarországról. Míg a nyugat-dunántúli régióban 63 évig élnek betegségmentesen az emberek, addig az Észak-Alföldön csak 54 és fél évig. Tudják, tisztelt képviselőtársaim, nincs az a gyűlöletkampány, amely elfedi ezt a tragédiát.

Azonban itt van előttünk az idő előtt benyújtott költségvetés, amelyben a kormány kísérletet sem tesz a fent vázolt problémák kezelésére. A mögöttünk lévő költségvetés az elmúlt négy évben ugyanazt a tendenciát és gyakorlatot követte. Bárhogyan is nevezik, önök forrásokat vontak ki az oktatás, az egészségügy, az önkormányzatiság területéről és a szociális ellátórendszerből. Eközben százmilliárdos nagyságrendben költöttek stadionokra az elmúlt években, úgy (Balla György: Ez nem igaz! ‑ Demeter Márta: Dehogynem! ‑ Balla György: Az ellenkezője igaz! ‑ Demeter Márta: Nem igaz!), ahogy a jövő évben is tervezik, eközben különböző adókat vetettek be, azért, merthogy önök az adócsökkentés kormányai kívántak lenni. Csak néhányat hadd soroljak! Napelemet sújtó adó, szappanadó (Balla György nevet. ‑ Demeter Márta: Vicces, képviselő úr?), az élelmiszerek árát pedig megdrágította az élelmiszerlánc-felügyeleti díj abszurd arányú felemelése.

Nyilván az idei költségvetés-tervezet sem ígér sok jót Magyarországon. Annyit látni ma belőle, az egyenlőtlenségek fokozásának költségvetése ez. Ezért talán úgy gondolja a miniszterelnök úr, hogy a legkínosabb, az egész országnak ártalmas ügyeken jobb előbb túl lenni. Annyiban talán igazuk is van, hogy tarthatatlanná is fog válni ennek a költségvetésnek az elfogadása. Bizonyára, ahogyan az előző kormányzati ciklusokban próbálkoztak már kétévi költségvetés elfogadásával, és akkor is az lett a következménye, hogy évközben többszöri módosítással kellett korrigálni és kiszámíthatatlanná tenni mind a társadalmi, mind a gazdasági környezetet, így erre a költségvetési törvényre is ez vár 2016-ban.

Az elején említettem, hogy jó lett volna, ha megbeszélik az érintettekkel, a társadalmi partnerekkel, érdekképviseletekkel, megvitatni ezt a javaslatot, már csak azért is, hogy ne csak politikailag szembesítsék önöket az ellenzéki pártok, hogy milyen költségvetést kívánnak elfogadni, legalább elvi esélyük lehetett volna arra, hogy kiigazító javaslatokat tehessenek. Bár mindehhez hozzá kell tennem, hogy mérsékelt jelentősége van annak, hogy mit fogad el a tisztelt Ház, ugyanis olyan dinamikával változnak az önök kormányának cselekvési tervei, oly mértékben kiszámíthatatlanok, kaotikusak, átgondolatlanok az intézkedéseik, és annyi szabadon felhasználható tartalékot fognak előreláthatóan a polgárok számára a büdzsé elfogadásakor meg nem ismerhető kiadásokra elkülöníteni, hogy mindez igen problémássá teszi az érdemi kritikai javaslatok befogadását és reményét. No, és azt sem tudhatjuk, hogy mikor öntik bele a pénzt valamilyen Fidesz körüli csaló pénzügyi vállalkozásba, hogy aztán az elússzon. Ugye, önök is indokoltnak tartják ezt a felvetést a Quaestor-botrány után?

Azt sem tudhatjuk, hogy mikor ébrednek rá hirtelen, hogy újra 750 millió forint adópénzből kell csodazongorát vásárolniuk, miután szintén tetemes állami pénzből megterveztették azokat. Mikor beszélünk utoljára ebben a körben is a valóságról? Önök szerint valójában efféle helyekre való a polgárok pénze? Jövőre is folytatni kívánják ezt a gyakorlatot? Elvárható lenne, hogy olyan költségvetés kerüljön elfogadásra, amelyben széles társadalmi, szakmai és gazdasági konszenzus jön létre. Még most sem lenne késő. Érdemes lenne erről tárgyalni. Természetesen önöknek hatalmukban áll mindezt megkerülni. Ez a hatalom azonban ma már csupán a hatalmi politizálásról szól, a társadalomról már kevésbé. Bár arra volt gondjuk, hogy mielőtt minden társadalmi osztályt szembefordítanak egymással, és elvonják a lehetőségeiket, az esélyeiket, eközben belső hatalmi harcaikkal vannak elfoglalva, vagy éppen versengenek a Jobbikkal, hogy melyik programot valósítsák meg, keletre forduljunk-e vagy délre. Az országot elszegényítő embertelen programot hogyan álcázzuk, hogyan vonjuk ki az önkormányzatoktól a lehetőséget, hogy a helyben lévő társadalmi kríziseket kezeljék, ezekre egyáltalán nem kívánnak választ adni. Jelzem, eközben a valóságban ez a társadalmi krízis egyre nő a településeken.

Amit a költségvetésről lehet tudni, az pusztán annyi, hogy 1 százalékkal csökkentenék a személyi jövedelemadót. Erről beszélt a Fidesz frakcióvezetője is. Vagyis akinek százezer forint a fizetése, annak ezer, akinek egymillió forint a fizetése, annak tízezer forint többlete lesz. Rendkívül árnyalt megoldás, mondhatom, főleg az imént idézett közgazdai alapvetés tükrében. Ha ehelyett a kirívóan magas fogyasztást terhelő adókból legalább az alapvető élelmiszerek áfaterhét mérsékelnék, amely hasonló tétel, akkor az elszegényedő és szegénységben élő honfitársaink tömegének tudnánk mérsékelni anyagi gondjait, mivel tudjuk, minél alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik egy háztartás, kiadásainak annál nagyobb hányadát fordítja a létfenntartáshoz szükséges alapszükségletének a kielégítésére. Ráadásul az áfa­csökkentésnek köszönhető gazdaságfehéredés az említett ágazatokban mindeközben jelentős bevételt jelentene a költségvetésnek. Az önök javaslata viszont annyi, hogy az igazságtalan adórendszerben az adókulcs további csökkentésével és a fogyasztási adók további növekedésével a társadalom kétharmadának még nehezebb hétköznapokat eredményezzenek majd. Ideje volna olyan szolidáris társadalompolitikát felépíteni, akár egy költségvetésen keresztül is, amely komolyan veszi, hogy ha el akarjuk kerülni a jövedelmek további polarizálódását, akkor progresszív jövedelemadót kell bevezetni egy államnak, elvonva a legfelső jövedelmi sávokból egy nagyobb hányadot, és a jelentősebb vagyonokra adó vethető ki ‑ Thomas Pikettyt idézem. Európa, a világ ebbe az irányba mozdul. Magyarország bezárkózik e tekintetben.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A másik oldalról, teszem hozzá, ez a forrás állna rendelkezésre az esélykiegyenlítésre és a társadalmi szakadékok csökkentésére és ‑ talán most már a legfontosabb ‑ a nemzeti béremelés programjára. A fedezet rendelkezésre áll, mert már a megkeresett pénz sem elég az alapvető feladatok ellátására, mert iszonyatos méreteket ölt a dolgozói szegénység.

(14.00)

Megdöbbenve olvastam egy másik témában: Varga Mihály miniszter úr közölte, hogy ragaszkodik a távközlési szektor különadójának fenntartásához. Önmagában a különadóról annyit szeretnék mondani, hogy nem olvasok olyan elemzést, amelyben ne kérné akár a jelenlegi kormány volt minisztere a gazdaság élénkítése szempontjából a különadók kivezetését.

Az adóterhek felszámolása, kivezetése e tekintetben nem is elsősorban a cégek, hanem a magyar állampolgárok mielőbbi érdeke. Az adó veszélyezteti azt a fejlesztési programot, amelyről az imént beszéltem, amely kitörés a XXI. században, alkalmazkodás minden magyar állampolgár számára, hogy képes legyen bekapcsolódni ebbe a digitális, hálózatos gazdaságba.

Jelen pillanatban Magyarország e tekintetben versenyhátrányban van, de olyannyira, hogy már nemcsak Európától, hanem a visegrádi négyektől is leszakadt e tekintetben. Tekintettel arra, hogy az önök felelőtlenségéből fakadóan a magyar állam alapvető feladata alól kivonta magát azzal, hogy kivonult a szociális ellátórendszerből, ma már az önkormányzatokra maradna az érdemi segítségnyújtás lehetősége. Ezt a feladatot azonban csak akkor tudják ellátni, ha a Fidesz által elvont forrásaikat visszakapják. Ennek rendezése megkerülhetetlen a jövő évi költségvetésben.

Mi, szocialisták olyan javaslaton dolgozunk, amely biztosítja a személyi jövedelemadó helyben maradó részét az önkormányzatoknak, továbbá az iparűzési adót és a gépjárműadót.

Magyarországon a legnagyobb társadalmi egyenlőtlenség mérséklése ma az önkormányzati finanszírozás oldaláról közelíthető meg. A forrásokat kiemelten, prioritásként kell kezelni. A drámai helyzetben lévő egészségügynek, szociális ágazatnak, oktatásnak és önkormányzati rendszernek van elsősorban esélye az önök jóvoltából ‑ amennyiben megszavazzák a módosítóinkat ‑, hogy érdemi változás alakuljon ki ezen a területen. Ha nem, az egyenlőtlenség újratermelése és fokozása nem a XXI. századi, hanem egy feudális politikához vezet vissza a 2016-os költségvetéssel.

Engedjék meg végezetül, az utolsó utáni pillanatban vagyunk, hogy megfontolják: valós társadalmi problémákra és kihívásokra akar választ keresni a 2016-os költségvetés. Magyarán: hatalmi szempontból maguknak akarnak igent mondani, vagy az emberek igényeire akarnak választ adni? Ez lesz a döntés a szavazással. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)