Dr. Staudt Gábor (Jobbik)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy felvezető gondolatokként én is elmondjam azt, hogy az időzítés nem túl optimális, hogy ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk. Nemcsak azért nem optimális, ahogy azt Bárándy Gergely képviselőtársam elmondta… ‑ itt sokszor, amikor az ember második ellenzéki hozzászólóként kerül sorra, akkor némely gondolatot meg kell ismételnie, nem azért, mert most szembesültem volna ezekkel a tényekkel, hanem azért, mert mi is ezeket az aggályokat, többek közt, hogy 3 nap volt az egyeztetésre, ezeket ugyanúgy el szeretnénk mondani.

(20.10)

Három nap alatt egy ilyen törvényt nem lehet kellőképpen átnézni, a társadalom számára egyértelművé tenni, hogy miről is van szó, sőt a szakmai szervezetek is csak annyit tudnak elérni, hogy mondjuk, a médián keresztül, lóhalálában eljuttatják a kormányhoz azokat a fő aggályokat, amelyek megfogalmazódtak. Ez az egyik dolog. Tehát a három nap, azt hiszem, egy olyan kategória, amit nehéz hova tenni. Lehet, hogy ha nem tették volna, bizonyos szempontból, azt nem mondom, hogy jobb lett volna, mert természetesen minden egyeztetés, bármilyen rövid időn belül zajlik, jobb a semminél, de elég cinikus ilyen rövid időt adni.

A másik az, hogy a költségvetés tárgyalásának első napján kell ezt behozni, amit nem is értek. Nem volt eddig gyakorlat, hogy a költségvetéssel egy időben tárgyalunk olyan törvényeket, amelyek egyébként a kormány előtt voltak, és beterjeszthették volna előbb is és később is. Miért pont ezen a héten? Ez két dolgot jelenthet. Vagy nem tudták előre, hogy a költségvetést erre a hétre fogják időzíteni, és a költségvetés jött be olyan módon, hogy nem lehetett kiszámítani, vagy tudatosan hozták be ezt a törvényt ilyenkor, mert 8 óra után, tévéközvetítési időn túl a képviselők által, itt a költségvetési vitában kifárasztott Országgyűlés elé terjesztve úgy átmehetnek ezek a javaslatok, hogy tulajdonképpen alig valakihez, a szakmán kívül szinte senkihez nem jut el az, amit itt ellenzéki részről elmondunk. Tehát ez egyáltalán nem elegáns, és biztos, hogy ha a kormány kérte volna, hogy ne ezen a héten tárgyalja az Országgyűlés, akkor ez megtörténhetett volna.

Most a javaslatra rátérve szeretnék egy-két pontot kiemelni. Természetesen elmondhatnám, hogy az irány lehetne jó is, és örülünk neki, hogy az elektronikus ügyintézés terén valami megindult hazánkban. Sokszor ez döcögős dolog, de támogatom mindenképpen az elektronikus ügyintézést, azonban ezt úgy kell tenni, hogy a megfelelő garanciákat is beépítsük. Ahogy a médiában megjelent, és a szakma is elmondta ezt, nem arról van szó, hogy az adatvédelem például gátja lenne a fejlődésnek. Ha már a médiáról esett néhány szó, azt is el kell mondanom, hogy az államtitkár úr a felvezetőjében elmondta, a médiában mik jelentek meg. Tehát olvassák önök a médiát, csak adott esetben nem veszik figyelembe, vagy nem időben kérik be ezeket a véleményeket. Később már azt lehet mondani, hogy az Országgyűlés előtt van a javaslat, módosításra már nem sok lehetőség van, legfeljebb egy-két kormánypárti módosító javaslatot tudnak befogadni.

Egyébként az számomra szintén érdekes volt, ahogy Vejkey képviselőtársam reagált, bár nem akarom őt megbántani. Nyilván egy szöveget szakértő módon összeállítottak, és azt elmondta a képviselőtársam, amiben már azt feltételezik, hogy az ellenzék nem fogja támogatni ezt a javaslatot. Azt hiszem, ez is valamire enged következtetni. Arra, hogy akik összeállították, az önök háttérszakértői ‑ és ez egyébként igaz az államtitkári hozzászólásra is ‑, sejthették, hogy lesznek a javaslattal kapcsolatosan ellenvélemények. Ha ez nem így lett volna, önök azt mondták volna, hogy bizonyára ezekkel a leírt gondolatokkal és törvénymódosításokkal kapcsolatosan sok mindent lehet tenni, de benne kritikát találni nem lehet. Ezért biztosnak kellett volna lenniük abban, ha ez a javaslat jó lenne, hogy az ellenzék is támogatja. De, ahogy elmondtam, maximum a célját lehet támogatni ennek a javaslatnak.

Azt is el kell mondanom, hogy már az elnevezéssel is gondunk van: az e-kártya kifejezés a magyar jogban nem egy bevett fogalom. Tehát ha mondjuk, azt mondták volna, hogy állandó személyi igazolvány, és a törvény címébe is belevették volna ezt, és egyébként az elektronikus megvalósítást kibontva a törvényhelyek szintjén, akkor ezzel előrébb járnánk. Egyébként a címen kívül, ha jól emlékszem, vagy jól olvastam át a javaslatot, ez relatíve kevés helyen szerepel. Tehát már itt is egy kis bökkenőt érzek.

Továbbmenve néhány példát fogok felhozni arra, hogy miért átgondolatlan bizonyos része. Induljunk ki a gyakorlatból! Felmenő rendszerben, de bevezetésre fog kerülni ez az új állandó személyi, vagy ahogy önök nevezik, e-kártya, amely mindenféle adatot tartalmazni fog, ha a jövőben valaki elmegy egy ügyvédhez, és adásvételi szerződést szeretne kötni, az adószámára vagy adott esetben a taj-számára is szükség lehet. Nagy büszkeséggel tölti el az állampolgárt, hogy van neki egy új kártyája, amely tartalmazza ezeket az adatokat. Átadják az ügyvédnek a szerződő felek, mert például egy ingatlant szeretnének megvenni, átadják a kártyájukat, hogy tisztelt ügyvéd úr, itt van rajta az adóazonosító jel. Csak az a gond, hogy rajta van, de nem olvasható, digitálisan megtalálható rajta. A törvény tartalmazza, hogy ellenőrizheti az állampolgár ezeket az adatokat a megfelelő, kormány által kirendelt hatóságoknál. A gyakorlatban mit fog ez jelenteni? Az eladó és a vevő elsétál az első, kormány által kijelölt szervhez, gondolom, ez valamilyen kormányablak lesz, és ott ellenőrzi ezeket az adatokat. Hogy ezt milyen módon teszi, mihez tudjuk hasonlítani, ha már más iratán nem szerepel, csak ezen, ez egy nagy kérdés, de mondjuk, megmondják neki, hogy ezek az adatok. Ha visszamegy az ügyvédhez, és azt mondja, hogy igen, ellenőriztük, rajta vannak az adatok és helyesek, ezzel az ügyvéd még nem lesz előrébb, hiszen neki is ellenőriznie kell ezeket az adatokat.

A törvényben jelen állapotban nem találtam, hogy megvalósítható lenne, hogy az ügyvéd is a kártyáról ezeket a számára fontos adatokat le tudja ellenőrizni, és azt sem, mivel az ellenőrzés szó tudomásom szerint nem takarja le, hogy mondjuk, egy közhiteles igazolást tud kérni, mondjuk, egy hatósági bizonyítványt kér arról, hogy mi is az ő adószáma; ezt jelen szabályok alapján nem tudják majd kiállítani a kormányablakoknál. Tehát egy patthelyzet fog kialakulni: ott van a kártyán ez a szám, neki ezt valamilyen módon igazolnia kell, de ez nem fog megvalósulni. Ezt persze lehetett volna úgy korrigálni, ahogy mondtam, hogy egy hatósági bizonyítványt állít ki erről a kormány által kijelölt szerv, nevezzük most kormányablaknak. Itt egyébként nagyon sok minden kormányrendeleti szinten fog megjelenni, a törvény alapján felhatalmazó rendelkezések születnek, de ezt sem látjuk. Mindenesetre ez egy életszagú példa, akár egy adásvételi szerződés kötése az ügyvédek számára a gyakorlatban nehezen lesz kivitelezhető.

Arról nem is beszélve, hogy persze örülünk neki, hogy egy kártya kell az öt helyett, ahogy Bárándy képviselőtársam mondta, de hiába írják le önök, hogy nem lehet összekapcsolni ezeket az adatbázisokat, mondjuk, egy adóhivatali, társadalombiztosítási, közlekedésrendészeti, lakcímnyilvántartást. Mi garantálja, hogy akár a titkosszolgálatok egy összerendezési kóddal nem fognak rendelkezni, és egy teljes profilozás, valóban, ahogy elhangzott, nem tud megvalósulni? Megmondom: semmi! Hiába írjuk le a törvényekben! Ki tudja akár most is a titkosszolgálatokat ellenőrizni? Maximum a kormány, mert az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága sok mindenre alkalmas, csak arra nem, főleg a mindenkori kormánytöbbsége, hogy a valódi működését a titkosszolgálatoknak ellenőrizze. Tehát ami technikailag megvalósítható, és nincs fölötte kontroll, az sajnos, ismerve az elmúlt 25 évet és az azt megelőző történetet, technikailag meg is fog valósulni.

Egyébként nagyon sok szervezet, például a TASZ is úgy gondolta, hogy ez egy indokolatlan méretű hatalmat adhat az állam kezébe, és ahogy elmondtam, egy összerendezéssel az állam akár egy profilozás irányába is elviheti a dolgokat. Ehhez képest Péterfalvi Attila, ahogy a sajtóban megjelent ‑ és valóban, az ő nyilatkozatait is a sajtóból kell összevadásznunk ‑, nem lát problémát.

(20.20)

Ha minden igaz, akkor ő azt mondta, hogy nem lát alapvető problémát ‑ ez az ő dolga, hogy miért nyilatkozott így ‑, de hiányoznak még garanciális szabályok a javaslatból. Nem tudom, hogy ez a nyilatkozat így hangzott-e el, de ha garanciális problémák vannak, akkor kellene, hogy ő is lásson alapvető problémákat. Mert az alapvető probléma nem úgy jelentkezik, hogy ha a garancia bekerülne, akkor nem lenne, vagy hogy szóban a kormány esetleg azt mondja, hogy ő nem fogja összekapcsolni ezeket az adatokat. Ez nem garancia. A garancia az, hogy mondjuk, technikailag nem megvalósítható, vagy megfelelő módon a törvényben, kormányrendeletekben olyan módon van szabályozva, hogy ennek lecsökkentsük a lehetőségét.

Az is elhangzott szakmai szervezetek részéről, hogy az adóalanyok… Igen, lehet, hogy itt már keverem, mert adózókról is van szó. Tehát az adatalanyok és az adatkezelők közti információs egyenlőtlenségeket tovább fogja növelni, tovább növelheti a rendszer. Azt meg én nem tudom elfogadni, bár szintén elhangzott, hogy az esélyegyenlőséget növeli, talán a Fidesz vezérszónoka részéről hangzott el. Nem tudom, az hogy növeli az esélyegyenlőséget ‑ és ez kormányzati pozícióban lévő kormánytagoktól is elhangzott, illetve részben az előterjesztésben szerepel ‑, hogy a jövő az lesz, hogy bizonyos pluszszolgáltatásokat is lehet pluszpénzért hozzákötni ehhez a kártyához. Mit jelent ez? Azt, hogy van egy kártya, és akinek van pénze megfizetni azt, hogy mondjuk, elektronikus aláírásként is használja, az meg tudja ezt tenni. Akinek van, mondjuk, egy mobiltelefonja ‑ lehet, hogy a fiataloknak egyértelmű, hogy mobiltelefonnal mindenki rendelkezik, de idős honfitársaink nem biztos, hogy rendelkeznek vele, és már az érvényesítő kódok megkapása gond, mert ha komolyan vesszük ezt a rendszert, akkor nem egy kóddal kell működtetni, hanem megújítva vagy akár az adott ügyletekhez is külön kódot hozzárendelve kellene működtetni. De ez már a szegényebb vagy idősebb honfitársaink számára elérhetetlen lesz. Ez nem esélyegyenlőség, hanem pont a fordítottja. Azt sem tudjuk egyébként, hogy például egy e-aláírás esetében mennyi pluszpénzt kell fizetni az állampolgároknak, hogy tudják erre használni.

Emelkedni fog bizonyosan az ára is ennek a személyi igazolványnak, tehát a jövőben többet kell majd fizetni. Megértem én, hogy 5000 forintra becsülik jelenleg ennek az önköltségét, de egyrészről ez csak egy becslés, tehát ha ez 6000, 8000 vagy 10 000 lesz, akkor azt mondják önök, hogy majdnem eltaláltuk, csak egy picit tévedtünk, ennyibe kerül, tessék kifizetni. Jelen pillanatban 1500 forint, tehát közel a négyszeresére fog emelkedni, és ez is bizonyos honfitársainknak biztos, hogy egy jelentős költségnövekedést fog eredményezni.

Arról nem is beszélve, hogy nyilván ez az elveszett, megsemmisült, megrongálódott okmányok esetén is fennáll, és többe fog kerülni az ideiglenes személyazonosító igazolvány megkérése is. S mint ilyen, még a pontos összegeket, ahogy mondtam, nem is látjuk.

Aztán lehetne itt beszélni az ujjlenyomat szükségességéről, hogy egy ilyen kártyán szerepeljen; ez maximum az útleveleknél lehet fontos. És én értem azt, hogy próbálnak garanciákat teremteni, és fogadjuk el, hogy az ujjlenyomat csak ezen a kártyán kerül majd eltárolásra, de a jövő nem arrafelé mutat, hogy a teljesen átfogó ujjlenyomat-adatbázisok működőképesek tudnak lenni, hiszen ezek sok esetben tévednek.

Elnök úr, majd egy perc hosszabbítást kérhetek a vezérszónokimhoz, hogy be tudjam fejezni?