Korózs Lajos (MSZP)

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Ahogy többen említették, a köznevelési törvény mostani módosítása szervesen összetartozik a benyújtott szakképzési törvény módosító javaslatával. Az MSZP álláspontját szeretném ismertetni.

Először is átnevezik a szakképzés két iskolatípusát. A szakközépiskolát szakgimnáziummá nevezik át, azzal az indokkal, hogy vissza kívánják állítani ennek az iskolatípusnak a vonzerejét. A szakgimnáziumban négy év után érettségit tesznek a tanulók, az ötödik évben a szakmát tanulják, és technikusi vizsgát tesznek.

1985 óta, amikor ismét bevezették a technikusképzést Magyarországon, a szakközépiskolák 4+1-es rendszerben dolgoznak. Ebben az iskolatípusban már évtizedek óta be lehet számítani a 9-12. évfolyamokon elsajátított szakmacsoportos szakmai alapismereteket, és erre alapozva a 13. évfolyamon lehetett szakmai végzettséget szerezni. Nem tudom, hogy ehhez képest mi az újdonság. Lehet, hogy a Nemzetgazdasági Minisztériumban nem tudják, de a szakközépiskola ma is a legnépszerűbb iskolatípus hazánkban, ahogy én láttam a statisztikákat, közel 40 százaléka a diákoknak általános iskola után ebbe az iskolatípusba jelentkezik.

További csavar az, hogy a szakmai érettségit OKJ-s szakképesítésként kívánják elismerni. A szakközépiskola, illetve szakgimnázium 9-12. évfolyamán a tanulók csak körülbelül 1200 óra szakmacsoportos alapismereteket tanulnak, amire szakmai végzettséget nem lehet kiadni. A szakmai ismeretek oktatása a 13. évfolyamon kezdődik; további gond, hogy a szakközépiskola, illetve szakgimnázium csak szakirányú továbbtanulásra készíti fel a törvény szerint a hallgatókat.

Miért nem módosíthat pályát a szakközépiskolában tanuló vagy végzett diák, amennyiben tanulmányait gimnáziumban akarja folytatni, és később nem a szakirány szerinti egyetemre készül? Elvileg ugyanazon tárgyakból, ugyanazon követelmények szerint tesz érettségi vizsgát, mint a gimnazista diák. De hogy valóban így lesz-e, ezt még nem lehet tudni, vagy legalábbis számunkra ez nem derült ki, vagy az egységes érettségi követelményrendszert is fel akarják borítani, ezt, hangsúlyozom, még nem tudjuk.

A szakiskolát szakközépiskolává nevezik át, jelezve ezzel, hogy a hároméves szakiskolai képzésre alapozva további két év után érettségi vizsgát tehetnek a tanulók. Ez azonban a szülők és a tanulók becsapása véleményünk szerint, a jelenlegit iparostanonc-képzéssé silányítják, a szakiskolában az összes közismereti tárgyat heti hat órában oktatják, így egy-egy tantárgyra hetente egy tanítási óra sem jut. Hogyan gondolják, államtitkár asszony, hogy erre alapozva két év alatt az érettségi vizsgára fel lehet készülni? A törvénytervezet készítője vagy nem ismeri az egységes érettségi vizsga követelményeit, vagy egyedi érettségi vizsgakövetelményeket kívánnak bevezetni a későbbiekben ebben az iskolatípusban.

A fenti átnevezések csak megzavarják a szülőket és a gyerekeket a pályaválasztás során az iskolatípusok kiválasztásánál.

A második: a tervek szerint az NGM háttérintézménye átveszi a szakképző iskolák fenntartását. A kérdés nem az, hogy az eddigi, működésképtelen KLIK intézményfenntartótól átkerül-e mintegy ötszáz szakképző iskola egy másik központhoz, a kérdés az, hogy az iskolák visszakapják-e szakmai, pedagógiai és gazdasági önállóságukat. Erre azonban, úgy látjuk, nincs esély, hiszen a fenntartó és az iskolák közé 30-40 iskolacentrumot akarnak létrehozni, így létrejönnek azok a tízezer fős mamutintézmények és az alattuk lévő tagintézmények, amelyeknek semmilyen önállóságuk nem lesz.

Arról egyik szervezet sem szól, hogy a köznevelés háttérintézményeit és szolgáltatásait, mint az OFI, a KELLO, a tankerületi igazgatóságok, hogyan, milyen módon használják és vehetik igénybe a szakképző iskolák. Arról sem, hogy a köznevelés intézményrendszerének ezen iskolatípusait hogyan, milyen módon és milyen feltételekkel felügyeli az EMMI.

A harmadik dolog: a duális képzés rendszerét bővíteni kívánják a mikro-, kis- és középvállalkozások, vállalatok bevonásával. Ez az elmúlt négy évben sem sikerült, mert ez nem kívánság kérdése. A Központi Statisztikai Hivatal szerint a múlt évben, a múlt tanévben, a ’13-14-es tanévben a tanulók mindössze 2, azaz kettő százalékát érintette.

A bővítési próbálkozások azért sikertelenek, mert a vállalatoknak nincsenek meg sem a személyi, sem a tárgyi feltételei a gyakorlati foglalkozások szervezésében. A szakképzési hozzájárulásra vonatkozó módosítások pedig nem fogják lázba hozni azt a vállalkozói réteget, amely korábban sem kívánt a képzésbe bekapcsolódni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy csak a minimum 30-50 fős vállalkozások hajlandók 3, 4, esetleg 5 tanuló gyakorlati képzését felvállalni.

Egyébként a szakképzési hozzájárulásra vonatkozó módosítások csupán visszaállítják annak a rendszernek egy részét, amely 2010 előtt ösztönözni kívánta a gazdaság szereplőit a képzésben, valamint a saját alkalmazottaik át- és továbbképzésében való nagyobb szerepvállalásra.

A negyedik: a törvény szerint a szakképző iskolákban pedagógiai végzettség nélkül is taníthatnak szakmai elméleti és gyakorlati tantárgyakat a tanárok, az úgynevezett tanárok. Ez a pedagógusszakma arculcsapása véleményünk szerint, és nem utolsósorban annak figyelmen kívül hagyása, hogy a tanulók nem fiatal felnőttek, hanem fiatalkorúak, azaz gyerekek. Pedagógiai ismeretek nélkül hogyan képzelhető el 14 és 18 éves fiatalok nevelése és oktatása?

Az ötödik dolog, amelyről szeretnék szólni: a szakképzést is folytató alapítványi és magániskolák számára tovább szigorodik a feltételrendszer, és ezzel gyakorlatilag az ott folyó szakképzés, éppen a legszegényebbek, legrászorultabbak, különösen a testi és szellemileg is enyhe fokban fogyatékosok képzése megszűnhet. Ugyanez vonatkozik az esti és levelező képzések szabályozására is.

Az MSZP-frakció ezeket a módosításokat nem támogatja, mert egyetlen olyan paragrafusa sincsen, amely a jövő nemzedékének érdekeit szolgálná, sőt egyes paragrafusok kifejezetten hátrányosak mind az egységes szerkezetű köznevelés, mind a kimeneti szabályozás, mind a továbbtanulási lehetőségek szempontjából. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Gőgös Zoltán tapsol.)