Szilágyi György (Jobbik)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor a felülről irányított közbeszerzések beismerésével nem tett mást, mint megfogalmazott egyfajta őszödi beszédet. A nagyobb volumenű, sok esetben milliárdos üzletek elosztásával kapcsolatosan lényegében elismerte azt, amit mára már mindenki pontosan tud az országban, nevezetesen, hogy az állami megrendelések odaítélésénél nem a vonatkozó jogszabályok szerint jártak el, hanem a miniszterelnök kénye-kedve szerint döntöttek.

Egyszerű szemfényvesztés az a magyarázat, hogy a magyar vállalkozásokat kívánta helyzetbe hozni, valójában az urambátyám viszonyok alapján kerültek eldöntésre a közpénzeket sok esetben elherdáló megbízások. Látszik ez abból is, hogy négy éven keresztül kiváló volt mindenféle zsíros megbízásra a korrupt rendszer jelképének is tekinthető Közgép, de ma már más szelek fújnak, újabb cimborák érkeztek, immáron azokat a zsebeket kell kibélelni, most éppen Orbán Viktor vejének a zsebeit.

2010-ben, amikor a Fidesz kétharmaddal kormányra került, ezt a „rendszerváltás”, a „valódi rendszerváltás” és a „forradalom” jelszavával nyerte meg, és ez egy olyan társadalmi igényt tükrözött, amely bizony szeretett volna leszámolni a két évtizede zajló mutyik, háttéralkuk, kartellezések rendszerével. Ehhez képest az elmúlt öt évben nem láthattunk olyan hetet, hogy ne lenne hír a Fidesz körüli korrupciós botrányokról.

A miniszterelnök lényegében nem tett mást, mint bűncselekmény elkövetésével vádolta meg saját magát ország-világ előtt. Ez még akkor is így van, ha utóbb, az elszólás nyomasztó súlyát felismerve, igyekeznek tompítani annak élét, próbálják beállítani az elhangzottakat oly módon, hogy nem is a közbeszerzésekkel, hanem egyes uniós pályázatokkal kapcsolatosan születtek meg a legfelső körökből származó döntések.

Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy ez a taktika sem fog célra vezetni, hiszen éppen a Jobbik volt az, amely leleplezte a több mint 30 milliárdos törvénytelen offshore-támogatásokat. Ha tehát a miniszterelnök azt állítja, hogy ezeket a döntéseket ő maga, illetve a szűkebb stábja hozta meg, akkor nem mond mást, mint hogy ő akarta a Cipruson, a Marshall-szigeteken, a Gibraltáron, a Brit Virgin- és Korall-szigeteken, illetve egyéb egzotikus országokban jegyzett, ismeretlen tulajdonosokkal bíró szervezeteket helyzetbe hozni. Egyszer már önök is belátták, hogy ez az irány zsákutca, hiszen sorra távolították el a fejlesztéspolitikáért felelős államtitkárokat, az NFÜ elnökét, majd a nemzeti fejlesztési minisztert is.

A jelenlegi botrány már egy újabb dimenziót jelent, ugyanis nem arról van szó, hogy a miniszterelnök vagy szűkebb környezete meghatározta a fejlesztési irányokat, a támogatásban részesülő projekteket, hanem arról, hogy miniszterelnöki szinten döntöttek, döntenek arról, hogy a beruházásokat mely kivitelezők valósíthatják meg. Ez teljesen nyilvánvaló volt az amerikai nagykövet asszony által leírtakból, ő ugyanis kifejezetten az útépítésekről és a mai magyar közvélemény előtt is széleskörűen ismert Közgép-botrányról beszélt, mert ‑ mint tudjuk ‑ a Közgép éppen­séggel a közbeszerzések, az építési beruházások terén aratta kétes sikereit.

Fél éve sincs, hogy Orbán Viktor itt a tisztelt Ház nyilvánossága előtt a következőket mondta az amerikai ügyvivő és a NAV elnöke, Vida Ildikó közötti afférral kapcsolatosan: „Van egy állítás, az amerikai ügyvivő azt állítja, hogy személyes korrupciós részvétel történt. Sőt, azt állítja az ügyvivő, hogy a NAV elnöke személyesen követett el korrupciót. Ezt az állítást a magyar jogrendszer tudja értelmezni, és ezért pert kell indítani. Ez az elvárás a NAV elnökével szemben. Ha nem indít haladéktalanul pert az amerikai ügyvivővel szemben, le fogom váltani.” Most pedig van egy újabb, kísértetiesen hasonló állítás. Az egykori amerikai nagykövet a kormány egykori miniszterére hivatkozva azt állítja, hogy személyes korrupciós részvétel történt. Sőt, azt állítja a volt nagykövet, hogy a miniszterelnök személyesen követett el korrupciót. Ezt az állítást a magyar jogrendszer tudja értelmezni, ezért pert kell indítani. Ez az elvárás Magyarország miniszterelnökével szemben. Ha nem indít haladéktalanul pert az amerikai nagykövettel szemben, akkor pedig érezze magára nézve is irányadónak mindazt, amit a NAV elnökével szemben megfogalmazott, és érezze kötelességének, hogy lemond a hivataláról.

S akkor még egy mondat erejéig folytatnám a miniszterelnök úrtól vett idézetet: „Ha valakiről bebizonyosodik, hogy korrupciós bűncselekményben érintett, akkor azt az embert Magyarországon nem leváltják, hanem bezárják. Itt is világosan fogalmaz a magyar jogrendszer, a tét tehát nagy.” Tisztelt Képviselőtársaim! A tét valóban nagy: 25 év után nem halogatható tovább a közélet megtisztítása. Az lenne a feladata a mai körülmények között egy miniszterelnöknek, hogy ezt megtegye, azonban arra mutatnak a jelek, hogy a XX. század pártjainak, így az MSZP-nek és a Fidesznek a miniszterelnökei nem voltak képesek ezt a széles körű igényt kielégíteni. Bizonyos, hogy ha egyszer valóban és nem csak szavak szintjén nemzeti miniszterelnöke lesz az országnak, akkor ez a változás feltétlenül be fog következni. Higgyék el, így lesz! (Taps a Jobbik soraiban.)