Tukacs István (MSZP)

TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Eljátszottam a gondolattal, hogy a parlamentünk történetében talán a legrövidebb vezérszónoki hozzászólást kellene elkövetnem ma, amely nagyjából úgy szólna, hogy részünkről rendben. Hiszen államtitkár úr azt mondta, hogy egy technikai halmazzal van dolgunk, olyan módosításokkal, amelyek szükségessé teszik a parlament döntését, ugyanakkor nem jelentenek érdemi módosulást sem az egészségpolitikában, sem az alapvető jogszabályokban.

Azzal együtt, hogy azt mondjuk, részünkről nagyjából rendben, azt nem mondjuk, hogy ez rendben is van. Van abban valami abszurd, hogy egészségügyi tüntetések időszakában a parlament ilyesmivel foglalkozik. A tegnapi napon az egészségügyben dolgozók érdemi követeléseket fogalmaztak meg, és a következő nap reggelén a parlament azzal foglalkozik, hogy hány méterre lehet a patika a nem tudom honnan, illetve hogy mi legyen a cigisdobozokon. Véleményünk szerint ez így nincs rendben.

Azt gondoljuk, ha államtitkár úr azt jelzi, hogy a következő időszakban például az alapellátásban törvényjavaslattal lesz dolgunk, akkor ezeket érdemben meg kellene vitatnunk. És nem feltétlenül csak ilyen technikai részletekkel kellene foglalkozni, hiszen például érdemben meg lehetne vitatni azt is, hogy vajon a dohányzással mi a helyzet, javult-e az emberek egészségi állapota, kevesebbet dohányoznak-e. Én persze teljesen értem, hogy miért kell a szabályozást most idehozni a cigisdobozok ügyében, de az érdemi vita mégiscsak arról kellene szóljon, hogy vajon javult-e az egészségi állapotunk attól, hogy trafikhálózat van, attól, hogy például nem lehet látni, sajnos, a dohányboltokban kívülről a felhozatalt és így tovább. Érdemben meg lehetne vitatni azt is, hogy mi a helyzet a chipsadóval, amelynek az egészségügyi kormányzat és általában a kormányzat részéről az a kommunikációja, hogy egészségesebbek lettünk ettől, pluszban még forrást is nyújt bérfejlesztésre.

De vajon tényleg így történt-e? Magyarul, azt szeretném mondani, hogy érdemben kellene beszélnünk ügyekről. Érdemben, mert a mai reggelnek vagy délelőttnek az a feelingje, mint amikor a Titanicon játszik a zenekar: süllyed a hajó, de a zenekar még húzza. Úgy gondolom, lenne néhány dolog, ami nem szerepel a napirenden, például a törvényjavaslatokban sem most, de azért meg kellene beszélni. Meg kellene beszélni az elvándorlást, a hálapénz ügyét, a várólistákat, a kórházi adósságot, általában a háziorvosok és az alapellátás ügyét és így tovább. Ezek valóban érdemi vitát jelentenének. Jelen pillanatban arra vagyunk kárhoztatva, hogy apró technikai módosításokról váltsunk szót itt a Házban úgy, hogy közben mindannyian tudjuk, az egészségügyben döntő változásokra lenne szükség. Ezért tehát újfent és remélem, nem utoljára kell megfogalmaznom azt is, hogy az egészségügy azon kevés nemzeti ügyek egyike, amelyekben érdemes lenne megállapodnunk.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem hiszem, hogy az egészségpolitika és a hosszú távú egészségügyi elképzelések ne érnének meg annyit, hogy legalább négyévente ne kelljen a kormányt jobbra vagy balra rángatni, meg kellene állapodni benne. Az igazi nemzeti ügyek, azon kevés, amelyekben tényleg meg kellene állapodni, valóban érdemelnének annyit, hogy érdemi vita folyjon róluk. Egy ilyen kezdeményezést mi szívesen vennénk.

Ugyanakkor azt is meg kell mondjam, hogy az elmúlt időszakban számtalan olyan megfogalmazás látott napvilágot a kormányzat részéről, amely kétségbe vonja az elmúlt években történteket; például azt, hogy vajon volt-e érdemi bérfejlesztés az egészségügyben az elmúlt években. Merthogy volt. A Medgyessy-kormány érdemi bérfejlesztést hajtott végre általában a közszférában foglalkoztatottak ügyében és az egészségügyben is. Ezért tehát például venni kellene a bátorságot arra, hogy ennek a kormányzat sokakkal együtt, például velünk együtt újra nekiszaladjon.

(9.40)

Nekünk szándékunkban áll erre javaslatot tenni. Beszéljük meg, hogy mi lenne az a méltányos és érdemi, legalább 50 százalékos bérfejlesztés, ami kijárna az egészségügy dolgozóinak. Beszéljük meg, hogy hogyan lehetne kormányzati PR-akciókon kívül itthon tartani az orvosokat és a szakdolgozókat. Beszéljük meg, hogy vajon ezek a várólisták, amelyek jelenleg nagyon hosszúak, érdemben mennyi pénzből lennének csökkenthetőek. Akkor, amikor Lázár miniszter úr azt jelenti be, hogy nagyjából 150 milliárdnyi összeg van arra, hogy különféle fejlesztéseket hajtsanak végre az egészségügyben, ezek a várólista-csökkentéses néhány milliárdok nem tűnnek elegendőnek. Ezért tehát beszéljük meg azt is, hogy vajon mi lenne az az érdemi összeg, amelyből csökkenteni lehetne a várólistákat és az előjegyzési listákat is. Hiszen ha valóban csak pénzkérdés és nem kapacitáskérdés, akkor ezt meg lehetne beszélni.

És végül úgy gondolom, hogy meg kellene beszélni azt is immár, hogy vajon az egészségügyi kormányzat meddig óhajt még salátatörvények alapján egészségügy-politikát vagy egészségpolitikát folytatni. Lehet, hogy az én emlékezetem rövid egy kicsit, de az utóbbi években, amióta önök kormányoznak, egészségügy ügyében csak salátákkal találkoztunk. Bekerül elénk egy halom technikai módosítás úgy, hogy nem beszélünk a dolgok velejéről, magyarul arról, hogy vajon mit kellene változtatni.

Ezért tehát az ilyen salátakormányzás helyett szerintem jó lenne, ha venné a fáradságot a kormányzat, hogy megbeszéljen mindenkivel, szakmával és politikával néhány érdemi ügyet. Érdemi ügyet azért, mert a helyzet katasztrofális. Nemcsak azért katasztrofális, mert a kormányzat a hivatalos egészségpolitika rangjára emelte ezt a megfogalmazást, hogy csak a GDP növekedésével arányosan növekedhet az egészségügyi költségvetés, ami szerintem egy nagyon rossz stratégia, hanem azért is, mert úgy látom, hogy a kormányzati politika vagy a kormánypolitika igyekszik nem tudomást venni arról, hogy mi a valóságos helyzet. „Ha nem beszélünk róla, akkor nincs” alapon próbál egészségpolitikát csinálni, és néhány ilyen, most is elénk kerülő, egyébként tényleg nagyon számos javaslattal úgy tenni, mintha lenne egészségpolitikája. Jelen pillanatban ez nincs.

Ezért tehát én a magunk részéről azt fogalmaznám meg, hogy fogunk érdemi javaslatokat tenni. Fogunk valóságos és az egészségügyben dolgozók helyzetét alapvetően érintő javaslatokat tenni. Fogunk bérfejlesztési javaslatokat tenni. Ebben a tekintetben nem az lesz a vezérlő elvünk, hogy vajon a költségvetés milyen állapotban van, hanem hogy milyen állapotban vannak az egészségügyben dolgozók, és aztán ezt megbeszélhetjük. Akkor ezekről lehet dönteni igent vagy nemet. Nagyon kíváncsiak leszünk mindannyian, hogy vajon igen vagy nem lesz az önök válasza ezekre a kezdeményezésekre. Ha igen, akkor valóban beszélhetünk nemzeti ügyről az egészségügy kapcsán. Ha nem, akkor pedig abba kellene hagyni a ‑ hogy is mondjam ‑ PR-indíttatású szövegeléseket.

Ezért tehát, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, azt fogalmaznám meg ennek a javaslatsornak a kapcsán, hogy ugyan részünkről rendben, de az egészségügy nincs rendben. Ezért várjuk azt, hogy érdemben beszéljünk az egészségügyről, a gyógyításról, az egészségben maradásról, a dolgozók helyzetéről, az elvándorlásról, az orvosokról és sok minden másról, amiről valóban kellene érdemben szót váltanunk, és nem pedig egészen abszurd módon ilyen kora délelőtti órán lényegtelen ügyekről beszélni egészségügy kapcsán.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a reményben fejezem be a hozzászólásomat vagy vezérszónoki hozzászólásomat, hogy valóban lesz majd szándék, alkalom és mindenképpen kellő empátia, hogy egy ilyen fontos ügyről érdemben beszélhessünk. Részünkről ez megvan, részünkről mi élni fogunk a lehetőséggel, amikor csak tehetjük.

Elnök úr, köszönöm szépen a szót, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)