Dr. Répássy Róbert (Fidesz)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen. Köszönöm a szót. Szinte örülök annak, hogy Schiffer képviselő úr után kaphatok szót, mert azzal zárta a kétperces felszólalását: önöknek az a szándéka, hogy lehessen az is bíró, aki a miniszter táskáját cipeli.

Kedves Képviselő Úr! Nagyon sajnálom, de higgye el, ez most is így van. Ugyanis a bírói jogállásról szóló törvény 4. § (1) bekezdés f)-b) pontja szerint az lehet bíró, aki többek között kormánytisztviselőként, illetve köztisztviselőként, központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott legalább egy évig. Felolvasom az egész szakaszt, hogy világos legyen: „Magyarországon bíróvá az a 30. életévét betöltött személy nevezhető ki, aki a) magyar állampolgár, b) nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság vagy támogatott döntéshozatal hatálya alatt, c) egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik, d) a jogi szakvizsgát letette, e) vállalja, hogy e törvény rendelkezéseinek megfelelően vagyonnyilatkozatot tesz.”

Majd utána jön a lényeg: „f) legalább 1 évig bírósági titkárként, alügyészként, ügyvédként, közjegyzőként, jogtanácsosként dolgozott, vagy kormánytisztviselőként, illetve köztisztviselőként központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott, vagy korábban alkotmánybíróként, bíróként, katonai bíróként, ügyészként működött, vagy nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió valamely szervénél ítélkezett, vagy az igazságszolgáltatással összefüggő tevékenységet folytatott, és a pályaalkalmassági vizsgálat eredménye alapján a bírói hivatás gyakorlására alkalmas.”

Na most, ezek után, hogy most már mind a ketten tudjuk, hogy köztisztviselőkből is lehet bíró, azért mondom, hogy mind a ketten, mert én is most néztem meg a törvényt, tehát nem akarom önöket oktatni, miért kell félniük a bírósági titkár beosztásától? Miért kell attól félni, és miért kell azt gondolni, hogy a bírósági titkár majd átpolitizálódik, ha feketén fehéren az van leírva, hogy köztisztviselőből is lehet bíró, aki legalább egy évig volt köztisztviselő, és egyébként megfelel a bírói kinevezés többi feltételének? Akkor lehet belőle bíró, szerintem ez így normális, ha köztisztviselőként vagy kormánytisztviselőként, vagy általában jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott. Tehát adott esetben, ha más szervnél nem köztisztviselői munkaviszonyban, de jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozik valaki, akkor abból lehet bíró. Tehát elvileg - hang­súlyozom: elvileg ‑ szélesre nyitott a bíróvá válás kapuja ‑ elvileg. De gyakorlatilag tudjuk, hogy kiket neveznek ki bíróvá.

Amikor kineveznek bíróvá, akkor mindannyiunk felelőssége benne van abban, hogy belterjessé válik a bíróság, mert amikor már a kinevezésre sor kerül, a pontokból, a meghallgatásból, a pályázati elbírálásból az fog kiderülni, hogy végül is csak az lehet bíró, aki a bírók táskáját hordozta. Na most, ezen a rendszeren kellene szerintem közösen változtatnunk. Igaza van, hogy ebben részletkérdés, hogy a minisztériumba beoszthatnak-e titkárokat, de különösen ezek után, hogy köztisztviselőből is lehet bíró, legalább ne tekintsük már a minisztériumba beosztott titkárt valamifajta politikai veszélyforrásként.

Tehát most tényleg, őszintén kérdezem, ha egy olyan emberből lehet bíró, aki 20 vagy akár 5 évig dolgozott minisztériumban köztisztviselőként, akkor miért baj az, hogy egyébként 1-2 évig dolgozott valaki titkárként, és ezután kinevezhetik. Ugye, beszéltünk arról, hogy a beosztott bírónak mi a jogállása. A beosztott bíróra a mostani szabályok szerint is, ez a Bt. 60. §-ában található, a következő szabályok vonatkoznak: „A bírót a minisztériumba a jogszabályok előkészítésében történő részvétel, kegyelmi ügyek intézése vagy egyéb igazságügyi munkatapasztalatot igénylő feladat ellátása céljából be lehet osztani. A minisztériumba beosztott bíró megtartja bírói tisztségét, de nem ítélkezhet. Javadalmazására a bíróra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Határozott időre kinevezett bíró a minisztériumba nem osztható be.” Ez az, amin változtatni kívánunk.

„A minisztériumba beosztott bíró felett a munkáltatói jogkört az igazságügyért felelős miniszter gyakorolja. A bíró köteles a vezetői intézkedéseket, utasításokat teljesíteni, érvényesülésüket elősegíteni.” Ez a jelenleg hatályos szabály. És valószínűleg nem néztem a régi bírói jogállási törvényeket, de hasonló szabályok voltak eddig is. Tehát nem újdonság az, hogy bírókat beosztanak minisztériumba. Egy esküt tett, a törvényeknek alárendelt, lelkiismeretesen dolgozó ember különbséget tud tenni aközött, hogy most éppen bírói munkát, ítélkezési tevékenységet végez, vagy pedig más szakmai feladatot lát el bírói háttérrel, bírói jogállással.

Tehát sajnos a lényeg abban van, amit önök úgy fogalmaztak meg, hogy az elmúlt öt év után, meg azok után, ami 2011-12-ben történt, azok után önök ilyen meg olyan feltételezéssel élnek. Én ezt elfogadom és tudomásul veszem. Csak azt kérem, hogy ezt a gyanakvást vagy bizalmatlanságot ne keverjük össze a dolgok, szabályok objektív vizsgálatával. Mert ha feketén fehéren le vannak írva a szabályok, és ezek a szabályok évek óta, sőt évtizedek óta működnek, akkor ezek mögött a rendelkezések mögött nem érdemes bizalmatlanságot keresni vagy bizalmi problémákat felvetni.

Ami meg az egyeztetést illeti, nagyon sajnálom, ha félreértették a levelet, amit írtunk. Természetesen az a szándékunk, hogy bármikor rendelkezésre állunk egy ötpárti egyeztetésre. Azonban ez a vita most jó volt arra, hogy legalább lássuk azt, hogy mely rendelkezések ellen van kifogásuk. Persze, ha hamarabb megkaptuk volna írásban az észrevételeket, akkor tudtuk volna. Mindegy, szerintem talán ebből a vitából, illetve a benyújtandó módosító javaslatokból kiderül, hogy az önök számára melyik az a sarkalatos rendelkezés, ami nem fogadható el. Ha van ilyen, természetesen az Igazságügyi Minisztérium meg fogja fontolni, hogy elfogadja az önök módosítását. Mert ha ezeket a rendelkezéseket csak részlegesen fogadja el az Országgyűlés, szerintem már akkor is többet tesz, mintha teljesen elutasítja a sarkalatos rendelkezéseket.

Tehát azt akarom mondani önnek, biztatnám önöket arra, hogy természetesen még rendelkezésre áll módosító javaslat benyújtására határidő. Ha önök úgy gondolják, hogy egyes ilyen sarkalatos rendelkezéseket hagyjunk el a törvényből, akkor annak érdekében, hogy meglegyen a konszenzus, szerintem erre nyitott lesz a kormány. Nyilván nem tudom ezt most minden javaslatra mondani, de kérem, jelöljék meg módosító formájában vagy írásban, észrevétel formájában, hogy mi az, amivel nem értenek egyet. És akkor innen már érdemes tárgyalnunk. Ez a törvény nem olyan törvény, aminél teljes körű, ötpárti egyeztetésre szükség lett volna, hiszen ennek csak egyetlen szakasza tartalmaz kétharmados rendelkezéseket. Igaz, hogy több pontból áll ez az egyetlen szakasz. Ha ebben a szakaszban vannak az önök számára elfogadható rendelkezések, akkor haladjunk így, és próbáljuk meg elfogadni.

Ha magukra vették és sértésnek tartják azt, hogy az igazságszolgáltatás működésének elősegítésében mintha nem lenne közös az eltökéltségünk, elnézést kérek, ha ezt feltételezném, viszont azt kérem, hogy tényleg a törvényjavaslatot magát nézzék, és ne valamifajta más politikai szempontokkal próbálják ezt alátámasztani vagy elutasítani. Inkább azt javaslom, nézzük meg, hogy ez használ az igazságszolgáltatásnak, tényleg értelmes rendelkezésekről van-e szó. Amennyiben önök támogathatónak tartják, akkor ezt örömmel fogjuk venni.

Megjegyzem, nem dől össze a világ, ha nem szavazzák meg a kétharmados rendelkezéseket, látják, hogy a törvényjavaslat 99 százaléka nem kétharmados; tehát nem dől össze a világ. Pusztán arról van szó, hogy az Országos Bírósági Hivatal egyébként az Igazságügyi Minisztérium egyetértésével úgy gondolja, hogy ezek a rendelkezések javíthatnak az igazságszolgáltatás működésén.

Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

(12.40)