Dr. Bárándy Gergely (MSZP)

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Én is szeretném azzal kezdeni ‑ azóta most tudok szót kapni, mióta az államtitkár úr egyébként reagált, és ezt köszönjük, a felvetéseinkre ‑, hogy attól, merthogy valaki az OBH elnökének az ötletét nem tartja jónak (Derültség az ellenzéki padsorokban.), attól még nem biztos, hogy a bíróságok érdekei ellen kíván tenni. (Dr. Schiffer András tapsol.) Tisztelt államtitkár úr, én például kifejezetten rossznak tartottam az OBH elnökének ‑ akkor még nem töltötte be ezt a pozíciót ‑ azt az elképzelését, ahogy az egész bírósági rendszert át kívánta alakítani, és hála istennek, hogy a kül- és belföldi nyomásra, értem ez alatt akár az ellenzéki pártokat és a hazai szakértőket, a Velencei Bizottságot és az Európai Bizottságot, az érdemi rendelkezéseiknek úgy nagyjából a 80 százalékát vissza kellett alakítaniuk, ami a bírósági rendszert illeti, pedig az OBH-elnöknek, a későbbi OBH-elnöknek volt az ötlete, és annak a bírói egyesületnek, amelyben ő nagyon aktív szerepet játszott.

De mondok még egyvalamit: az, hogy az ügyáthelyezés lehetősége kikerült a magyar jogrendszerből, bizonyosan csak a magyar jogrendszer javára szolgált, holott az OBH elnöke egyetértett vele. Sőt, ha már a tekintélyelvűségnél maradunk, akkor, tisztelt államtitkár úr, ezek szerint önök sem mindig a magyar igazságszolgáltatás érdekeit nézik (Dr. Schiffer András: Néha nem!), hiszen a legutóbbi egyik törvénymódosító javaslatuknál ellentétes álláspontot foglaltak el az OBH elnökének a véleményével (Dr. Gyüre Csaba: Bizony!), és az Igazságügyi bizottság előtt kerültek vitába egymással, mert nem értettek egyet azzal, ami szakmai álláspontot az OBH képviselt. (Dr. Schiffer András: Hogy lehet ilyen?) Azaz, magyarán szólva, államtitkár úr, nekem az az érv, hogy az OBH elnöke ezt akarja, ez nem olyan, mint hogy a nagyvezér ezt akarja, vagy hogy esetleg a római pápa ezt akarja, mert nyilvánvalóan abban a környezetben az egy autentikus véleménynek számít; itt egy véleménynek számít, egy fontos véleménynek a sok közül, de olyannak, amivel hogyha az ember nem ért feltétlenül egyet, akkor az nem egyenlő azzal, hogy az igazságszolgáltatás érdekeit nem tartja szem előtt.

(12.10)

Higgye el, államtitkár úr, és e tekintetben osztom, amit Gyüre képviselő úr mondott, hogy akik itt felszólalunk rendszeresen az igazságszolgáltatás témájában a parlamentben, bármelyik frakció színeiben, azok az igazságszolgáltatás javát akarják, sőt azt tudom mondani, hogy ha így belegondolok, mindannyian dolgoztunk az igazságszolgáltatás keretei között különböző minőségben és különbözően hosszú ideig. Tehát biztos lehet abban, államtitkár úr, hogy mindegyikünk az igazságszolgáltatás javát keresi, amikor itt felszólal.

Az, amit ön mondott külföldi példát, hogy kik válnak bíróvá, és szinte azonnal bíróvá más szakmák képviselői közül, ez abszolút megfelel a valóságnak. Két megjegyzésem azonban lenne.

Az egyik, hogy egy angolszász rendszer teljesen más. Már ami az egész jogrendszert, a jogi felfogást illeti, egyáltalán ami az állami működést érinti, teljesen más szerepe van egy országgyűlésnek az angolszász jogrendszerben, mint a magyar jogrendszerben, a kontinentális jogrendszerben. A hatalmi ágak megosztásának az elmélete más gyökereken nyugszik, és természetesen a bírói hatalomról alkotott kép is tökéletesen más, mint itt, Európában. Nem jobb, nem rosszabb, más. Így a kiválasztás szempontjai is mások. Mindazonáltal én még el se zárkóznék attól, hogy itt is hasonló vagy részben hasonló rendszert vezessünk be. Évek óta vallom azt, hogy helyes az, hogyha megteremtjük a jogi pályák átjárhatóságát, azaz ügyvédből lehet bíró, ügyészből lehet bíró, ügyvédből ügyész, bíróból ügyvéd, s a többi, mindenféle relációban, tehát mindenféle módon kombinálható ez a rendszer.

De tudja, államtitkár úr, van egy óriási különbség az önök által most javasolt rendszer és aközött, amit ön említett, meg amiről most én is beszélek. Ugyanis amiről ön beszélt és most én eddig beszéltem, az arról szólt, hogy van egy jogász, aki hosszú-hosszú időt töltött el az igazságszolgáltatás rendszerében, érdemi munkát végezve, ott tárgyalt a bíróságokon, nem mint bíró, hanem mint ügyész vagy ügyvéd, és ebből lesz bíró. Azaz igazságszolgáltatási tapasztalata nagyon is sok van neki, hiszen a tárgyalások részese volt, csupán egy más szerepkört kap azzal, hogy bíróvá nevezik ki. Amit most az önök javaslata tartalmaz, az pedig az, hogy ha valaki jó sok időt eltölt, mondjuk, az Országos Bírósági Hivatalnak a HR-osztályán, vagy a minisztériumban valamilyen olyan munkakörben, aminek talán csak érintőleges köze van a bírósági munkához, akkor az innentől kezdve, anélkül, hogy egyébként ítélkezési gyakorlata bármi lenne, akár bírósági gyakorlata bármi lenne, ő kinevezhető határozatlan időre ítélkező bírónak.

Na, ez a probléma! Mert ha egy húsz éve ügyvédet neveznek ki ítélkező bírónak, valószínűleg sokkal több köze van a tárgyalásokon tanúsított szokásokhoz és egyáltalán a tárgyalás menetéhez, mint egy olyan, egyébként jogot végzett embernek, aki formálisan bírósági titkárként vagy határozott időre kinevezett bíróként egyébként hosszú időt eltölt a minisztériumban, valamilyen tökéletesen más munkakörben, adott esetben adminisztratív munkakörben. Ugyanis, államtitkár úr, az, hogy igazságügyi munkatapasztalatot igénylő feladatot kell ellátnia, ez egy olyan gumifogalom, ami gyakorlatilag a fizikai munkát leszámítva, egy Igazságügyi Minisztériumban bármire ráhúzható, akármire. Hiszen Igazságügyi Minisztérium, az igazságüggyel foglalkozik, így nyilván szinte minden feladat érdemi feladat, amit ő végez, az igazságügyi munkatapasztalatot igénylő feladat. Nem bírói munkatapasztalatot igénylő feladatot írnak önök a törvényben, hanem igazságügyi munkatapasztalatot igénylő feladatot. A kettő pedig, nyilván nem kell önnek magyaráznom, hogy egyáltalán nem ugyanaz.

Ha egy olyan megkötést tartalmazna például ez a rendelkezés, hogy olyan titkárt lehet berendelni az Igazságügyi Minisztériumba, mondjuk, kodifikációs munka ellátására, akinek legalább 5 éves, az igazságszolgáltatásban betöltött gyakorlati ideje van, vagy mondjuk, legalább 15 év oktatói gyakorlata tudományos fokozattal, ott én el tudom képzelni, hogy ennek mi az értelme. Mert ha ő ügyészként töltötte el ezt a 15 évet, és most éppen, mivel pályát vált, bírósági titkár kíván lenni, attól még nem vész el az ő 15 év ügyészi tapasztalata, értelemszerűen őt érdemes berendelni kodifikációs munkára, hiszen nagy tapasztalattal rendelkező gyakorlati szakember. Ugyanez mondható el az ügyvédekre, vagy ugyanez mondható el egyetemi oktatókra, akiket egyébként tudomásom szerint rendel is be az Igazságügyi Minisztérium, nagyon helyesen.

Úgyhogy nekem az a problémám ezzel, azon kívül, amit Schiffer képviselő úr elmondott, hogy bizony-bizony, az embernek, főleg az elmúlt 5 év gyakorlata és tapasztalata alapján van ez az erős rossz érzése, hogy önök valamiféle káderképzőnek kívánják ezt az intézkedést használni, de tegyük félre ezt! Azt mondom, hogy sajnos az 5 év alatt ezt a rossz érzést bennünk kialakították, tisztelt államtitkár úr. Nekem eleve problémám van azzal, hogy ezek szerint titkárt burkoltan köztisztviselői feladatokra vagy köztisztviselőként vagy kormánytisztviselőként akar­nak alkalmazni. Ugyanis a bírósági titkár, akinek nincsen ítélkezési tapasztalata, nincsen még hosszú bírósági múltja és gyakorlata, az ugyan mi a fenében tudna segíteni, mondjuk, a büntető vagy a polgári kodifikáció területén? Egyetlenegy speciális terület lehet, talán-talán, államtitkár úr, amit ön említett, ez a szabálysértési jog; na, ezeket elláthatja titkár, tehát ilyen döntéseket meghozhat titkár a szabálysértési ügyekben. De azt gondolom, hogy innen is lehet nyugodtan olyan kinevezett bírót találni, aki korábban egyébként szabálysértési ügyekben akár titkárként, akár bíróként eljárt, tehát ezért a kategóriát, ezért az elvet módosítani, azt gondolom, nem érdemes.

S végül felvetődik bennem egy kérdés, és örülnék, ha erre választ kapnék, mert ez a rendszer, amit most idetettek elénk és vázolnak nekünk, ez nekem egyfajta pályaképet mutat. Egy olyan pályaképet, ami nagyon nem tetszik, és remélem, hogy ebben nincs igazam, hogy a törvények ezt lehetővé teszik, ezt nekem is még egyszer meg kell néznem. Hogy valaki lehet úgy egy egy napja kinevezett titkárból bíró, határozatlan időre kinevezett bíró, hogy egyetlen pillanatot nem tölt el a bíróságokon. Ugyanis ha azt nézem, hogy lehetővé válik a titkár berendelése az Igazságügyi Minisztériumba vagy az OBH-ba, de vegyük itt a minisztériumot ‑ mert azt tudom mondani, hogy az OBH legalább a bírósági igazgatással kapcsolatos feladatokat lát el ‑, berendelhető a minisztériumba, és eltölti ott a szükséges egyéves titkári időszakát, de vegyük úgy, hogy akár kettőt, hármat, mert ma már ez az általános a bíróvá történő kinevezés előtt, majd utána kinevezik bíróvá, és ez itt a legfontosabb kérdés, az elsődleges kérdésem: kinevezhető-e egy olyan titkár bíróvá, aki a minisztériumban tölti a titkári idejét? Ez lenne az én kérdésem. Mert ha kinevezhető, akkor onnantól kezdve sajnos ez az életpályamodell, amit én felvázoltam, ez igenis játszik, mert a határozott időre kinevezett bírónál ez az időszak, a három év eltölthető a minisztériumban is, és utána kinevezhető határozatlan időre. Ez is az új szabály, amit önök most be kívánnak hozni.

Azaz ha ez igaz, amit mondok, államtitkár úr, akkor valaki gyakorlatilag a fogalmazói idejét fogja a bíróságon letölteni, aztán titkár lesz, gyorsan bemegy a minisztériumba, ott határozott időre szóló bíró, kinevezik határozatlan időre, és úgy megy be ítélkezni, hogy egy napot nem töltött a fogalmazói időszakán kívül bírói munkakörben az igazságszolgáltatás keretei között.

Azt kérem államtitkár úrtól, nyugtasson meg, hogy ez nem így van, és arra is kérem, hogy ne csak úgy nyugtasson meg, hogy azt mondja, hogy ez nem így van, hanem annak a törvényi lábait is tegye hozzá, hogy miért nem.

Mindazonáltal, tisztelt képviselőtársaim, én azt mondom, hogy ezek azok a problémák, amelyek talán a legsúlyosabb gondokat vetik fel a törvényjavaslattal kapcsolatban, és amíg ebben érdemi változás nincs, addig ez biztosan nem támogatható.

Én nem tudtam arról, és ezt én el is ismerem, államtitkár úr kolléganője megküldte itt a vita közben nekem az értesítőt, amit frakcióvezető úrnak küldött a törvényjavaslattal kapcsolatban.

(12.20)

Ez értelmezhető egy ötpárti kezdeményezésként, és értelmezhető úgy is, hogy küldjük meg írásban azt a néhány észrevételt, amink van ezzel kapcsolatban. Azt szeretném kérni, legyen az egyértelmű, hogy önök valóban ötpárti egyeztetést szeretnének a kétharmados törvényeknél. Annak meg én fogok utánanézni, hogy a téma szerint illetékes képviselőhöz vagy szakmai és politikai vezetőhöz nálunk a frakción belül miért nem jutott el államtitkár úr levele és kezdeményezése.

Tisztelt Államtitkár Úr! Továbbra is csak azt kérem, hogy ezekben a témákban legyenek egyeztetések, hiszen azok a javaslatok, amiket az ellenzéki képviselők tesznek, kívánnak átvezetni és elfogadtatni az Országgyűléssel, higgye el, a mi szándékunk és álláspontunk szerint szintén az igazságszolgáltatás javát szolgálják. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)