Szabó Sándor (MSZP)

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): A jegyzőkönyvnek szeretném elmondani, bár kormánypárti képviselőtársaim nincsenek a teremben már, de azért fontosnak tartom, hogy összegezzem, mégis hogyan zajlott Szegeden a Ságvári Gimnázium átnevezése, hogyan is működik a Fidesz és a kormány nemzeti együttműködési rendszere.

Az elmúlt hónapokban heves ellenállást és vitát váltott ki Szegeden az Emberi Erőforrások Minisztériumának azon törekvése, ami a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium átnevezésére irányult. Rengeteg korábbi és mostani ságváris diák, híresség, művész, színész tiltakozott az ellen, hogy terítékre került a szegedi gimnázium nevének megváltoztatása. Az egyik közösségi portálon több mint 11 ezren próbálták megvédeni a ságvárizmust. Az általános vélemény az volt, hogy az idén 60 éves intézmény keményen megdolgozott hírnevéért, és nem lehet egyik napról a másikra egy másik név mögé sorolni-préselni a Ságvári Gimnáziumot.

Szegediként én is így láttam és látom a mai nap is. A Ságvári Gimnázium neve valóban egy brandet jelentett a városban és az országban egyaránt. Az ország egyik legjobb gimnáziuma kemény munkával, kiváló szellemi teljesítményekkel és műveltséggel ugyanis ez alatt a név alatt érte el azt az eredményt az elmúlt több mint fél évszázad alatt a magyar közoktatásban, amiért a középiskolai rangsorban, a vidéki középiskolák között a 27. legeredményesebb intézményként tartják számon.

Éppen ezért magam is tiltakoztam, és kérdéseket tettem fel a minisztériumnak az átnevezési szándék valódi okáról. A minisztérium álláspontja az volt, hogy tulajdonképpen nincs mérlegelési joga. Törvénysértő a helyzet, emiatt az intézményt át kell nevezni ‑ mondta korábban Rétvári Bence államtitkár. A törvény szerint a közterületi, intézményi elnevezésekben nem szerepelhet olyan személy neve, aki szerepet játszott a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében, vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be. Nos, Ságvárira ez azért nem igaz, mert ő korán meghalt, ilyen szerepeket nem is tudott volna betölteni.

Ha kétség merül fel egy elnevezéssel kapcsolatban, a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását kell kérni. Mivel ehhez azonban nincs részletszabály, az Akadémia elnöke szabályzatot adott ki az elnevezések vizsgálatáról. Miután azonban az Akadémia több tagjának is elege lett abból, hogy az átnevezés kapcsán a minisztérium folyamatosan rájuk hivatkozott, megfogalmazták azon véleményüket, hogy támogatják a helyi közösségek autonómiáját, és kezdeményezni fogják a Magyar Tudományos Akadémia vonatkozó jogszabályi környezetének módosítását. Ezt követően több mint kétezren vonultak az utcára tiltakozásul az átnevezéssel kapcsolatban egy békés fáklyás menetben. A menet végén pedig egy petíciót adtak át a kormányhivatalban, amelyben kérték a minisztériumot, álljon el az átnevezés szándékától.

Az ügy érdekessége egyébként az is, hogy egy korábban a Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumba járó diák alaposan megvizsgálta az önkényuralmi jelképekkel szoros kapcsolatban lévő jogszabályokat, és megállapította, hogy tulajdonképpen az egyetemek gyakorló gimnáziumaira, iskoláira nem is vonatkozik ez a jogszabály. Vonatkozik a tavaly megváltoztatott felsőoktatási törvény, amelyben benne van, hogy az intézményeket fenntartó egyetem dönthet az elnevezésről, de igazából erre jogszabály őket sem kötelezi. Ugyanakkor az egyetemet fenntartó minisztériumot vezető miniszter beleszólt az egyetem döntéseibe, a névváltoztatásról szóló döntés ugyanis a hatáskörébe került. Persze, a tárcát sem kötelezi semmi arra, hogy átnevezze az iskolákat, de a Ságvári esetében ezt mégis megtették a tiltakozás és a petíció ellenére.

Egy szociálpszichológus szerint a név az identitás legalapvetőbb része, ezért elfogadhatatlan annak a hatalom általi megváltoztatása. Kikényszeríteni egy ilyen névváltoztatást nem más és semmi másra nem jó, mint az erő fitogtatására. Szimbolikus jelentése van, megmutatni, hogy ezt is megtehetem. Azt gondolom, 2015-ben Magyarországon a minisztériumnak az oktatásban, a felsőoktatásban nem a legfontosabb feladata lenne, hogy az átnevezésekről döntsön. Azt gondolom, van elég probléma az átláthatatlan és most már csődöt mondó KLIK-kel, az oktatás és felsőoktatás finanszírozásával, a felsőoktatási szakok megszüntetésével és még sok-sok ilyen dologgal, amit sorolhatnék folyamatosan, ahol kifejthetné cselekvési szándékát sokkal hatékonyabban a kormány, mint az átnevezésekkel kapcsolatosan teszi. Hiszen itt számos hiányosság van, amit pótolhatnának.

Összefoglalva a ságváris ügyet elmondhatjuk, hogy itt van előttünk egy tökéletes példa, egy tökéletes ügy, ami megmutatja, hogyan is működik a kormány, a Fidesz nemzeti együttműködési rendszere. Egy kisvárosnyi, 11 ezer ember kérésére mondott nemet a kormány, egy kisvárosnyi, 11 ezer ember tiltakozását vette semmibe, pedig igazából csak jó szándék és akarat kérdése lett volna egy helyi közösség véleményének elfogadása.

De a Fidesz-kormány működésébe, gondolkodásába ez nem fér bele. Csak a saját érdekek mentén történő agresszív és arrogáns erőpolitika létezik számára. A társadalmi egyeztetések hiánya jellemzi döntéseiket, így folyik a munka törvényalkotásban, így folyik a munka a parlamentben is. A stílus maga az ember, mondja a mondás, de olykor aligha több, mint hitvány edény, amelyben be lehet adni a világnak a keserű orvosságot. És hát az is elgondolkodtató, hogy a tinédzserek általában már csak lázadásból sem azokat a számokat hallgatják, amiket a szüleik, mert a stílus szerintük lejárt. Szerintem a Fidesz stílusa is lassan lejár.

Végezetül engedjék meg, hogy egy szülő véleményével zárjam: ránk kényszeríthetnek bármit, mi mosolyogva elfogadjuk; csak épp továbbra is úgy fogjuk hívni az intézményt, ahogy akarjuk, és csak idő kérdése, hogy mikor győzünk: két hét vagy két év.

Köszönöm. (Mesterházy Attila, tapsolva: Úgy van.)