Sneider Tamás (Jobbik)

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az eddigi tavaszi ülésszakban háromszor szólaltam fel napirend előtt azzal kapcsolatban, hogy hajlandó-e a kormány fontolóra venni azt a javaslatunkat, hogy a férfiak 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonulhassanak. Háromszor szólaltam fel, háromszor vártunk erre választ, és háromszor nem kaptunk erre választ.

Rétvári Bence államtitkár úr lett volna megbízva azzal, hogy választ adjon, de mindig csak mellébeszélés, teljesen más témákról vagy éppen netalán teljesen ferde dolgokról beszélt a válaszaiban. Nagyon bízom benne, hogy ha ön kapja meg megint a válaszadás lehetőségét, akkor egy kicsit komolyabban fogja venni a feladatát.

Közben persze teltek a hetek a három felszólalás közben, és elindítottuk az aláírás-gyűjtési akciónkat, amelynek köszönhetően azt lehet látni, hogy megváltozott, vagy amelynek köszönhetően is megváltozott az emberek véleménye, és az elmúlt választáson Tapolcán a Fidesz képviselője helyett a Jobbik képviselőjét, Rig Lajost választották meg. Talán ebben szerepe volt annak a nyegle válasznak is, amit sorra kaptunk ebben az igen fontos kérdésben, amelynek okán százával, sőt talán azt is mondhatom, hogy ezres nagyságrendben kapjuk a leveleket a Jobbik központjába.

Én akkor az egyik felszólalásomban kértem, hogy ötpárti egyeztetést hívjunk össze ebben az ügyben; hát természetesen erre is egy olyan választ kaptunk, mint itt a parlamentben. Olyan választ kaptunk, hogy ez mindössze politikai célokat szolgál a Jobbik részéről. Hát erre mondom én azt, hogy bagoly mondja verébnek. Hiszen ki volt az, aki az utóbbi hetekben észrevette, hogy a tömeges bevándorlás veszélyekkel is járhat Magyarországon? Mert a Jobbik ezt észrevette már évekkel ezelőtt, hiszen a programjának fontos része. Vagy ki volt az, aki arról beszél mostanában, hogy a halálbüntetésnek is lehet létjogosultsága? Ugyan ki az, aki ilyen politikai pálfordulásokat tud véghezvinni? Hát nyilvánvalóan ez nem a Jobbik, hanem a jelenlegi kormánypárt. Persze, azóta változott a helyzet, hiszen jócskán erősödött a Jobbik támogatottsága.

Na de hogy miről is van szó? Engedjék meg, hogy két nagyon rövid levelet felolvassak, hogy mit is szeretnének az emberek. Az egyik levelet László írta. Azt írja ezzel a kérdéssel kapcsolatban: „Jelenleg a melóból a koporsóba időt éljük. Emberek ezrei meghalnak úgy, hogy nyugdíjukat meg sem élik. Elmúltam 56 éves, nem tudok unokázni, a gyermekeimnek segíteni. Elfáradtam, és dolgoznom kell. Ha a nagyszülők be tudnának segíteni, a fiatalok több gyermeket vállalnának, mert jobban tudnák támogatni a fiatalokat a nyugdíjas szülők. Ha másban nem, akkor abban, hogy vigyáznak a gyerekre, míg a szülők dolgoznak.”

Itt egy konstruktív felvetés, kérdezem én: miért nem lehetett erről beszélni? László miért nem érdemli meg, hogy az ő gondolatáról beszéljünk? És az a sok százezer ember miért nem érdemli meg, hogy az önök részéről foglalkozzanak ezzel a témával, hogy legalább egy ötpárti egyeztetésre elküldjenek valakit úgy, mint ahogy az LMP egyébként megtette, és erről a kérdésről vitázhassunk?

De nézzünk még egy másik levelet, itt van Gábor levele. (Derültség a kormánypártok soraiból.) „Apukám 45 év munkaviszonnyal nem mehet el, mert csak 62 éves.” Örülök, hogy ezen nagyon tudnak nevetni a fideszes képviselők, remélem, sokan nézik a televíziós adásokat. „Kivan fizikálisan, beteg, anyukám ugyanaz, 36 éve van. A plusz négy évet, amit a vegyiparban eltöltött időért kapott volna, elvették. Négy ágyéki, két nyaki gerincsérvvel dolgozik 60 évesen, és még négy éve van. Félek, nem fogja bírni, de nem megy el rokkantra, mert amit arra adnak, nulla. Borzasztó, hogy szenvedni látom a szüleimet, megdolgoztak a pihenésért, és kizsigerelik őket, hogy megnyomoruljanak, vagy még a nyugdíj előtt meghaljanak.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy most már nem nevetnek, mint az előbb, és talán egy kicsit komolyabban fogják venni ezt a kérdéskört, mert gyűjtjük az aláírásokat, sok százezer aláírás összegyűlt már, és az aláírásgyűjtések után ide fogjuk hozni újból a kérdést.

Bízom benne, hogy akkorra a kormányzat meggondolja a politikáját, átgondolja a politikáját, és átgondolja azt, hogy nyugdíjreformra van szükség Magyarországon, de nem olyan nyugdíjreformra, hogy elvesszük a magán-nyugdíjpénztári vagyonokat ‑ és még hasonlókat tudnék mondani ‑, vagy csökkentjük, kérem szépen a korai nyugdíjaztatás lehetőségét, illetve megszüntetjük, hanem ennek pont az ellenkezőjére.

Kérem szépen, ne legyenek ennyire érzéketlenek, önök is lesznek nyugdíjasok valamikor, nem is túl sokára talán, és akkor talán önök is jobban átérezhetik azt, hogy mi az, amit átélnek ma főleg a fizikai dolgozók. De ne kelljen ezt megvárni, lépjünk ebben a kérdésben, nagyon kérem.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)