Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! „Gazdagnak lenni egyrészt jó, másrészt követendő példa.” ‑ Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor 2014-ben mondta ezt a mondatot. Én pedig azt mondom, hogy mi csak olyan sorsot érdemlünk, amilyet gyermekeinknek adunk és biztosítunk, mert a jövő záloga maga a gyermek.

Persze, azt is el kell mondanom, hogy jókora demagógia lenne, ha a szegénységért mindenestől a jelenlegi kormányt okolnám, a helyzet az, hogy a mindenkori kormány felelős a mindenkori szegénységért, és ez alól nincsen semmiféle kibúvó. Itt el kell mondani, hogy azok a bölcsődéskorú gyermekek, akik most bölcsibe járnak, a Fidesz-kormány alatt születtek, és az óvodáskorú gyermekek többsége is.

Az UNICEF 2014. november 1-jén ismertette felmérését, miszerint jelentősen nőtt az oktatásból, foglalkoztatásból és képzésből kiesett 15-24 éves fiatalok aránya, valamint a gyermekszegénységi ráta. Négy év alatt két és félszeresére nőtt azoknak a száma Magyarországon, akik nem tudnak mindig élelmiszert venni. Ez azért az éhezés elég pontos definíciója. A Gallup júniusi felmérése szerint öt év alatt 2013-ig 32 százalékot nőtt azon családok száma, ahol hiány van megfelelő élelmiszerből. Ez a helyzet jelenleg több százezer gyermeket érint Magyarországon. Az Eurostat 2014-ben publikált adatai szerint Magyarországon egy év alatt 5 százalékot ugrott a valamilyen szinten nélkülözők száma, ami 33,5 száza­lékos. Így az Unió országai közt mi állunk a legrosszabbul. A leggyorsabban és legdrámaibb módon a szegények szegényednek.

(11.40)

Feltehetjük ilyenkor a kérdést, vajon miért van az, hogy az internetadó ellen több tízezer, százezer ember vonul az utcára, ezzel meghátrálásra kényszerítik a kormányt, és ezekért a gondokkal küszködő emberekért soha senki nem vonul utcára. Hogy lehet ez a probléma folyton a periférián? Hogy lehet, hogy ezzel nem foglalkozunk, nem foglalkozik ezzel eleget a média, és lényegében a parlament falai között is ritkán beszélünk róla? Egyáltalán hogyan lehet bármi másról beszélni addig, amíg Magyarországon egy gyermek is éhezik?

Egyes számítások szerint néhány tíz milliárd forintból meg lehetne ezt a problémát oldani. A 2015-ös költségvetésben több mint 60 milliárd forint van stadionokra, látványberuházásokra több száz milliárd forint. (Révész Máriusz közbeszólása.) Az igazi szegénységgel foglalkozni politikailag, rövid távon legalábbis, egyáltalán nem kifizetődő, és ami nem kifizetődő, az a politika számára nem is létezik. A szegény tömegek politikailag inaktívak, nem tudnak kiállni magukért, és nem is fognak tudni soha. Azok dolga kiállni értük, akik nem annyira szegények, mint ők, vagyis a mi dolgunk és kötelességünk. A szegényekkel ugyanakkor az adott hatalom azt tesz, amit akar: el lehet tőlük venni a családi pótlékot, meg lehet tőlük vonni a segélyt, és lehet őket kényszermunkára vinni.

Ma Magyarországon 620 ezer gyermek otthona nedves, penészes és egészségtelen. A magyar gyerekek 35 százalékának komoly anyagi nélkülözést kell elviselnie. Mondhatnánk azt is, hogy Magyarország az igazságtalanság és a gyermekszegénység országa. Ma a legnagyobb szegénységi kockázatot jelenti, ha egy fiatal pár gyermeket vállal.

A német Bertelsmann Alapítvány az utóbbi években rendszeresen elkészíti az Európai Unió országainak listáját a társadalmi igazságosság szempontjából. Magyarország az utóbbi években folyton a lista aljára kerül, 2014-ben csak Románia, Bulgária, illetve Görögország volt rosszabb a társadalmi igazságosság szempontjából. A felmérés azt mutatja, hogy hazánkban különösen drámai az egyik komponens, a gyermekszegénységet jelző mutatónk: 2008-ban 24,4 százalékuknak kellett szembenéznie komoly anyagi nélkülözéssel, 2014-ben már 35 szá­zalékuk járt így; ez már Romániánál is rosszabb, és csak Bulgáriát előzzük meg.

Szintén drámai a gyerekek életszínvonal-esélyeit bemutató indikátor: már 2008-ban is csak Romániában és Bulgáriában kellett több gyereknek szembenéznie a társadalmi kirekesztettséggel. Akkor ez a szám 31,1 százalékukat jelentette, majd az arány a Fidesz kormányzása alatt 43 százalékra romlott. Minden harmadik gyerek egészségre ártalmas körülmények között él Magyarországon. Közülük 170 ezer gyermek olyan lakásban él, ahol nincs vécé, és ennél is többen vannak, akiknek még a hivatalos adatok szerint is sötét az otthona.

Az UNICEF kutatóintézetének „A válság gyermekei” címmel 2014 őszén megjelent 12. éves jelentése 41 OECD- és európai uniós tagállamot rangsorol aszerint, hogy a gyermekszegénység 2008 óta nőtt vagy csökkent. A gyermekszegénység változását vizsgálva Magyarország a 41 fejlett ország rangsorának alsó harmadában, a 29. helyen helyezkedik el. A jelentés szerint 2008 és 2012 között a gyermekszegénységi ráta 3 százalékponttal, 22,6 százalékra nőtt; ez körülbelül 33 ezer fős növekedésnek felel meg. A jelentés azt is megállapította, hogy Magyarországon a gyermekek szegénysége mélyült.

A szegénysorra született kisbabáknak nincs kiságyuk, gyakran még pólyájuk sem, nem jár nekik extra meleg, sokáig szopnak, és korán megkapják a felnőttek ételeit. A szegénység szubkultúrájából iskolába érkező gyerekeknek otthon nem jut tolltartóra, táskára, és egyáltalán nem jut zsebpénzre vagy mobiltelefonra; felsős korukra megszokják, hogy ne is legyenek ilyen vágyaik. Az iskolában nap mint nap élik meg, hogy ők a fogyasztói társadalom másodrangú polgárai, akiknek jobb esetben csak a turkálóból jut ruha, rosszabb esetben csak a segélycsomagokból, vagy egyáltalán nem lesz mit felvenni télire. Az iskolában a rászorultak ingyenebédet kapnak; nem egy köztük ételhordóval jár, hogy a maradékot hazavihesse. Az ünnepeken külön gondot jelentenek a szülőknek, mert ilyenkor nincs iskolai ingyenebéd, és otthon kell több napig etetni a gyerekeket. A szegény családok gyermekei kirekesztődnek a fizetős kortárs programokból, kirándulásokból, táborokból. Ők egy új középkorban élnek: iskolába kerülés előtt nem láttak még vízöblítős vécét, és csak kései életkorban sikerül elhagyniuk a település határát, ahova születtek.

A legszörnyűbb mégis a helyzet kilátástalansága, azaz az, amit ma már tudunk és világosan látunk: a nyomor újratermeli önmagát, előbb-utóbb ez a most mélyszegénységben felnövekvő generáció a szüleitől megtanul szegényként gondolkodni és perspektívák nélküli, napi túlélésre berendezkedni. Szociológiai tény, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű családokban felnövő gyerekek nagy eséllyel járják be újra a szülők kudarcos életútját, jövőkép- és motivációnélküliek lesznek, ahogyan azt a szüleiknél tapasztalták. A szülők olyan alapvető ismereteket nem tudnak átörökíteni utódjaikba, amelyek a nyomorból való kitörést szolgálnák.

A szegénysor életvilágát hitelesen bemutató L. Ritók Nóra szavait olvastam fel az imént.

Az előttünk fekvő javaslat lényege, hogy 2015. szeptember 1-jétől a gyermekétkeztetés során azok a bölcsődések és óvodások is 100 százalékos kedvezményre lesznek jogosultak, ingyenes étkezést kapnak az óvodában, akik három- és többgyermekesek, valamint fogyatékos gyermeket nevelő, sőt azon családok gyermekei, ahol ilyen gyermek él, valamint a korábbi kedvezményezetteken felül azok az egy- és kétgyermekesek is, ahol a jövedelem a meghatározott összeget nem haladja meg. Ez az összeg 2015-ben 89 408 forint.

Itt el kell azt mondani, hogy a Magyar Szocialista Párt üdvözli a gyermekétkeztetés kiterjesztését. Úgy tűnik, a kormány rájött, hogy valamit tenni kell a gyermekszegénységgel kapcsolatban, viszont elfogadhatatlan az, hogy több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez megtörténjen, ez a minimális változás megtörténjen. Akár azt is gondolhatnánk, hogy eljutott valami önökhöz azokból a gondolatokból, azokból a problémákból, amelyekkel többször foglalkoztam én magam is és a Magyar Szocialista Párt is, és sok esetben szóltunk róla, írásbeli kérdéseket tettünk fel és akár költségvetési módosítókat adtunk be.

Azonban a költségvetés most benyújtott módosításával nem fedezik a szükséges forrásokat, ami feltehetően azt fogja jelenteni, hogy a kivéreztetett önkormányzatoknak kell majd kiegészíteniük ezt a forrást. Itt fel kell szólítani a kormányt, hogy ha valóban fontos a gyermekek étkeztetésének ügye, akkor a forrást is mellé kell rakni. A Magyar Szocialista Párt fontosnak tartja, hogy nincs elfogadható szám Magyarországon arra, hogy mennyi gyermek éhezhet, ez a szám nulla kell hogy legyen. Felhívjuk a kormány figyelmét arra, hogy a legrosszabb helyzetű gyermekeknek a szünidőben vagy akár a hétvégén is biztosítani kellene a rendszeres étkezést.

Én is olvastam a ma megjelent hírt, amit az államtitkár úr jelentett be, hogy 2016-tól megszüntetik a pályázati rendszert a nyári szociális étkeztetésben. Örvendek, hogy tegnap elmondtam a költségvetési módosítónál, hogy ezt meg kellene szüntetni, pont tegnap este, de már többször is; örülök, hogy ez olyan gyorsan eljutott önökhöz, és intézkednek is, és ráadásul annak is, hogy pluszforrásokat biztosítanak, hogy ne csak a nyári szünetben, hanem a többi napon is. Felteszem a kérdést, államtitkár úr, hogy miért kell várni 2016-ig; egy stadionról lemondunk, és megvan a költségvetésben a forrás hozzá.

Itt el kell mondani, hogy örömmel fogadjuk azt ‑ én is tegnap elmondtam a felszólalásomban, hogy hány gyermek kap és milyen intézményben valamifajta kedvezményt.

(11.50)

Ma a bölcsődés korú gyermekek 16 százaléka, alig 16 százaléka, 14 százaléka jár bölcsődébe, és körülbelül 2 százalék még, aki családi napközibe. Van még 84 százalék, aki ott van gyermek, és gondoskodni kellene róluk is. Nem elég az, hogy majd 2016-tól a segélycsomagokat elkezdik osztogatni, és nem is ez a legalapvetőbb megoldás arra, hogy a 0 és 3 év közötti gyerekek problémáját megoldjuk.

A gyermekszegénység felszámolásában ez csak egy lépés, és államtitkár úr elmondta, hogy a 2011-es stratégiában már kidolgozták. Megint csak felteszem a kérdést, hogy 2015 van: mi tartott ennyi ideig? És az alatt a 3-4-5 év alatt, amikor kormányoztak, amit felolvastam, felmérések is bizonyítják, hogy drasztikus módon nőtt Magyarországon a gyermekszegénység. Sokkal hamarabb kellett volna a kormánynak beavatkozni. Ez is csak egy kis lépés, és tényleg felszólítjuk a kormányt, hogy nem a 2016. évi költségvetésnél kell pluszforrásokat betervezni, hanem már most meg kell oldani a téli szünetben, az év 365 napján, a nyári szünetben. A gyermekeink megérdemlik ezeket a pluszforrásokat, és úgy gondolom, amit az elején is elmondtam, hogy a jövő záloga a gyermek, és ez kell hogy a legfontosabb legyen számunkra. Mindenekelőtt ez kell hogy a kormány szeme előtt lebegjen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)