Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megnéztem a törvényjavaslatot, meghallgattam az előadókat, és ha ilyen egyszerű lenne a kérdés, hogy csökkentsük-e a mezőgazdasági dolgozók közül a 25-55 év közöttiek munkaadóját terhelő járulékait és ezáltal növeljük a foglalkoztatást, akkor a rövid válasz az lenne, hogy igen. Maga a cél támogatandó, magával a céllal egyet lehet érteni. Ennek megfelelően próbálunk a jogszabály további folyamatában konstruktívan állni az egészhez. Akkor örülnénk, ha megszavazhatnánk teljes egészében ezt a javaslatot, azonban megköszönném, ha néhány fenntartást államtitkár úr meghallgatna.

(16.20)

Elsőként is szemléletileg ez a jogszabály részben arra koncentrál, ami itt az előadásban is elhangzott, hogy a fehérgazdaság vagy a teljesen tiszta foglalkoztatás mértékét növelni és javítani a foglalkoztatásnak a szempontjait.

Elmondom, hogy mi a fenntartásom ezzel kapcsolatban. Ha a kormányzat meghatároz egy felső határt, hogy meddig lehet igénybe venni ezt a kedvezményt és az adott jogszabály esetében ez 100 ezer forint, akkor ezáltal, ezzel a politikájával befolyásolja a munkaadókat, hogy meddig akarjon foglalkoztatni embereket.

A mezőgazdasági foglalkoztatásban nagyon sok kultúrában ennél magasabb béreket lehet elérni, tehát az intenzív kultúráknak a jelentős részében. Hogyha ezt a kormányzat nem így fogalmazná meg, hanem azt mondaná, hogy a bruttó 100 ezer forintos és a 150 ezer forintos bér között lehet igénybe venni egy ilyen kedvezményt, akkor azzal arra ösztönöznénk a munkaadókat, hogy egy tisztességesebb bért adjanak az alkalmazottaknak.

Tehát ezt a szabályt fel lehetne arra használni, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma ne csak legális szempontból növekedjen, hanem arra is, hogy az ott dolgozóknak a keresete korrektebb legyen. Ez csökkentené a csúcsjövedelmeket, tehát amelyek nagyon magasak, hiszen erre ösztönözne, és emelné azokét, akik most, mondjuk, minimálbérrel vannak bejelentve, és növelné annak az esélyét, hogy a minimálbértől eltérő foglalkoztatás valósuljon meg a mezőgazdaságban. Tehát ez az első, amit hogyha mi csinálnánk, akkor figyelembe vennénk a jogszabályalkotás során.

A második nyilvánvalóan az, hogy kiknek kell ezt a kedvezményt adni. Egyértelműen látjuk azt a statisztikai adatokból, hogy a mezőgazdasági termelésben nagyon magas az őstermelőknek és az egyéni vállalkozóknak az aránya. Ezt a kedvezményt jelen pillanatban ebben a kodifikált változatban az alkalmazottak után lehet igénybe venni. Ez azt jelenti, hogy ha van egy személy, akinek van mondjuk, 300 hektár földje, az csinál egy társas vállalkozást, egy kft.-t, és bejelenti saját magát, akkor igénybe tudja venni a kedvezményt, míg hogyha egyéni vállalkozóként csinálja meg ugyanezt, akkor nem tudja igénybe venni ezt a kedvezményt.

Tehát nyilvánvalóan jó lenne, hogyha a jogszabály azt is figyelembe venné, hogy a mezőgazdaságnak a foglalkoztatási rendszere nagyon sok ilyen kényszervállalkozóból vagy önfoglalkoztatóból áll, akiknek, mondjuk, egyéni vállalkozóként éppúgy kellene hogy a foglalkoztatás fenntartásához szükséges hátteret megteremtse, mert nincs érdemi különbség aközött, ha valaki csinál egy társas vállalkozást és magát foglalkoztatja, meg egy egyéni vállalkozónak a jogállása között. Jogilag van, vagy a gazdasági törvény alapján van, meg adózási szempontból, de a foglalkoztatás szempontjából ugyanúgy egy munkahely ebben az ágazatban. Az lenne a jó, hogyha ez kiterjeszthető lenne az önfoglalkoztatókra. Kiterjeszthető lenne azokra az egyéni vállalkozó, mezőgazdaságban dolgozókra, akik ezt igénybe tudják venni.

És mondom a harmadik szempontot, amit én magam figyelembe vennék, hogyha egy ilyet alkotnék. Elhangzott már jobbikos képviselőtársamtól az, hogy hogyan csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma a rendszerváltás óta. Ez nagyjából az elmúlt tíz évben is megfeleződött, és nyilvánvalóan a kormánynak legalább szavakban az a célja, hogy növelje ezt a foglalkoztatást. Azért mondom, hogy csak szavakban, mert a nemzeti vidékstratégiában az szerepel, hogy növekedjen a foglalkoztatás, de éppen a mai napon bizonyították azt, hogy teljes mértékben szakítottak a nemzeti vidékstratégiával, tehát hogy már nem számít, hogy abban 2012-ben mit írtak. De ha mégis lenne ilyen célkitűzése a kormánynak, akkor figyelembe kellene azt venni, hogy termőföld-hatékonyság szempontjából, tehát hogy egy meghatározott termőföldre mennyi foglalkoztatás jut, az hogyan valósul meg. Ugyanis ezt a kedvezményt mindaddig, ameddig kis- és közepes gazdálkodóknak adjuk, akik önfoglalkoztatóak, illetve egy vagy két alkalmazottat tudnak foglalkoztatni, addig nagyon-nagyon jó. Mindaddig, ameddig olyan foglalkoztatóknak adjuk, akik egységnyi területen egy magas foglalkoztatást érnek el, tehát mondjuk, 20 hektáronként foglalkoztatnak egy embert egy nagyobb gazdaságban, vagy bármi ilyesmit, akkor szintén jó helyre kerül. De onnantól kezdve, hogyha nagy-nagy üzemek is igénybe tudják ezt venni, akiknél hiába csökkentették önök a támogatás mértékét, mégiscsak egy nagyüzem, akkor gyakorlatilag további versenyelőnyhöz juttatják a foglalkoztatás kapcsán a nagyot.

Tehát én mindenképpen beletennék egy olyan korlátot, hogy kiknek nem adom ezt a kedvezményt, és nem adnám azoknak az üzemeknek, ahol mondjuk, nem teljesül 50 hektáronként egy foglalkoztatás legalább. Vagy azoknak, akiknek ha nincs is meg ez a feltétel, mert egyéni vállalkozóknál előfordulhat ilyen, de hogyha magasabb a foglalkoztatotti létszáma, akkor ne tartson már száz embert 100 ezer forintos béren, esetleg ezer hektárokon.

Nem tudom, hogy mennyire vagyok érthető, de azt mindenképpen megvalósítanám, hogy ne lehessen korlátlanul igénybe venni bárkinek, mert nyilvánvalóan az nagyon jó, hogyha a kormányzat a foglalkoztatást segíti és támogatja, de nem mindegy az, hogy ez a gazdaság vagy az ágazat szempontjából milyen versenyszabályokra van hatással. Márpedig hatással lesz arra a szabályra, hogyha a mezőgazdasági termelésben egy egy-két fős kis gazdaságnak egy nagyobb gazdasággal, ahol magasabb foglalkoztatás van, kell versenyezni, ahol ez a pár százalék vagy ez a 14 500 forint ‑ azt hiszem, hogyha jól emlékszem ‑, ha sok személy esetén érvényesül, akkor lényegesen többet fog jelenteni támogatásként.

Tehát ez a három szempont az, amit én biztos, hogy a jogszabályalkotás során figyelembe vettem volna, amikor a javaslatot megírom.

Akkor mondom a pártunk hivatalos álláspontját, idáig ezek a saját benyomásaim voltak. A törvényjavaslat a munkahelyvédelmi akcióterv kiterjesztésével bevezeti a mezőgazdasági foglalkoztatottak után járó adókedvezményt. A bruttó bérből, de legfeljebb 100 ezer forintig érvényesíthető 14,5 százalékos adókedvezményt a 25-55 év közötti munkavállalók után is igénybe lehet venni, időkorlát nélkül. A kormány számításai szerint ez körülbelül 30-35 ezer embert, munkavállalót érintene, és 6 milliárd forintot hagyna a munkaadóknál. Az indoklás szerint a munkahelyvédelmi akcióterv kiterjesztése a mezőgazdaság kifehérítését és az egyszerűsített foglalkoztatottak állandó, bejelentett munkahelyhez való segítését célozza.

Van némi kétségünk abban, hogy ez az adókedvezmény elég ösztönzés lesz-e ahhoz, hogy állandó, bejelentett munkahelyhez jussanak a jelenleg egyszerűsített jogviszonyban foglalkoztatottak, a javaslatot indokoltnak tartjuk és szívesen, örömmel megszavazzuk.

Összességében a pártunk az irányba tett számomra ösztönzést, hogy támogassuk a kormánynak minden olyan kezdeményezését, ami csökkenti a munkaadással kapcsolatos terheket. Ez nagyjából összhangban van az LMP szakpolitikájával, nagyjából mi is ugyanezt szajkózzuk folyamatosan, hogy amennyiben a kormány tenni akar a kis- és középvállalkozásokért, a munkaadókért és leginkább az emberekért, és azt szeretné, hogy több pénz maradjon az emberek zsebében, akkor ezeket a terheket kell csökkenteni.

Talán ez a javaslat azt mutatja, hogy a kormánynak is feltűnt, milyen rossz a foglalkoztatási helyzet az agráriumban. Nemrég írásbeli kérdést tettem fel személyes Fazekas Sándornak. Arra kérdeztem rá írásban, hogy mégis hogy jött ki neki a 21,6 százalékos foglalkoztatásbővülés a mezőgazdaságban 2010-2014 között, mert mi akárhogy néztük ezeket a KSH-statisztikákat, nem jött ki nekünk ez a szám.

Kiderült a miniszter úr írásbeli válaszából, amit adott, hogy 2010 első negyedévét hasonlították össze 2014 utolsó negyedévével, ami az idénymunkák miatt nyilvánvalóan nem ad valós képet a foglalkoztatásról, hiszen két teljesen különböző időszakra vonatkozik. Ha a megfelelő negyedéveket hasonlítjuk össze, viszont akkor is csaknem 10 százalékos a bővülés, tehát az, hogy 2010 óta volt egy meghatározott mezőgazdasági foglalkoztatásbővülés, ez tény. Engem mondjuk, ez a szám is meglepett, én erre se fogadtam volna, hogy ez megtörtént, de mindenesetre a KSH adatai ezt támasztják alá.

A járulékkedvezménnyel kapcsolatos két fő megjegyzésem; az egyik, hogy a kedvezmény önmagában nem lesz képes javítani az agrárium foglalkoztatási helyzetét, ahhoz elsősorban az agrártámogatások átalakítására lenne szükség. Nyilvánvalóan sokkal több lépést kellene tennie ahhoz a kormánynak, hogy ez megvalósuljon. Több olyan javaslattal éltem korábban is a földforgalmi törvény átalakítása kapcsán vagy a mezőgazdasági foglalkoztatási lehetőségek kapcsán, amelyek ezt a jellegű, hektárra levetített foglalkoztatási kötelezettséget vagy bármi ilyesmit megteremtene, ami azért érdekes, mert korábban a Fideszben is felmerült emlékeim szerint az, hogy esetleg a megművelt földek után foglalkoztatási kötelezettség is jelentkezzen. Ez el lett véve számos szakmai szempont alapján, de az ilyen jellegű gondolkodás sokat segíthet abban, hogy az agráriumnak a foglalkoztató hatását javítsuk.

A vidék legfontosabb erőforrása a termőföld, a jelenlegi használati rendszerében ugyanis nem képes önmagában a munkahelyteremtésre. Egyre nehezebb a kisgazdálkodók számára az agrártámogatásokhoz és a gazdálkodás alapfeltételét jelentő termőföldhöz hozzájutni, a rendszer a nagybirtokok erősödését és növekedését segíti. Sajnos, a statisztikai adatok ezt támasztják alá továbbra is, tehát a 2014-es támogatási adatokból is ez derül ki, hogy az MVH kapcsán az egységes kérelemben sokkal több a nagybirtokok száma, ami önmagában nem lenne tragikus, bár elég rossz tendencia, ha nagyon komoly foglalkoztatással járnának ezek, de a gond az, hogy úgy erősödnek a nagybirtokok, hogy a foglalkoztatás növekedése nem valósul meg. Világos ez az állami földekre kiírt pályázati rendszerből vagy a törvényből, de az agrártámogatások újraosztása is a nagybirtokosoknak kedvezett.

A Fidesz 2010-es ígérete, amely a nemzeti vidékstratégiában is megjelent, hogy főleg a kis- és közepes családi gazdálkodókat és vállalkozásokat fogja megerősíteni. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban egyértelmű, hogy ezzel ellentétesek az intézkedések. 2015-től elvették a területalapú támogatást az 1 hektárnál kisebb gazdaságoktól, amelyek a munkaerő-igényes művelésre, például öko­gaz­dálkodásra leginkább képesek.

Ezzel egy időben egyre több közpénz vándorolt az agrártámogatási rendszeren keresztül továbbra is az agrármilliárdosokhoz, ahogy 2013-ban, úgy 2014-ben is a kormány közeli üzletemberek vagy azoktól független milliárdosok, de mindenképpen nagytőkések: Nyerges Zsolt, Simicska, Csányi, Leisztinger, illetve ezek érdekeltségeibe tartozó cégek, cégcsoportok kapták a legtöbb agrártámogatást.

(16.30)

Csak Nyerges Zsolt a hozzá köthető cégcsoportokon keresztül összesen 6 milliárd forintnyi állami támogatást szivattyúzhatott ki a vidék fejlődését szolgáló kasszából 2014-ben, közel 800 millió forinttal többet, mint az azt megelőző évben. Ez a Fidesz-intézkedés hatékonyságát mind mutatja. A Csányi-birodalom szintén 6 milliárd forintnyi közpénzt vághatott zsebre.

Ez az, amire államtitkár úrnak utaltam a felszólalásom elején, hogy bizony megnézném azt, hogy kik szorulnak rá erre a járulékkedvezményre, mert ekkora üzemméretek, ekkora támogatási mértékek mellett bizony megtehetnék azt, hogy lényegesen magasabb foglalkoztatást valósítanak meg mindenféle kedvezmény nélkül, az adók megfizetése mellett, és ennél sokkal fontosabb célcsoport lenne az önfoglalkoztató egyéni vállalkozások halmaza.

A vidéki Magyarország helyzete, azon belül a kistelepülések helyzete egyre tovább romlik, és ennek egyik kiemelt oka a helytelen agrártámogatási rendszer. Az agrártámogatások torz elosztása miatt nem a kisbirtokos, hanem az amúgy is túlságosan széles körben nagybirtok erősödik tovább. Az agrártámogatási rendszer nem a kis- és közepes gazdálkodók szövetkezeteit segíti és az ennek keretei között való foglalkoztatást. A mezőgazdasági foglalkoztatáshoz nyújtott járulékkedvezmény tehát önmagában is édeskevés lesz, ha a termőföld jelenlegi használati rendszerén nem változtatnak.

Szintén, ha megengedi államtitkár úr, figyelmébe szeretném ajánlani azt a korábbi jobbikos indítványt, ami az integrációs törvény megteremtésével megfelelő üzemszabályozást vezetett volna be. Ez nem került tárgysorozatba vételre, de pont azt lehetne vele kiszűrni, hogy egy-egy természetes személyhez köthető jogi személyek hogyan szivattyúzzák le a támogatások jelentős részét úgy, hogy nem járul vele foglalkoztatás. Ennek az alkalmazása vagy egy ilyen szabály alkalmazása, ami annak idején a földforgalmi törvény elfogadásakor a szövetkezeti törvénnyel együtt tervben volt, az tudná megteremteni azt a hátteret, hogy a mezőgazdasági foglalkoztatás ne csak fehéredjen, hanem számában is jelentősen növekedjen.

Nyilvánvalóan a javaslattal kapcsolatban nagyon fontos szempont az is, ami magára a munkahelyvédelmi akciótervre vonatkozik. Rendszeresen halljuk a kormány részéről, hogy az akciótervvel kapcsolatosan milyen sikerek történtek. Mint azt a nyilatkozatokból tudjuk, két év alatt összesen 222 milliárd forintot hagyott az állam a vállalkozásoknál, és ezen az összegen nagyjából százezer cég osztozott. Mindezzel több mint 800 ezer ember foglalkoztatását segítették. Több mint 800 ezer fő, azaz a KSH adatai szerint a versenyszféra alkalmazásában állók több mint 42 százalékát jelenti. Ez azt jelenti, hogy a versenyszférában ezek szerint több mint 42 százalék rászorul erre az ilyen jellegű munkahelyvédelmi akcióprogramos támogatásra, ami azért elgondolkoztató, mert nem egy kis részről beszélünk.

A kormány sikerként könyveli el azt, hogy a mai piaci munkahelyek közel fele után vesznek igénybe a munkaadók segítséget az államtól. Már korábban is elmondtuk, hogy a járulékkedvezményt igénybe vevők magas száma egyáltalán nem siker, hanem éppen egy komoly problémának az indikátora, jelzője. Azt mutatja, hogy a támogatás nélkül nagyon magasak lennének a munkára rakódó terhek. Magyarország az OECD adatai szerint a negyedik helyen áll a béreket terhelő állami elvonások arányát tekintve. Milyen jó lenne, hogyha nemcsak ilyen kis intézkedésekkel, hanem általában tennénk annak érdekében, hogy ez változzon.

A 49 százalékos elvonás az alacsony keresetűeknél a második legmagasabb az OECD-országokban. Az átlagkeresetnél például azt jelenti, hogy a nettó 155 700 forintos bér teljes költsége a munkáltatóknak csaknem duplájába, több mint 300 ezer forintba kerül.

Ha megengedi államtitkár úr, akkor gondolataimat innen fogom folytatni egy rendes felszólalás keretében. Köszönöm szépen, elnök úr.