Volner János (Jobbik)

VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik, mint minden esetben, most is konstruktív magatartást tanúsít az Országgyűlésben, ugyanis, ami előremozdítja a foglalkoztatás helyzetét, ami segít megőrizni a munkahelyeket, azt mindig támogattuk, így azt is, hogy a foglalkoztatás effektív adóterhelése csökkenjen az Országgyűlés munkája nyomán.

Fontosnak tartom azonban elmondani azt, hogy jó néhány, korrigálásra alkalmas kijelentés elhangzott itt kormánypárti képviselők részéről, az előbb például Földi László képviselőtársam arról beszélt, hogy az adójóváírás intézménye nem volt jó a magyar adórendszeren belül. Képviselőtársaim, én azt kérem, hogy a kormánytól túl nagy távolsággal meg nem vádolható Századvég vezető elemzőjének a tanulmányát olvassák el. Ez kimutatta, hogy körülbelül a munkavállalók 70 százaléka bércsökkenést, jövedelemcsökkenést szenvedett el azért, mert kivezették az adójóváírást, és egyéb olyan adópolitikai intézkedésekre került sor, ami tőlük elvett jövedelmet, és a legmagasabb jövedelmű 20 százaléknyi munkavállaló számára történt jövedelemátcsoportosítás. Itt a Századvég kutatói számszerűsítették: több mint 500 milliárd forintot a legmagasabb jövedelmű 10 százaléknyi munkavállaló kapott az egykulcsos adórendszer áldásaiból.

Tehát akkor, amikor meg kell vívnunk azt a csatát, hogy milyen módon szeretnénk az adórendszert átalakítani, átstrukturálni, rá kell mutatni arra, hogy igen, itt kétségtelenül a költségvetés is lemondott a pénzek egy részéről, nem szedte be a polgáraitól adóként, de másik oldalról bizony pont az adójóváírás intézményének kivezetésével az alacsonyabb jövedelmű munkavállalókat sújtotta az Orbán-kormány az elmúlt időszakban, és ennek bizony igencsak kézzelfogható következményei voltak.

Fontos azt is elmondani akkor, amikor a munkahelyvédelem kérdése szóba kerül, hogy természetesen meg kell védeni a jelenlegi munkahelyeket, természetesen csökkenteni kell az adóterhelést a cégeknél is és a munkavállalóknál is, de nagyon fontos az is, hogy mi is hangzott el még a 2010-es választási programban ígéretként. Hadd idézzem föl azt, amit Gúr Nándor képviselőtársam már elmondott, és hadd tegyek egy pontosítást is! Nemcsak arról volt szó, hogy egymillió új munkahely jön létre, hanem egymillió új munkahelyet a magyar vállalkozások fognak teremteni Magyarországon. Ez így szerepelt a Fidesz 2010-es választási programjában. Ehhez képest, képviselőtársaim, sajnos sehogy nem állunk. Jelenleg azt látjuk, hogy a kormány alapvetően közpénzből 270 milliárd forintot idén elköltve a közmunkarendszerre próbálja a foglalkoztatási statisztikákat kozmetikázni.

Mi is jött ki ebből? Ha a vidéki munkanélküliséget a kormány úgy próbálta volna kezelni a közmunkarendszer beindításával és életre keltésével, hogy ott értelmes termelőmunkát biztosít az embereknek, ez egy olyan cél lett volna, amit a Jobbik messzemenőkig támogatna. Gondoljanak csak bele, képviselőtársaim, jelenleg több mint 200 ezer közmunkás van Magyarországon. Amikor még ezt az országot nem politikusok vezették, akik négyéves kormányzati ciklusokban gondolkodtak, hanem államférfiak, akkor hasonló számú, közmunkásnak nevezhető kubikusokkal az 1800-as évek első felében olyan nagy projektekre került sor, mint például a Tisza folyó árszabályozása, 400 folyókanyarulatot átvágtak, értelmes beruházás jött létre ezeknek az embereknek a munkája nyomán.

Ha most megkérdezzük a kormányt, hogy a 200 ezer közmunkás közül ki dolgozik a mezőgazdaságban, milyen termelés zajlik, milyen produktuma van ezen emberek munkájának, akkor nem tudnak rá választ adni, nemes egyszerűséggel azért, mert gyakorlatilag értelmes termelőtevékenység, szervezett módon, országos szinten a közmunkarendszeren belül nem történik.

Mi az, amit látunk? Az egyik oldalról a költségvetés lemond az adóbevétele részéről azzal, hogy adókedvezményt nyújt a munkavállalóknak ‑ még egyszer mondom, ezt támogatni tudja a Jobbik ‑, a másik oldalról nincs meg az a gazdasági fedezet, amivel további kedvezményeket, magasabb béreket, nettó munkabéreket lehetne elérni a mezőgazdaságon belül, mégpedig azért nincs meg ez a fedezet, mert a kormánynak nincs koncepciója arra, hogy hogyan működtesse például a közmunkarendszert.

Felteszem képviselőtársaimnak a kérdést: mi történne akkor, ha ez a 200 ezer közmunkás saját magának, a családjának, a helyi közétkeztetésnek, az óvodának, iskolának, polgármesteri hivatalnak és más közintézményeknek előállítaná legalább az alapvető élelmiszereket? Elmondom, mi történne. Az ország önellátási képessége fokozódna, nem fordulnának elő például olyan abszurditások, hogy Magyarország még burgonyából is behozatalra szorul, több éven keresztül exportálnunk kell krumplit, hölgyeim és uraim, mert nem termelünk eleget (Font Sándor: Importálni.), vagy bocsánat, importálni, köszönöm szépen a módosítást; tehát importálnunk kell burgonyát, mert nem termelünk belőle eleget, és nem fordulhatna elő az sem természetesen, hogy nincs magyar árualap, amikor a kormány elmegy külföldre tárgyalni, mert nem termelünk olyan terméket, ami egyáltalán érdekelhetné a külföldi partnereinket.

Fontos látni azt is, hogy a mezőgazdasághoz kapcsolódó élelmiszeriparon belül is fontos lenne újrateremteni azokat a kereteket, amelyek sok-sok ezer ember foglalkoztatását korábban megoldották. Itt csak egy zárójeles megjegyzés, hogy lássuk, Magyarországot az elmúlt 25 év tehetségtelen kormányzása során mekkora veszteség érte: csak a mezőgazdaságban eltűnt félmillió munkahely a rendszerváltás óta. Félmillió munkahellyel kevesebb van, és ennek elsősorban nem az az oka, hogy az adóterhelés így vagy úgy változott, hanem az, hogy olyan keretet teremtett a kormány ‑ bármelyikről beszélhetünk a rendszerváltás óta ‑ a mezőgazdaságon belül, ami egyszerűen nem érte meg, hogy embereket foglalkoztassanak, nem volt jövedelmező tömeges mértékben a mezőgazdasági termelés ilyenfajta átalakítása.

Fontos azt is látni, hogy amikor a kormány azt mondja, hogy 232 milliárd forintot ott hagy az embereknél a munkahelyvédelmi akcióterv keretében, akkor ‑ még egyszer mondom ‑ csak azt teszi, hogy a költségvetés lemond a bevételei egy részéről, másik oldalról viszont nincs egy általános koncepció arra, hogy hogyan erősítse meg a kormány a termelést, hogyan futassa föl ezt az ágazatot.

Ha már mezőgazdaságnál és adórendszernél tartunk, hadd mondjam el, hogy mi lenne a Jobbik megoldása az ágazaton belüli problémák rendezésére. Mi azt mondtuk, hogy az igazságtalan és az előzetes várakozásokat be nem váltó, egykulcsos adórendszerrel szemben termelést támogató adórendszert szeretnénk bevezetni, olyan adórendszert, amely az iparba, a mezőgazdaságba és a hazánkba külföldi jövedelmet becsatornázó turizmusba összpontosítaná az adókedvezményeket. Ezeket az ágazatokat részesítenénk kiemelten kedvezményben, ezekben az ágazatokban szeretnénk azt elérni, hogy az effektív adókulcs jelentős mértékben csökkenjen, és ilyen módon ösztönzést adhatunk nemcsak a munkavállalóknak, hanem a munkáltatóknak is arra, hogy újabb és újabb ipari, mezőgazdasági és turisztikai beruházásokat hozzanak létre.

Az a modell, amit a kormány jár, az a modell, amit a kormány képvisel, 2010 óta láthatóan nem működik, érdemben az egykulcsos adórendszerrel nem lehetett kifehéríteni a gazdaságot, nem lehetett megnövelni a foglalkoztatást, ennek az érdemi gazdasági hatása sajnos igen-igen csekély volt.

A Jobbik megoldásával azonban pont azon a területen tudunk javítani a termelőágazatok megerősítésével, a gazdasági alapok megszilárdításával, ahol pont a legnagyobb gyengeségeink vannak, és ahol valóban el lehetne érni a közjó növekedését, az emberek foglalkoztatásának jelentős bővülését. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)