Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hittem, hogy államtitkár úr fog következni, merthogy néhány kérdést feltettem, de úgy látom, már csak a zárszóban akar majd válaszolni, amikor már nem lehet tovább egyeztetni ezeket a kérdéseket. No, de az élet ilyen.

A költségvetés kapcsán felelős gazdálkodás és ilyen típusú gondolatokat fogalmazott meg államtitkár úr, amivel egyetértek, hogy úgy kell, hogy történjen, de felvetettem néhány dolgot, talán majd a zárszóban, ha már ott viszonválaszt nem is fogok tudni tenni a dologra, hajlandó lesz államtitkár úr válaszolni rá. Ha felelős gazdálkodás, akkor ugye, mondtam példát. Mondtam az E.ON-t, ahol az én ismereteim szerinti piaci értékbecslés a legmagasabb összegek között is 110 milliárd forintos nagyságrend volt. A kifizetett összeg, úgy emlékszem, 270 milliárd forint. Helyesbítsen, államtitkár úr, arra kérem nagy tisztelettel, ha nem így van. (Dr. Józsa István: Ha ezt le kell ülni valakinek!)

A másik, amit említettem, az a MOL; a MOL, amely tekintetében azt a tévedést, azt a hibát elkövettem, hogy én az előbb azt mondtam, ha jól emlékszem, hogy ez az elherdált, elkobzott 3000 milliárd forint terhére történő vásárlással párosult. Nem, ez az IMF-es hitelből származó pénzfelhasználással került megvásárlásra. Ez az 500 milliárd forintos nagyságrendű összeg, ami ha jól emlékszem, 1,82 milliárd eurónak megfelelő, és ez forintban került felvételre, de devizában kell megfizetni. (Dr. Józsa István közbeszól.)Ha jól emlékszem, akkor így van, de cáfoljon meg, államtitkár úr, ha nem így.

És abban is cáfoljon meg, hogy amikor vásárlásra került sor, akkor a részvények ára nem volt magasabb, mint most; mondjuk azt, hogy alacsonyabb volt, mint most. Mondja ezt, mert ha ezt tudja mondani, akkor azt mondom, hogy rendben van a dolog. (Dr. Józsa István közbeszól.)De a baj ott van, hogy ha az emlékképeim nem csalnak meg, akkor ez 23-25 ezer forint környéki részvényárfolyamon történő vásárlással párosult, és most, ha belemegy csak ma a bet.hu-ba, és megnézi a MOL részvényárát, akkor látja, hogy 15 130 forinton állunk. Ha ezt visszaváltom, akkor nem tudom, hogy mennyivel kapunk többet, mint 300 milliárd forint, ezért a részvénycsomagért. 500 milliárdot fizettünk, 300 milliárdot kapunk vagy 350-et, nem számoltam ki. (Dr. Józsa István: És 540-et kell visszafizetni.) És visszafizetünk 500 feletti összeget. (Dr. Józsa István: 540-et.) Hát, 530-540-et, ha jól kalkulálok most. Felelős pénzügyi gazdálkodás! És akkor közben egy költségvetés módosítása tekintetében 2 meg 3 milliárd forintos módosításokról, póttételekről beszélünk a gyermek­étkeztetést érintően meg a megváltozott munka­képességű embereket érintően, sőt ráadásul nem beszélünk semmit, semmilyen összegről a fogyatékkal élők ellátását vagy a fogyatékkal élők ellátásához kapcsolódó ápolást végzők díjazását érintően.

Államtitkár úr, rendben vannak ezek a dolgok ön szerint? Rendben van, hogy azok a kérdések, amelyek nyomasztják ezt a társadalmat, szétfeszítenek mindenkit szinte ebben az országban, az emberek mindennapjait nehezítik el ‑ a szegénység, a gyermek­szegénység, nem fogom ismételgetni a törté­netet ‑, egyszer már el kellene hinniük, hogy ez létező probléma ebben az országban. Az arra való források diszponálása ilyen nagyságrendekben történik, 2 meg 3 milliárd forintos kiegészítésekkel, és közben az előbb említettem olyan tételeket, amelyek 100 milliárd forintos nagyságrendűek.

(20.40)

Jól van ez így? És még nem is beszéltem stadionokról, nem is akarok. Csak azt akarom mondani, hogy, mondjuk, e tételsoron is, ha már ilyet csinálnánk, hogy stadionok, stadiononként néhány tíz-száz, néhány tízmilliós, tízmilliárdos, összességében százmilliárdos nagyságrendű tételt találnánk. Rendben van ez így? A prioritási sorban úgy kell állnia, hogy stadion, MOL-részvényvásárlás veszteséggel, E.ON, bármi piaci értékbecslés feletti áron, s közben, mint említettem, a fajsúlyos kérdések tekintetében meg arról vitatkozunk, hogy 3,5 milliárd forint helyett 3, pedig egyébként 7 kellene ebben az időszakban, ami hátra van nagyjából húszéves szinten, ennyikiegészítésre kellene hogy kerüljön? Erről vitatkozunk?

Szemfényvesztés! Azt gondolom, ma úgy működik ez a történet, hogy néhány milliárd forintot úgymond azokra a típusú kérdésekre, azoknak a kezelésére „odalök” a kormány, amelyek égetik a társadalmat: gyermekszegénység, megváltozott munkaképességű emberek problémáinak megoldása, sok minden más. Eközben meg nem néhány milliárd, hanem százmilliárdos nagyságrendű források úgy mennek ki ebből a költségvetésből, úgy mennek ki ebből a költségvetésből, hogy a hasznosultságát nem látja az ember, vagy a veszteségtartalmát véli felfedezni. Rendben vannak ezek így, államtitkár úr? Közben az államadósság dolgairól beszél, beszélünk úgy ‑ visszahozhatom ezt a kérdést újra, bár nem akarok elmélyedni benne ‑, hogy 3000 milliárd forintot, szépítjük, nem szépítjük, elkoboztak az emberektől erőszakkal. Jelképesen, idézőjelbe tettem, odatették a „géppisztolyt a fejükhöz” és azt mondták, hogy adjátok, vagy nem adjátok, ha nem adjátok, majd olyan feltételrendszert alakítunk ki, amelyben úgyis adjátok. Nem kaptok semmit, tehát adni fogjátok. Mondhat nekem bármit, elő tudom venni azokat a törvényi szabályozásokat, elő tudom venni azokat az előterjesztéseket, elő tudom venni azokat a nyilatkozatokat, amelyek mindezt alátámasztják.

Rendben van ez így, államtitkár úr? Nem az emberek javát szolgáló intézkedéseket foganatosítanak, hanem úgy cselekszenek, hogy minden, ami levehető, elvehető tőlük, azt elveszik, és közben, ahol meg segíteni kellene és adni kellene, oda nem adnak, nem tesznek semmit annak érdekében, hogy javuljon a helyzet.

Bérekről beszél. Azt mondja, hogy a fegyveres erőknél, honvédelemnél a köztisztviselői illetményalap 38 650 forint lesz. És? Közben majd a 2016-os költségvetésben lesznek ilyen-olyan-amolyan módosítások. Egyértelműen válaszoljon! Arra adjon választ: az öt éve változatlan, az önök kormányzása időszakában egyetlenegy fillérrel nem változott köztisztviselői illetményalapot, azt a 38 650 forintot fogják-e emelni a 2016-os költségvetésen keresztül, vagy nem? Ne arról beszéljen, hogy így, meg úgy, meg amúgy! Nem! A köztisztviselői illetményalapot fogják-e emelni, vagy nem? Egyértelmű választ adjon erre!

Kiss László képviselőtársam Kurdisztán 10 000 millió forintos nagyságrendű invesztíciójával kapcsolatban elmondta a személyes álláspontját. De ebben az országban ez nem Kiss László személyes álláspontja csak, nagyon sokak álláspontja. Nagyon sokak álláspontja azért, mert amikor önök 10 000 millió forintot fordítanak kurdisztáni katonai szerepvállalásra, akkor ‑ ismétlem ‑ ezzel szemben 2 meg 3 milliárd forintos pótkiegészítéseket tesznek akár a megváltozott munkaképességű emberek, akár a gyermekétkeztetés tekintetében. Nem kellene egy másfajta prioritási sort felállítani? Olyat, ami nem kockázatokat hív, hoz erre az országra, hanem létező problémák megoldására fordítja a felhasználható pénzeket?

Nem gondolja, államtitkár úr, hogy olyan típusú kérdésekhez kellene a költségvetési forrásokat felhasználni, amelyek az elszegényedés problematikáit próbálják megoldani és feloldani? Nem gondolja, államtitkár úr, hogy afelé kellene haladnunk, amikor nem az elmélyült problémák fokozódásával kell szembenézni, annak a sokasodását kell látni? Nem gondolja, államtitkár úr, hogy nem vezet sehova az, ha már a társadalom többsége, a közel tízmillió Magyarországon élő ember többsége kerül abba a helyzetbe, hogy ellehetetlenül az élete, nem ezen kellene változtatni? Nem gondolja, államtitkár úr, hogy olyan típusú eszközöket kellene megmozgatni, amelyek ebben a kis országban, ezen a 93 ezer négyzetkilométeren a meglévő különbségeket próbálják feloldani? Nem gondolja azt, hogy forrásokat telepíteni ott, azokban a rendszerekben kellene, akár az oktatási, akár az egészségügyi rendszerben, ahol egyrészt a jövőről gondolkodunk és cselekszünk a jövőért, mint az oktatási rendszerben, másrészt az életútjukat végigdolgozott emberekről, bár nemcsak róluk, de az idősödő emberekről is gondoskodunk, mint az egészségügyi ellátásban? Nem ott kellene forrásokat telepíteni és oda kellene minél több forrást adni? Nem elvenni kellene onnan, nem kiüríteni, nem kisemmizni ezeket a felületeket? Hogy az egészségügyben a fővárosi kórházak vagyonát ellentételezés nélkül veszik el ismereteim szerint, ez rendben van, államtitkár úr?

Nem gondolja, hogy ennek nem így kellene működni? Nem gondolja, hogy, mondjuk, az ápolónők esetében olyan illetményezési rendszert kellene működtetni, ahol az átlagkeresetük nem a magyar bruttó átlagkereset 55 százalékát éri el? Ahol az ápolónők 70 százaléka nem a garantált bérminimum alatt keres, szerez jövedelmet? Nem gondolja, hogy ott kellene változtatni? Nem gondolja, hogy abban kellene lépéseket tenni, és azért kellene, mondjuk, költségvetési módosításokat és gazdasági szabályozókat működésbe hozni, hogy az emberek, akik minimálbéren dolgoznak, ne az öt évvel ezelőttinél kevesebb vásárlóerő-értékű pénzért tegyék mindezt? Nem gondolja, államtitkár úr, hogy olyan módosításokkal kellene a Parlament falai közé jönni, amelyek alapján a minimálbéres ember és a létminimum közötti, a megélhetés és az egy főre eső létminimum összege közötti olló nem nyílik, hanem éppen hogy zárja az ollót?

Ezernyi ilyen kérdést tudnék feltenni, államtitkár úr! Nem gondolja, hogy társadalmi feszültségeket csökkentő intézkedések sokaságát kellene tenniük? Nem pedig olyanokat, amelyekkel nem ezt, nem az ilyen típusú problémákat oldják meg, hanem adott esetben újabb feszültségeket szülnek és hoznak az emberek nyakára? Azt gondolom, önöknek az lenne a dolguk, és meggyőződésem szerint öt éve az lenne a dolguk ‑ ha már előtte, akik kormányoztak, legyünk ezek bárkik, nem jól csináltuk, elhibáztuk, mondják önök, biztosan követtünk el hibákat is és úgy gondolták az emberek, önöket bízzák meg a kormányzással ‑, hogy ezt az emberektől kapott megbízást nem a dölyfösséggel, nem az akarnoksággal, nem mindenki véleményének kizárásával, hanem a társadalommal együtt mozogva és a társadalom érdekében kellene működtetni? Nem gondolja, államtitkár úr? Szerintem ön ugyanígy gondolja. Ön ugyanígy gondolja, csak ez a cselekedetekben nem tükröződik vissza.

Van még három esztendejük, ha minden jól megy. Van még három esztendejük, ezek szerint van. Azt szeretném, ha úgy alakulna az élet, hogy az elkövetkezendő időszakban minden intézkedésüket támogatólag, minden intézkedésüket megerősítőleg tudnánk számításba venni. Ha úgy tudnánk mellé állni minden költségvetési módosító tervezethez, hogy az nem a mi elégedettségünkre lenne csak és kizárólag. Nem, a társadaloméra! Mert az, hogy mi ezzel elégedetlenek vagyunk, tudom, nem hatja meg önöket. De az, hogy maga a társadalom, az emberek sokasága úgy érzi, nem jó irányba megy, amit csinálnak, az ettől sokkal nagyobb baj. Azt gondolom, ezen kellene változtatni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Józsa István tapsol.)

(20.50)