Hegedűs Lorántné (Jobbik)

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ott kezdeném, ami tulajdonképpen az egyik legkisebb eleme ennek az egész módosító csomagnak, és amivel kapcsolatban az előbb is pár mondat erejéig hozzászóltam, ez a Liget projekt kérdése. Elmondom, hogy miért ezzel kezdeném. Azért is, mert az egész módosító indítvány ebben az egy kis, két-három soros javaslatban, mint cseppben a tenger, úgy tükrözi vissza a kormányzat kapkodó politikáját.

Merthogy miről is van szó? Két-három évvel ezelőtt indult ez az elképzelés, ez a beruházás, hogy majd egyszer megvalósul, és maga a kormánybiztos úr, Baán László szerint is úgy történnek a dolgok, hogy pénz sosincsen, de mindig, amikor valami újabb elképzelés, újabb elem, újabb gondolat felmerül, akkor Baán László bekopogtat a kormányfőhöz, és kér egy kis pénzecskét. Amikor például az idei költségvetést tárgyaltuk, akkor is felmerült egy sajtókérdésben, hogy kormánybiztos úr, a Liget projektre 8 millió forint van előirányozva, hogyan tovább. Erre azt mondta, hogy semmi gond, majd megint, ha szükségem lesz pénzre, elmegyek, kopogtatok és majd meg fogom kapni. És lám, itt van, alig telik el 2-3 hónap a költségvetés hatálybalépése óta, és már laza 10 milliárd forinttal gazdagszik ez a Liget projekt akkor, amikor ‑ ahogy az előző felszólalásomban is elmondtam ‑ egyre többen magának a kormányfőnek a környezetéből is azt mondják, hogy ez a projekt megvalósíthatatlan.

(19.10)

Tisztelt Államtitkár Úr! Tudom, hogy önnek nem szakmája az építészet, de azt is tudom, hogy egy pallérozott ember. Könyörgöm, nézze meg, menjen ki a Kossuth térre, nézze meg a jelenlegi Néprajzi Múzeum épületét! Tudom, hogy nem annak épült, hanem a Kúriának, de nézze meg, milyen gyönyörű épület! Hauszmann Alajos, a Műegyetem egykori professzora tervezte, a kisujjában volt az egész építésztörténet. Nem véletlenül lett ennyire megkomponált épület, ahol méltó helyen van jelenleg a magyar néprajz tudománya bemutatva.

Ezzel szemben, amit oda terveznek, és amire már összességében elment körülbelül egymilliárd forint, erre a sok-sok tervre meg arra, hogy offshore-cégtől béreljen irodát a Liget projektnek az előkészítő szerve, maga az a terv, amit hosszas előkészítés után kiválasztottak, olyan ronda, mint egy ’50-es években épült SZTK-épület.

Ugye, amikor költségvetést tervezünk, nagyon nem mindegy, hogy mire adunk pénzt, és én azt gondolom, hogy laikus testvérként is el tudjuk dönteni, hogy mi szép vagy mi nem az, mondjuk ki: mi ronda. És hát nem lehet erre az épületre azt mondani, hogy ez szép volna, de azt semmiképpen, hogy méltó helyen lenne ott a magyar népművészet otthona.

Úgyhogy én azt gondolom, hogy mindenképpen megfontolást igényel ez a javaslat, amit önök itt benyújtottak, már csak a mögöttes projekt miatt is. De az is ezzel együtt azért megfontolást igényelne, hogy hogy is van az, hogy mi át akarunk építeni egy hatalmas, 50 hektáros területet, és hallatlan nagy ívű elképzeléseink vannak, összesen 140 milliárd forintba kerülne ez a nagy-nagy átalakítás, de mégiscsak ilyen döcögősen megy ennek a pénzügyi tervezése.

Azt gondolom, hogy ezzel az egészet komolytalanná tesszük mindamellett, ahogy mondom is, hogy egyre több olyan hír van, hogy igazából meg sem akarják valósítani, de ez a komolytalansági faktor a kérdésben azt is az eszembe juttatja, hogy ugye tudjuk, hogy Andy Vajna is itt sürög-forog a Liget projekt kapcsán. És ugye felmerült az is, hogy például a Vajdahunyad vára tekintetében ő szeretne ott olyan lehetőségekhez jutni, hogy minek oda ugye a Mezőgazdasági Múzeum, hadd legyen az kaszinó. Tehát valójában én attól tartok, hogy ez az egész dolog egy fedősztori, ami nagyon drága, és az adófizetőknek eddig is már egymilliárdjába került, na, majd most további pár milliárdot még beletolunk azért, hogy aztán a végén kaszinóvárost csináljunk a Városligetből.

Hihetetlen nagyvonalúságot mutat egyébként e tekintetben most a kormányzat, számomra elég érthetetlen módon, és ezt a 8 milliárd forintot nem tudom nem párba állítani azzal, ami a beszédem másik részének egyébként legfontosabb eleme, ez a gyerekétkeztetés kérdése, illetve az önkormányzati finanszírozás. Ugye, ez két részből áll, amit önök most itt átalakítani kívánnak; egyrészt a gyermekétkeztetés az önkormányzatokon keresztül, másrészt az adósságkonszolidációban nem részesült önkormányzatok fejlesztési segítségnyújtása.

Először is a gyerekétkeztetésről hadd mondjak pár gondolatot! Úgy lettek kikalkulálva ezek a támogatások, amiket önök fejenként adnának, hogy négy hónapra szabja meg a törvényjavaslat, de ha azt egy napra leosztjuk, akkor azt kell hogy lássuk, hogy 117 forintot szán gyermekétkeztetésre a kormányzat egy fő esetén. Na most, egy ekkora (Mutatja.) bébitáp­szer is most már többe kerül, azért ezt hadd mondjam el. Igaz, hogy bölcsődéseket és óvodásokat gondol ebből a kormányzat ingyenesen étkeztetni, de hacsak nem lejárt szavatosságú bébitápszert veszünk nekik, akkor másra nem nagyon fog telni ebből a 117 forintból. És önök azt mondják, hogy ezáltal megoldják az önkormányzatoknak azt a problémáját, hogy miből fogják az ingyenes gyermekétkeztetést biztosítani.

Ugye, jelenleg az a helyzet, hogy a konyha fenntartására, illetve a konyhában dolgozók munkabérére, tehát általában az étkeztetés rezsiköltségére, mondjuk így, a kormányzat támogatást biztosít a településeknek az adóerő-képességük szerint. Csak a nyersanyagköltséget fizettetik meg a szülőkkel, és azt hozzáteszem rögtön, hogy mi azt nagyon támogatjuk, hogy a jelenlegi 37 ezres határvonal legyen felemelve erre a közel 80-90 ezer forintra, mert én azt gondolom, hogy abban a családban, ahol egy gyerekre egy nap körülbelül 3 ezer forint jut, az a család abszolút megérdemli, hogy a gyerek étkeztetését a kormányzat, illetve a település ingyenesen biztosítsa. Tehát e tekintetben nincsen vita közöttünk, csak az a kérdés, hogy ki lesz az, aki valójában ki fogja fizetni a számlát, és ez a legnagyobb kérdés, megmondom őszintén, mert hogyha nem a kormányzat, és ugye tudjuk, hogy a települések érdekszövetsége, például a MÖSZ meg a TÖOSZ is, kiszámolták, hogy körülbelül ez éves szinten 18 milliárd forint többletet jelentene, most ehhez képest önök alig-alig adnak valamennyit, és akkor nyilván ezt a fennmaradó különbözetet a településeknek kéne kigazdálkodnia. Csak ugye, miből tudják kigazdálkodni?

Az első megoldás az, hogy semmiből nem gazdálkodják ki, hanem az étkezés minősége lesz sokkal silányabb, és akkor lesz majd mindennap rántott leves, de mivel már az EMMI-rendelet szerint sót sem lehet belerakni, ezért sótlan rántott levest ehetnek a gyerekek mindennap. Ugye, valljuk be, hogy ez nem túl jó megoldás, és valószínűleg nem is így fog történni. A másik megoldás az, hogy az önkormányzatok fogják valamilyen úton-módon kifizetni, hát például adót vetnek ki. Ugye, ilyenre lesz fantasztikus megoldás, mondjuk, a települési adó, adózzon a nép, és akkor ki tudjuk fizetni a gyermekétkeztetést.

A harmadik megoldás pedig, hogy bejelentik a szülőknek, hogy tisztelt szülők, ugyan ingyenesen étkezik az önök gyermeke, de akkor tessék behozni a gyümölcsnapra gyümölcsöt meg aztán a zöldséget, meg a húskészítményeket, meg a tejterméket, és pontosan ugyanott leszünk, ahol most vagyunk, csak éppen nem pénzben kérjük el a szülőktől, hanem majd ilyen adományok formájában kérjük el a szülőktől a gyerekétkeztetésre fordítandó összegeket. Tehát ez ilyen módon szerintem semmiképpen nem megoldás. Látszatpolitizálásnak ‑ hogy a kormányzat rendkívül nagyvonalú, rendkívül szereti a szegény, éhező gyermekeket, és nagyon szívesen adna ‑ jó, de egyébként megoldás gyanánt nem annyira jó.

Persze, mondhatná, hogy ezt miért itt mondom el, miért nem a holnapi napon, a gyermekvédelmi törvény módosítása kapcsán mondom el. Szeretném közölni, ott is el fogom mondani. Csak azért próbáltam volna itt is ön elé tárni, hiszen önök adják, vagy pontosabban ebben az esetben nem adják rá a pénzt, arra a törvényjavaslatra, amit egyébként meg az EMMI nyújt be, és fog holnap velünk megvitatni.

Még egy gondolatot ehhez a dologhoz: ugye, elhangzott ez a 18 milliárd az én számításaim szerint vagy az érdekvédelmi szövetségek számítása szerint, és itt azt látjuk, hogy önök, ugye, a 2. melléklet III. pontjában 61 milliárdot szánnak a jelenlegi 58 milliárd helyett. Hát ez kicsivel több, mint 3 milliárd összességében, ami biztosan nem lesz elegendő.

De hogy áttérjek a másik kérdésre, na, ez egy nagyon érdekes matekpélda. Ez az önkormányzatoknak a fejezeti tartalékáról szól. Ugye, 2013-ban, amikor tombolt az adósságkonszolidáció, önök azt mondták, hogy az 1956, adósságkonszolidációban részesített településen kívüli, tehát közel ezer vagy kicsivel több mint ezer települést úgy fogják segíteni, hogy minden évben 12 500 milliárd forintot fognak fejlesztési forrásként adni. Ezt 2013-ban mondták. Ez be is épült a 2014-es költségvetésbe, akkor egyszer beleépült, és hogy ezt éveken keresztül fogják, négy éven keresztül biztosítani; na, az idei költségvetésbe ezt már nem sikerült beletenni. Olyannyira nem, hogy amikor tárgyaltuk a költségvetést, ennek híre-pora nem volt, és akkor ugye, felmerült a költségvetés vitájában, hogy a kormányzat szavahihetőségével gondok vannak, és akkor ezután önök pluszban beletettek a fejezeti tartalék felhasználásába utólag egy mondatot, ami szintén 12,5 milliárd forintról szólt.

Az előbb rosszul mondtam, ugye? 12,5 milliárd forintot akartam mondani, akkor most megerősítem ezt. Tehát az összeg ugyanannyi volt, amit korábban elmondtak, viszont a felhasználásához semmilyen játékszabályt nem rögzítettek le, de legalább ez a 12,5 benne volt mint szám.

(19.20)

Na most, a fejezeti tartalékot önök 6 milliárddal lecsökkentik, de a másik oldalra, tehát ugyanúgy a III. fejezetnek csak egy másik pontjába, tehát a kiegészítő támogatásoknál a fejlesztési összegekhez rakják be, de már csak 9,7 milliárdot. Mély tisztelettel, akkor hová lett a 12,5 milliárd, amit meg tetszettek ígérni? Hol van a kormányzatnak a szavahihetősége? És ott azért összességében, ha az önkormányzatoktól az egyik oldalon elveszünk 6 milliárdot, a másik oldalon 9,7 milliárdot adunk, akkor amit ténylegesen kapnak, az csak 3,7 milliárd plusz erre az egy gondolatra.

Én azt gondolom egyébként, hogy volna itt a fejezeti tartalékban számtalan olyan pont, amit igenis meg lehetne gondolni, és átcsoportosítással ezt a pár milliárdot, ami még hiányzik, az adósságkonszolidációban nem részesült önkormányzatok megsegítéséhez igenis hozzá lehetne tenni.

Mondok egy példát. Ezt már egy párszor említettem önnek, de akkor most is szeretném felhozni, ez például a Hódmezővásárhelynek egyes ingatlanokkal kapcsolatos kiadásaira elkülönített 1,2 milliárd forint. Szerintem ez egy eléggé nagyvonalú gesztus volt a kormányzat részéről, és igazából azt gondolom, hogy majdnem minden önkormányzatnak vannak ingatlannal kapcsolatos beruházásai egy-egy évben, tehát ez alapján a 3200 önkormányzatból bármelyik megérdemelné, nem csak éppen „Hód­mezőlázárhely”. Úgyhogy nosza, hogyha már törvényt módosítunk, hogyha már költségvetést módosítunk, esetleg ezt az összeget is ebbe a kis fejezetecskébe pakoljuk át, és akkor már a kormányzat szavahihetőségéhez még egy lépést előre tettünk pozitív irányba.

Összességében azt tudom elmondani erről a javaslatról, hogy mint egy laza szénakazalba, a kormányzat elég sok mindent összetett. És akkor minekünk itt szálanként szét kellene válogatni, hogy melyik az, ami megalapozott, melyik az, ami tervezhető lett volna előre, melyik az, ami nem. Azt gondolom, hogy egyébként itt az előbbiekben elhangzott - saj­nálom, hogy már a Költségvetési bizottság elnöke elment ‑, hogy lehet egy költségvetési törvényt módosítgatni, hiszen maga a Gyurcsány-kormány is 2008 őszétől, október 6-ától december végéig hat alkalommal módosította a 2009-es törvényjavaslatot. Igaz, hogy ahhoz egy laza világválság is kellett, most azért azt hiszem, hogy erről nincsen szó talán, reméljük, de mindenesetre az a mód, ahogy ezek az egyes tételek össze lettek ide téve elénk, be lett így nyújtva, azt gondolom, hogy ez egy olyanfajta, eléggé silány kormányzati munkát feltételez, ami azt gondolom, hogy talán a tisztelt államtitkár úr számára is vállalhatatlan. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)