Burány Sándor (MSZP)

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előterjesztést, az expozét hallgatva, az volt a benyomásom, hogy a jövő évi költségvetést tárgyaljuk éppen. Az államtitkár úr által felsorolt érvek, fejlemények akár a jövő évi költségvetés expozéját is alátámaszthatták volna, de éppen nem azt tárgyaljuk, hanem az idei költségvetés módosítását. Tesszük ezt egy olyan időpontban, amikor már csak napok választanak el bennünket attól, hogy egyébként tényleg elkezdjük tárgyalni a 2016-os, a jövő évi költségvetést.

Korábban is többször a kormány szemére vetettük, hogy miért nem gondolja át jobban a gazdaságpolitikáját, miért nem gondolja át jobban ennek különböző előirányzatokra való lefordítását a költségvetésben, miért kell ilyen gyakran módosítani a költségvetést. Azt hihetnénk, ha megnézzük, hogy egy évben az Országgyűlés milyen törvényjavaslatokkal foglalkozik, akkor toronymagasan a költségvetés módosítása vezet. Úgy tűnik, hogy a kormánypártok kedvenc szabadidős elfoglaltsága és munkahelyi elfoglaltsága is egyben az aktuális költségvetést éppen módosítani.

Felmerül a kérdés, hogy mennyi a szavatossági ideje az Orbán-kormány bármelyik költségvetésének, ha most áprilisban már az idei költségvetés módosítását tárgyalja a tisztelt Ház. Mi az, ami előre nem látható, mi az, ami négy hónap elteltével már korrekcióra szorul?

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azt kell mondanom, hogy a Fidesznek úgy tűnik, mindig van ideje módosítani a költségvetést, de soha nincs ideje egyszer jól megcsinálni, úgy, hogy egy egyébként kiszámítható, nem válságokkal terhelt gazdasági környezetben, mondjuk, egy évet kibírjon, és tényleg csak olyan tételekkor kelljen hozzányúlni, ami valóban nem látható előre, és minden más esetben pedig próbáljon a kormány legalább egy évre előre gondolni és ne csak a következő hétre, mert ha csak a következő hétre gondol, akkor gyakran ezeket a terveket az idő átírja, és néhány hónap elteltével már módosításra szorulnak.

Nem gondolom, hogy a kormány ne tudna előre gondolkodni abban a tekintetben, hogy akar-e, mondjuk, bankot vásárolni, vagy akar-e részesedést vásárolni a tulajdonban, miért ne lehetett volna előre tudni, hogy a kormány részesedést akar szerezni az Erste Bankban. És ha a BKV adósságállományáról beszélünk, nem az elmúlt négy hónapban keletkezett ez az adósságállomány, szó nincs rendkívüli fejleményről, ezt lehetett tudni már tavaly novemberben, decemberben, hogy valamit a BKV adósságrendezésével kezdeni kell. De akkor nem jutott eszükbe, viszont most a költségvetés módosításával mégiscsak sort kerítenek erre.

Tisztelt Ház! Úgy gondoljuk, hogy ebben a tekintetben nagyobb előrelátásra lenne szükség. Amikor elemzők egyébként rendszeresen a kormány szemére vetik a gazdaságpolitika kiszámíthatatlanságát, akkor számos más elem mellett például a kiszámíthatatlansághoz ez is hozzátartozik, hogy olyan esetekben, amikor nem hirtelen háborúba megyünk, és ez rendkívüli kiadást generál, hanem a kormány szándékainak a megváltozásáról van szó, akkor miért nem lehet egy hosszabb időre előretekinteni.

Mondhatnám ezt az úthálózat fejlesztése kapcsán is. Most jött rá a kormány, hogy egy kicsivel több pénz kell az úthálózat fejlesztésére? Miért nem lehetett ezt novemberben, decemberben tudni, és miért nem akkor, a költségvetési törvény megtárgyalásánál esetleg a módosító indítványok tekintetében nyújtották be ezeket a javaslatokat?

Emlékezzünk vissza arra, hogy a költségvetés tárgyalásakor a tavalyi év végén, az utolsó utáni pillanatban is nagyon komoly mennyiségű módosító indítvány érkezett a tisztelt Ház elé, akkor is úgymond a rendkívüli fejlemények generálták, legalábbis a kormány szerint. Valójában arról volt szó, hogy a kormányzat szándéka az, ami folyamatosan változik, a belső alkumechanizmusok véletlenszerűen dobják a felszínre a mindenkori döntéseket, és ezek puszta átvezetését a költségvetésben elvégeztük tavaly, az utolsó utáni pillanatban, és végül is most is alapvetően erről van szó, áprilisban a tavaly elfogadott költségvetést már a friss szándékoknak megfelelően módosítjuk.

Nem feltétlenül a szándékokkal van egyébként probléma, bár majd erre is kitérek, hogy néhány esetben azért mi láttunk itt hiányosságokat, hanem arról, hogy ezt miért nem lehet időben elhatározni. Miért nem lehet előre látni néhány hónappal, ahelyett, hogy egyébként mindig, amikor eszükbe jut, toldozgassák-foldozgassák a költségvetést?

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Ország­gyűlés alelnöke foglalja el.)

Szeretném arra emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat, hogy azért ez a módosítás rejt kockázatokat is a Költségvetési Tanács véleménye szerint; nevezetesen, hogy az államadósság, ha kismértékben is, a törvényjavaslat elfogadásával, de emelkedhet. Noha éppen az adósságcsökkentés az egyik olyan gazdaságpolitikai cél, amiben egyébként a kormánnyal egyetértünk. Amikor időnként kritikával illetjük ezt a tevékenységet, akkor pont arról van szó, hogy az a meghirdetett és kívánatos mértékben nem bír csökkenni, és most ezzel a törvényjavaslattal a korábbi államadósság még emelkedhet is, nemcsak természetesen abszolút értékben, ez magától értetődő, hanem a gazdaság teljesítményének százalékában is, amit gyakran szoktunk mutatóként idézni.

Szükség van-e ezekre a megoldásokra? Szükség van-e bankvásárlásra vagy banki tulajdonszerzésre? Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látjuk, úgy ítéljük meg, hogy az Orbán-kormány kezében a tulajdon rossz kezekben van. Elég, ha csak a nemzeti parkok történetére utalok, hiszen éppen a minap módosította a fideszes többség az Országgyűlésben, és bizony, a nemzeti parkok területének egy része is magánérdekeket fog szolgálni.

(18.00)

De ha már bankról beszélünk, a Széchenyi Bank történetére is emlékszünk, az sem egy olyan sikertörténet, amikor a kormány annyira büszke lehetne, hogy milyen jól igazgat egy bankot. Emlékeztetőül: folyamatos veszteségeket termelt, és újra és újra több milliárd forintot kellett belepumpálni ahhoz, hogy a tevékenységét végezni tudja.

Úgy látjuk tehát, hogy a kormány nagyon sok pénzt, súlyos milliárdokat költ arra, hogy olyan területeken bevásárolja magát, ami nem feltétlen ördögtől való, csak éppen a mérték hibádzik. Az elmúlt években több mint ezermilliárd forintot költött az állam bankvásárlásokra, energetikai cégek megvásárlására, és ugyanakkor, miközben a versenyszférában ilyen horribilis összegekért szerzett tulajdont, tulajdonrészeket, aközben meg azokat a szolgáltatásokat, ahol a versenyszférával ellentétben az állam elsődleges feladata a színvonalas szolgáltatás, hagyja lepusztulni. Nem sok jót tudunk mondani az oktatási rendszer állapotáról, de végképp nem tudunk jó szavakat mondani az egészségügy állapotáról.

Miközben az állam a saját feladatait, amit rajta kívül nem vagy csak marginálisan lát el a magánszféra, a magánérdek, ennél sokkal jobb színvonalon kellene ellátni, úgy látjuk, hogy ezekre a területekre arányaiban egyre kevesebbet költ, miközben a piac területére merészkedik, ott több mint ezermilliárd forintot költ el, hogy tulajdonrészt szerezhessen, és ennek a tulajdonrészszerzésnek tulajdonképpen a közjó szempontjából az égvilágon semmi jelentősége nincs, mert állami szabályozással, a szabályrendszer kialakításával itt a törvényalkotásban egyébként is a kívánatos célokat el tudnánk érni.

Miközben tehát ezekre a szerintünk fölösleges célokra ilyen mértékben áldoz pénzt, súlyos pénzeket a kormány, a szociális szféra támogatására nem jut kellő költségvetési forrás.

Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslatban egyébként helyes célként, ha nem is helyes mértékben, de szerepel a gyermekélelmeztetés, gyermekélelmezés támogatása. Ugyanakkor el kell azt mondanom, hogy korábban önök 3,5 milliárd forintról beszéltek. A beterjesztett törvényjavaslat 3 milliárd forinttal megelégszik. De ennél nagyobb baj, hogy szakértők szerint nagyjából 7 milliárd forintról kellene beszélnünk az idei néhány hónapra, már ami hátra van ebből az évből.

Ehhez képest, miközben a céllal egyetértünk ‑ mindjárt mondani fogom, hogy miért ‑, úgy látjuk, hogy a betervezett mérték nem kívánt mértékben támasztja alá ezt az ambiciózus célt. Ami miatt a céllal egyetértünk, az az, hogy az elmúlt években drámai mértékben növekedett Magyarországon a szegénység, a gyermekszegénység is, és egyre gyorsuló ütemben zajlik a társadalom kettészakadása, egy egyre vékonyabb, egyre jobban élő elit és a társadalom nagy része, a küszködő emberek hétköznapjai pedig egyre nehezebbé válnak. Elsősorban a jövedelempolitika, a személyi jövedelemadó-politika és a szociálpolitika az, ami ezért bűnös, és természetesen az a fideszes többség, amely ezeket a törekvéseket szavazataival itt az Országgyűlésben támogatja.

Miközben tehát éppen a szegénység elleni küzdelem jegyében a gyermekélelmezésre fordított összegek növelésével egyetértünk, úgy látjuk, hogy a kellő mértéket ez a törvényjavaslat nem tartalmazza, ezért nyilván módosító indítványban fogunk javaslatot tenni a szükséges forrás előteremtésére.

Szintén tartalmazza az előterjesztés a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatását. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy a tavalyi tárgyaláskor, a költségvetés tavalyi tárgyalásakor az MSZP ezt az összeget emelni javasolta, körülbelül 5 milliárd forinttal javasoltuk volna emelni az előirányzatot, illetve javasoltuk is. Ezt az önök többsége akkor nem fogadta el. Örülünk annak, hogy részben belátták a tévedésüket, és most legalább 2 milliárd forint többletet biztosítanak. Itt is úgy ítéljük meg azonban, hogy nem kellő mértékű ez az emelkedés.

Ugyanakkor kritikaként megfogalmazható, hogy nem lép a kormány a fogyatékos személyek ellátása körüli összes problémával kapcsolatban, hiszen a civil fenntartású lakóotthonokban élő fogyatékos emberek ellátásáról ez a javaslat sem szól, pedig ez ügyben elég komoly tüntetéssel kellett szembesülnie a kormányzatnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Végezetül a szociális ágazati pótlékról szeretnék mondani néhány szót. Korábban Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár azt ígérte, hogy júliustól 15 milliárd forint béremelésre is fordítható forrás. Nos, a beterjesztett törvényjavaslatban ez a 15 milliárd forint nem szerepel. Erre csak emlékeztetném a kormányt.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A beterjesztett törvényjavaslat tulajdonképpen egy újabb foltozgatása a már elfogadott költségvetésnek. Egy átfogó módosítást látnánk szívesen, egy olyan átfogó módosítást, ami radikálisan szakít ezzel a gazdaság-, adó- és társadalompolitikával, azzal a felfogással, ami Magyarországon egyre kevesebb embernek egyre többet juttat ‑ a felső elitről beszélek ‑, miközben a társadalom legkevésbé jól kereső és átlagos keresettel rendelkező tagjai egyre nagyobb nehézségekkel kell hogy számoljanak. Minden statisztikai adat sajnos ezeknek a rétegeknek az egyre nehezebb helyzetéről, sőt szegénységéről számol be.

Tisztelt Ház! A szükséges módosító indítványokat ebben a szellemben készítjük el és terjesztjük önök elé. Kérem önöket, hogy ezeket majd támogassák. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)