Banai Péter Benő

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is hadd fejezzem ki őszinte örömömet a tekintetben, hogy a vita végére mind a kormánypárti, mind az összes ellenzéki frakció hozzászólója a most benyújtott törvényjavaslatot pozitívnak és alapvetően támogatandónak ítélte. A vitában ugyanakkor elhangzottak olyan fölvetések, észrevételek is, amelyek túlnyúlnak magán a törvényjavaslaton, ezért engedjék meg, hogy röviden ezekre a felvetésekre is reagáljak.

Az egyik alapvető kérdés az volt, hogy ez a javaslat, amely a foglalkoztatás bővítésére fókuszál, illeszkedik-e ahhoz a kerethez, amelyet a kormány 2010 óta követ, ahhoz a gazdaságpolitikához, amelynek a célja a foglalkoztatás bővítése volt. Elhangzottak olyan állítások, hogy e tekintetben a kormány, illetőleg az Országgyűlés eddigi döntései kudarcot vallottak. Engedjék meg, hogy ezt tételesen cáfoljam, mind a Központi Statisztikai Hivatal, mind az Eurostat tényszámai, illetve a nemzetközi szervezetek előrejelzései alapján.

2010 azonos időszakához képest a foglalkoztatás több mint 400 ezer fővel bővült Magyarországon, ezen belül a versenyszféra foglalkoztatottsága 250 ezer fővel bővült. (Dr. Józsa István: Időszakosan! ‑ Gúr Nándor: Ez nem igaz!) Hozzáteszem, egy olyan időszakban, amikor a 2008-2009-es válság után Európa rendkívül nehéz helyzetben volt (Dr. Józsa István: Volt válság?), és megnézhetjük azt, hogy Európa számos országa ma is vergődik. Ez az a környezet, amelyben a foglalkoztatási adatokat sikerült kijavítani.

Érzik-e az emberek? Én azt gondolom, ez a több mint 400 ezer ember, akinek most van munkája és korábban nem volt, látja a különbséget. Azok a családok, akik a családi kedvezményt igénybe tudják venni, látják a különbséget. Azok a devizahitelesek, akik a devizahitel csapdájában vergődtek, és már kiszabadultak vagy most kiszabadulnak ebből a csapdából, azok igenis látják a különbséget. Kétségtelen, hogy számtalan feladat áll még előttünk, de azt gondolom, az eddigi tényadatok igenis imponálóak.

A foglalkoztatáson belül a tényszámok tehát azt mutatják, hogy nem csak a közmunkának köszönhető az, hogy a foglalkoztatás bővült. A közmunkáról nagyon sok negatív jelző is elhangzott. Értékteremtő ez a munka vagy sem? Azon túl, amit Witzmann Mihály képviselő úr mondott, és amihez abszolút csatlakozom, hogy a munkán túl egy mértékadó, példaképadó jellege is van annak, hogy a szülőknek el kell menni dolgozni, azért a gazdasági adatok mégiscsak azt mutatják, hogy igenis értéket teremtő munkát is lehet végezni a közmunka keretében. Volner János képviselő úr egy konkrét példát említett. Maximálisan egyetértek képviselő úrral a tekintetben, hogy már most is megvalósul az, hogy sok helyen közmunkából látják el a kistelepülés intézményeit, például helyi gazdaságokból, maguk termelik meg közmunka keretében az adott település intézményei a maguk számára a zöldséget, gyümölcsöt.

Tehát igenis van arra példa, hogy ez a munka értékteremtő, és azt gondolom, ez is hozzájárult ahhoz, hogy 2014-ben a reálgazdaság bővülése 3,6 százalékos volt, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy az idei évben is 3 százalék körüli reálgazdasági növekedéssel számolhatunk.

Tehát amikor a tisztelt képviselő urak megemlítik azt, hogy mennyi cég ment csődbe ‑ kétségtelen! Egy szabad piacon, egy versenygazdaságban vannak cégek, amelyek megalakulnak és tönkremennek. De ugyanakkor azt is meg kell említsük, hogy mennyi cég alakult, és összességében a magyar cégek teljesítménye bővült vagy sem. A statisztikai adatok, nem csak magyarországi, nemzetközi statisztikai adatok azt mutatják, hogy a magyar versenyszektor teljesítménye bővült, és azt gondolom, ez igenis figyelemre méltó ebben az európai környezetben, amelyet jelenleg láthatunk.

A másik általános fölvetés, amelyet Gúr Nándor képviselő úr mondott, az adóékre vonatkozott, OECD-statisztikát említett; ugyanígy tette ezt Sallai R. Benedek képviselő úr is. Önöknek igazuk van abban, hogy sok statisztikában, például foglalkoztatási statisztikában is, még az eddigi eredményekkel együtt, illetve az adóék tekintetében van még hova előrelépnünk. De kérem, ne csak a statikus adatokat, hanem a dinamikus adatokat is nézzék meg! Amikor Gúr Nándor képviselő úr azt mondja, hogy alapelvárás az, hogy az adóék csökkenjen, akkor azt kell mondjam, hogy ez kellett volna az elvárás legyen 2010 előtt is.

Jelentem, képviselő úr, a statisztikák alapján az adóék kisebb jelenleg, mint volt 2010 előtt. (Dr. Józsa István: Összességében nem!) Elnézést, képviselő úr, hadd reagáljak a közbekiabálásra: kérem, nézzék meg az OECD-, európai uniós statisztikákat, és nézzék meg, hogy mi az adóéknek a pontos definíciója. (Dr. Józsa István: Ismerem.) Hát, ha képviselő úr ismeri, akkor tudja, hogy például az szja-csökkentés vagy a munkahelyvédelmi akcióterv keretében végrehajtott járulékcsökkentés, vagy az a járulékcsökkentés, amelyről a most benyújtott törvényjavaslat szól, azok igenis az adóéket mérséklik. Tehát egyetértek képviselő úrral abban, hogy magas még ez az adóék, de a kormány pont abba az irányba tett lépéseket, hogy ezt az adóéket csökkentse, ezáltal segítse a munkavállalást, és azt gondolom, a statisztikai adatok azt mutatják, hogy igen, ez a lépéssorozat sikeres volt. Hozzáteszem, ebbe az irányba kíván továbblépni a kormány, nemcsak ezzel a törvényjavaslattal, amely a tisztelt Országgyűlés előtt van, hanem azzal, hogy a munkát terhelő adók közül a személyi jövedelemadónál 1 százalékos csökkentést javasol a jövő évi költségvetés vitájában.

Ami a javaslat konkrét fölvetéseit illeti, kérdésként hangzott el, hogy miért 100 ezer forint az a limit, ami után a kedvezményeket érvényesíteni lehet. Azért, mert ez a javaslat a munkahelyvédelmi akció generális kedvezményrendszeréhez illeszkedik: mindenütt egy 100 ezer forintos limit szerepel, ami után a szociális hozzájárulási adó-, illetőleg egyéb járulékkedvezményeket érvényesíteni lehet, teljes egészében vagy részben.

(17.30)

Az egy valós szakmai vita, hogy van-e olyan állapotban a magyar költségvetés, a magyar gazdaság, hogy ez egy nagyobb mérték legyen. Itt idézném a vitában elhangzott egyik megállapítást, Földi László képviselő úr egyik megállapítását. A lehetséges mértékekben lép előre a gazdaságpolitika. Ez a 100 ezer forintig érvényesítendő kedvezmény, ez már a 2015. év eleji adatokat is figyelembe véve 243 milliárd forintot hagyott a vállalkozásoknál, és ez az az összeg, amely a vállalkozások versenyképességének növelésén túl hozzájárult a foglalkoztatás bővítéséhez. Ezt tudta felelősen megtenni a kormány és az Országgyűlés úgy, hogy mellette az államháztartási hiány és az államadósság is kézben volt, sőt nemhogy kézben volt, hanem, amint önök pontosan ismerik, és az európai uniós szabályok mellett a statisztikákat látják, az államháztartási hiány mélyen 3 százalék alá került, és Magyarország egyike azon néhány országnak, ahol az államadósság 2011 óta folyamatosan csökkenni tudott.

Bármilyen bérszintet érvényesítenek az érintett vállalkozások, a 100 ezer forintos mértékig ezt a kedvezményt mindenképp érvényesíteni lehet, és arra a ‑ úgy vélem ‑ szakmai ellentmondásra hadd hívjam fel képviselő urak és Sallai R. Benedek képviselő úr figyelmét, hogy egyrészről megfogalmazzák az alacsony keresetűeknél a kedvezmények, adókedvezmények visszaállítását, vagy ha hibásnak vélik az adókedvezmény eltörlését, másik oldalról pedig az az állítás hangzik el, hogy ha nagyobb jövedelemkategóriánál lehetne érvényesíteni a kedvezményt, akkor többen lennének a nagyobb kategóriában; ebben a két állításban ott látok némi ellentmondást, hogy az adókedvezmények kivezetése és az egykulcsos, 16 százalékos szja-rendszer bevezetése előtt a versenyszférában foglalkoztatottaknak közel a harmada minimálbéren foglalkoztatott volt, legalábbis papíron minimálbéren volt bejelentve. Hiszen ez után nem kellett személyi jövedelemadót fizetni, és mindnyájan ismerjük azt a gyakorlatot, ahol a foglalkoztatottak egyébként a munkáltatóktól zsebbe fizetést kaptak.

Tehát az állításom az, hogy ha el lenne törölve bármilyen adófizetési kötelezettség, az pont arra ösztönözne a munkáltatói oldalon, hogy minél több embert próbáljanak úgymond feketén foglalkoztatni, és ez az, amit ‑ azt gondolom ‑ el kell kerüljünk.

Kérdés merült föl a tekintetben, hogy miért a mezőgazdaságban. Itt azt gondolom, hogy a kérdésekre Volner János képviselő úr is mint ellenzéki képviselő választ adott azon túl, hogy megint csatlakoznom kell a kormánypárti felszólalókhoz. A mezőgazdaság egy olyan terület, amelyre a kormány úgy tekint, mint a magyar gazdaság egy kitörési pontjára. Említhetjük azt, hogy az eddigi kedvező növekedési adatokban épp a mezőgazdaság kedvező teljesítménye is szerepelt. Ez az a szektor, ahol, azt gondolom, a magyar gazdaságnak, legalábbis bízom benne, még mindig komparatív és kompetitív előnye van. Épp ezért fókuszál egy külön stratégiával a mezőgazdaságra a magyar kormány, akkor, amikor a munkaigényes ágazatokra fókuszál, amikor a munkaigényes ágazatokban biztosít többletforrásokat. Gondolok itt az állattenyésztésre, a kertészeti kultúrákra, és ezt a lépését támasztja például alá az, hogy az 1200 hektár fölötti területeknél nincsen közvetlen európai uniós támogatás, egy limitet alkalmaz a kormány. Ezeket a pénzeket átcsoportosítja a kisebb gazdaságokra, azokra a gazdaságokra, ahol a foglalkoztatás nagyobb.

Azt gondolom, hogy a mezőgazdaság helyzetbe hozásában további lényeges lépést jelenthet az új vidékfejlesztési program, illetőleg az új gazdaságfejlesztési operatív program, amely egyértelműen az élelmiszeriparra, illetve azokra a területekre fókuszál a mezőgazdaságban, ahol a foglalkoztatás a legnagyobb. Ennek az intézkedéssorozatnak a részét képezi tehát az a törvényjavaslat is, amelyet a tisztelt Ház most tárgyal.

Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy ki a most beterjesztett törvényjavaslatnak a valódi kedvezményezettje, én azt gondolom, hogy kedvezményezettjei a javaslatnak a vállalkozások, azok a mezőgazdasági vállalkozások, ahol bármely foglalkoztatott után a munkahelyvédelmi akció kedvezményét érvényesíteni lehet, és kedvezményezettjei lehetnek azok a magánszemélyek, akik ezen kedvezmény, a vállalkozás versenyelőnye miatt, a költségcsökkentés miatt tudnak munkához jutni.

Ezért én jó szívvel javaslom a tisztelt képviselőknek azt, hogy az általános vita lezárása után az esetleges jobbító javaslatok megszavazása, megtárgyalása után ezt a javaslatot támogassák, hiszen arról beszélünk, hogy kíván-e a kormány, kíván-e az Országgyűlés 30-35 ezer ember helyzetén javítani, kíván-e az Országgyűlés az érintett vállalkozásoknak a helyzetén javítani azzal, hogy éves szinten nagyjából 6 milliárd forint többletforrást juttat az említett szektornak.

Végül engedjék meg, hogy arra a tényre is felhívjam a figyelmet, a kormány csakúgy, mint az elmúlt években, a jövőben is felelős javaslatokat kíván az Országgyűlés asztalára letenni. Ennek a 6 milliárd forintnak megvan a fedezete, természetesen ez a hiány alacsony mértékét és az államadósság csökkentését nem befolyásolja, így azt gondolom, hogy azok a kedvező makrogazdasági folyamatok, amelyeket tényszerűen, számszerűen alátámasztanak a statisztikák, és bízom abban, hogy az emberek is érzékelik, ez a gazdaságpolitika folytatódhat a következő időszakban is.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)