Witzmann Mihály (Fidesz)

WITZMANN MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, önmagában véve azzal talán mindannyian egyetérthetünk, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat egy gazdaságélénkítő, azon belül is a mezőgazdaság szerepét, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak helyzetét javító, a mezőgazdaságot erősítő ‑ és hát agrárország vagyunk, az én megyémben, Somogy megyében is a mezőgazdaságnak óriási szerepe van ‑ törvényalkotást jelent, ami a foglalkoztatás helyzetét is továbbjavíthatja az országban, így az olyan agrármegyékben is, mint Somogy. Tehát én mindenféleképpen támogatom, és továbbra is kérem önöket, hogy tegyék ezt hozzám hasonlóan.

Alapvetően az is látszik a hozzászólásokból, hogy a törvényalkotó jó szándékát az ellenzéki pártok képviselői is észreveszik. Talán csak a szocialisták részéről éreztem némi arroganciát ezzel kapcsolatban. Természetesen elfogadható az, hogy vannak más elképzelések, módosító javaslatok akár a Jobbik, akár az LMP részéről, de összességében azt gondolom, hogy egy jobbító, egy jobb helyzetet teremtő törvényjavaslatról beszélhetünk.

Sajnos azonban, Gúr Nándor szocialista képviselőtársamtól ‑ most már mondhatom, hogy jól megszokott módon ‑ ismét kioktató stílusban hallhatjuk az igét, az ige hirdetését. Ebben a kioktató stílusban kéri számon a kormányon a foglalkoztatási adatokat, becsüli le a munkahelyvédelmi akcióterv eddig elért eredményeit és a program mezőgazdasági dolgozókra történő kibővítését, ennek a vágyát, ennek az akaratát egyaránt. Nekem a felszólalása kapcsán, tisztelt képviselőtársam, egy régi, nagyra becsült magyar filmből jutott eszembe egy idézet, ez pedig A tanú című film: szerénységet. Szerénységet, Virág elvtárs!

Azt szeretném kérni ‑ még akkor is, ha most a Virág helyett Gúrt kell behelyettesíteni, az elvtársról pedig döntse el, hogy szeretné-e használni vagy nem ‑, és a szerénységgel kapcsolatban azt gondolom, hogy több szerénységet várunk el önöktől, szocialistáktól. Több szerénységet várunk el önöktől, főleg akkor, amikor a külföldön dolgozó, munkát vállaló magyarok helyzetét említi. Bár ez nem tartozott hozzá szorosan a törvényjavaslathoz, mégis azzal foglalkozik, hogy a külföldön munkát vállaló magyarokért mennyire aggódnak.

Teszik mindezt úgy, hogy nyolc éven keresztül megvolt a lehetőségük, hogy tegyenek ez ellen. Teszik mindezt úgy, hogy egy olyan szocialista miniszterelnökük volt Gyurcsány Ferenc személyében, aki elmondta, hogy el lehet innen menni, tessék, el lehet innen menni. Aztán teszik mindezt úgy, hogy 2004-ben még azzal kampányoltak az európai uniós csatlakozásunk mellett, hogy mennyire jó lesz az Európai Unió, mert a tőke, az áru és a munka szabad áramlását teszi lehetővé, ami egyébként így van, hiszen a munkaerőpiacokat is megnyitotta a 2004. május 1-jei európai uniós csatlakozásunk. És emlékszünk még arra a szocialista propagandaszlogenre vagy filmre, hogy nyithatunk cukrászdát Bécsben s a többi, most mégis aggódnak azokért, akik odamennek munkát vállalni. Tehát a szerénység talaján állva, a tényeket nem figyelmen kívül hagyva kellene ezeket a nagyon jó populista hozzászólásokat itt az ország Házában megejteni.

És hát azoktól a szocialistáktól várunk el több szerénységet, tisztelt képviselőtársaim, akik, ne felejtsük el, a kormányzásuk alatt soha nem látott megszorításokat vezettek be. Azoktól a szocialistáktól, akik a közszférában dolgozóktól a kormányzásuk alatt átlagosan körülbelül egyhavi bért elvettek a folyamatos megszorítások révén. Azoktól a szocialistáktól várunk több szerénységet, akik a három évig tartó gyest két évre korlátozták, ha már a magyar családok helyzetéről is beszéltünk. Azoktól a szocialistáktól, akik megszüntették a családi adókedvezményt, amit ez a kormány ismét visszavezetett; akik elvettek egyhavi nyugdíjat a nyugdíjasoktól. Azt is egész nyugodtan el lehet mondani, hogy a 13. havi nyugdíjat nem mi vettük el, tisztelt képviselőtársaim. (Bangóné Borbély Ildikó: Miért nem adtátok vissza?) Aztán azoktól a szocialistáktól várunk el több szerénységet, akik a napidíjat és a vizitdíjat is be akarták vezetni.

De nem akarom igénybe venni az önök türelmét. Hosszú a lista, és szerencsére vagy szerencsétlenségünkre ezeket a hibákat kellett az önöket követő Fidesz-KDNP polgári kormánynak kijavítani, vagy legalább megpróbálkozni ezzel. Hiszen önök voltak azok, akik többek között a magyar családokra hagyták, hogy a bankok a devizahitelekkel soha nem látott módon, Európában egyedülálló módon tulajdonképpen elárasszák a magyar háztartásokat. És maguk voltak azok is, tisztelt szocialisták, akik 2010-re ‑ hiába ingatja a fejét, képviselő asszony ‑ ezt az országot államcsőd közeli helyzetbe hozták. (Bangóné Borbély Ildikó: Ki döntötte be a forintot 2010 után?)

Ezek után számon kérni ‑ majd kérjen szót, és akkor önnek is meglesz a lehetősége ‑ a jelenlegi kormánytól azt, hogy 1 millió munkahellyel hogy állunk, hát egy kicsit abszurdnak tűnik. Egyébként szándékos csúsztatást véltem felfedezni itt is képviselőtársam hozzászólásában, ugyanis az 1 millió munkahely ígérete nem egy kormányzati ciklusra, hanem tíz évre vonatkozott. Ha a 4,1 millió fölötti munkavállalók számából kivonjuk a 3,6, de ön szerint 3,7 millió munkavállalót, ami az önök idejében volt a kormányváltáskor Magyarországon, akkor ez 400 ezer munkahely teremtését jelenti. Időarányosan számolva azt mondhatjuk, hogy 500 ezernek kéne lenni, de csak 400 ezer, de azért pozitív a változás.

Aztán lehet a közfoglalkoztatást is bírálni. A szocialista frakcióban ülő képviselőtársaim rendszeresen szeretik elfelejteni, hogy a munkahelyek számának bővülése elsősorban a versenyszférát érintette, és nem a közfoglalkoztatás emelte meg ezt az összeget. A közfoglalkoztatást bírálni pedig, azt gondolom, nem célszerű, mert amikor a kisgyerek úgy nő föl, hogy azt látja, az édesapja és az édesanyja reggel felöltözik, elmegy dolgozni, elmegy munkába, ezt a jó példát látja, és egy nyolcórás foglalkoztatás esetén nettó 50-51 ezer forintot visz haza ‑ ami egyébként nagyon kevés, pontosan tudjuk, hogy kevés, de mégiscsak több, mint a huszon-egynéhány ezer forintos segély, ami az önök idejében volt ‑, és értékteremtő, hasznos munkát végez az édesapa meg az édesanya.

A másik: az pedig már egészen elképesztő, tisztelt képviselőtársaim, hogy Gúr Nándor képviselőtársam azt is megpróbálja megmondani államtitkár úrnak, vagy a KDNP vezérszónokának, vagy éppen nekem, hogy miről beszéljünk. Ugyanis volt egy olyan mondata a képviselő úrnak, hogy ne arról beszéljünk, hogy a munkahelyvédelmi akció tekintetében mik történtek. Hát az előttünk fekvő törvényjavaslat történetesen erről szól, tisztelt képviselőtársam, tehát erről kell hogy beszéljünk, ezért is beszéltünk erről. És akármennyire is fájnak a pozitív eredmények és zavarják önöket, attól a tények még tények.

S amikor a 27 százalékos áfával tetszenek dobálózni folyamatosan, akkor azért azt se felejtsük el, hogy közben a személyi jövedelemadó 32 százalékos kulcsa ‑ de kétkulcsos volt az önök idején a személyi jövedelemadó, volt 18 százalékos is ‑ negatív irányba csökkent, a személyi jövedelemadó jelen pillanatban 16 százalék. Tehát a 32 százalékról 16 százalékra való csökkentés, ha jól számolom, az pontosan a felezését jelenti a személyi jövedelemadónak, és most van tervben, hogy 15 százalékra fog csökkenni a továbbiakban. Amikor arról beszélünk, hogy a társasági adó az önök idejében 19 százalék volt, jelen pillanatban 10 százalék; amikor arról beszélünk, hogy rezsicsökkentés van, önöknél a rezsik folyamatosan elszaladtak, a gázról és az áramról tudjuk, hogy hol tartottunk, Európában a legtöbbet fizettük ezekért; amikor banki elszámoltatás van, pontosan azért, mert önök semmiféle korlátozást nem vezettek be a devizahitelek ellen; amikor családi adókedvezmény van, ismét három évig tartó gyes van vagy éppen gyed extra van, és folyamatosan javuló foglalkoztatási mutatók, még akkor is, ha ez önöknek nem tetszik, attól ezek még tények.

Arra szeretném kérni tisztelt szocialista képviselőtársaimat, mivel megvolt a lehetőségük 2002 és 2010 között a bizonyításra, ha ezzel nem tudtak élni, vagy az elmúlt évek eredményei sajnos bebizonyították, hogy hogyan tudtak vele élni, akkor legalább a kritikáikat próbálják meg az objektivitás talaján megtenni, és ha van egy pozitív, előremutató törvényjavaslat, ami valóban a magyar emberek érdekeit szolgálja ‑ jelen esetben a mezőgazdaságban dolgozók érdekeit ‑, akkor abban legyenek partnereink és támogassák azt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)