Tóbiás József (MSZP)

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Ház! A kormány a kommunikációban az elmúlt hetekben arról beszélt, hogy április végén benyújtja a költségvetést 2016-ra. Ez lehetőséget adna arra, hogy valós, érdemi párbeszéd alakuljon ki a társadalmi csoportok, az ellátórendszerek, az önkormányzatok, az egészségügy, az oktatás területén, valamint a szociális területen. Épp ezért javasoltuk, hogy ne akarják lóhalálában elfogadni a költségvetést. Bízzanak abban, hogy a társadalmi partnerek, az érdekképviseletek, a szakszervezetek, a szakmai szervezetek hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy stabil, ne leszakadó, hanem fejlődő pályára álljon Magyarország a 2016-os költségvetése révén.

Lehet, hogy üres szavakat mondunk e Ház falai között, de mégiscsak világos, hogy amit önök szeretnének 2016-ban, az ugyanúgy a leszakadás és a lemaradás költségvetése. Önök a személyi jövedelemadó csökkentéséről beszélnek, miközben világosan látszik minden adatsorban, hogy valójában a fogyasztást terhelő adók azok, amelyek ‑ a bér mellett ‑ a jövedelemkülönbségeket konzerválják Magyarországon. Néha megértik, mert most éppen a sertéshús áfájánál tartunk, bár nem értik a lényegét. Ha valahol alacsony a jövedelem, akkor ugyanúgy nagy a fogyasztást terhelő adó, az adók száma, a különadók terhei. Ezek csökkentése segítene érdemben ezen társadalmi csoportoknak, amely ma Magyarország közel kétharmadáról szól.

De nézzük, hogy mi az, ami nincs benne az önök kommunikációjában a költségvetés kapcsán. Nincs benne, hogy hogyan adnak vissza az egészségügynek 300 milliárd forintot, amit elvettek tőle az elmúlt három évben. Nincs benne, hogy mit kezdenek azzal a 300 milliárdos hiánnyal, amit az oktatási rendszerben okoztak, nem beszélve arról, hogy a tanszabadságot is úgymond központosítani kívánják; a pedagógusok szakmai elképzelését, hogy hogyan tudják gyermekeinket a leghatékonyabban felkészíteni a jövőre, önök egy központból akarják megmondani. És nem beszélnek arról, hogy mi lesz azokkal a településekkel, ahol szétverik a szociális ellátórendszert, ki fog segíteni utolsó mentsvárként az ott élőknek. Ki segít a közgyógyellátásban? Tudom, a válasz az lesz, hogy majd a járási hivatal. A járás messze van a falutól, ott a polgármester és a testület az, aki látja, hogy miben és hogyan kell segítséget nyújtani.

Ezért ha nem az a költségvetés célja, hogy a továbbiakban is több forrást vonjon el az önkormányzatoktól, és mint egyfajta látványpékséget tartsa csak meg, akkor adják vissza az iparűzési adót, adják vissza a településeknek a személyi jövedelemadó rájuk eső részét, adják vissza a gépjárműadót. És tudják mit, tegyenek még egy dolgot: legyen települési pótlék a kistelepüléseken, hogy az ott dolgozó pedagógus, az egészségügyben dolgozó háziorvos és közalkalmazott is érezze, hogy a vidék megmaradása nem egy parlamenti vita és nagy lózungok kérdése, hanem a valóság. Érdemi támogatásra van szükség!

De ha már itt tartunk a költségvetés kapcsán, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ne említenénk két konkrét esetet, amelyben világos választ vár a parlament és az ország lakossága is önöktől. Az első a trafikkérdés. Az rendben van, hogy az elmúlt másfél évben mást se mondtunk önöknek, mint hogy saját maguknak akarják kiosztani ezeket a pályázatokat. Az már nincs rendben, hogy sorozatosan a betörésekre, a rablásokra, majd most már gyilkosságra vetemedve tétlenül ülnek, és azt mondják, hogy talán majd lehet módosítani. Nincs talán, azonnal szüntessék meg ezt a trafiktörvényt! És ha már arra nem képesek, akkor legalább ma döntsenek arról, hogy húzhassák le azt a tapétát az emberek az ablakokról, hogy láthatóvá váljék, mi történik! Mert semmit nem értek el azzal, amit terveztek! Ugyanúgy megy az illegális dohánypiac, a fiatalok körében ugyanúgy nő a dohányzás. Tehát hagyják a fenébe a törvény nevét! Érdemi segítséget várnak önöktől a választók.

A másik a vasárnapi zárva tartás kérdése. Rossz és kártékony törvényt hoztak. Mikor látják be, hogy nem lehet csak örökségvédelemre meg turisztikai szempontokra hivatkozni? Tessenek szíves lenni megszüntetni, mert ha nem, a társadalom előbb-utóbb kikényszeríti önökből! Jobb korábban megtenni egy ilyen lépést, és szinkronban lenni azzal, amit a társadalom gondol erről az ügyről. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Vagy maradni ott, és fennen hirdetni, hogy mindig csak önöknek lehet igazuk. Higgyék el, a népnek van igaza! Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)