Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Felmerülhet a kérdés, hogy mi a közös a Tádzs Mahalban és az ezeréves pannonhalmi apátságban, a memphisi piramisokban és az Aggteleki-karsztban, vagy mi a közös a budai látkép, a Duna két oldalának látképe, az Andrássy út és a Galápagos-szigetek között. Nyilvánvalóan nem meglepő a legtöbbeknek: az, hogy ezek valamennyien a világörökség részei. Ezek valamennyien az emberiség egyetemes kultúrájának és természeti örökségének a részét képezik, de éppígy a kínai nagy fal, a pécsi ókeresztény sírkamrák, a Tokaji borvidék vagy a fertői kultúrtáj egyaránt ennek a nemzetközi egyezménynek a hatálya alá tartoznak.

(16.00)

Egy magyar világörökséget nem említettem, a Hortobágyot, a hortobágyi kultúrtájat, amelynek részét képezi teljes egészében a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának működési területe is. 1972-ben hozták létre ezt a világörökségi egyezményt, és mára 180 ország írta alá, 1007 különböző kultúrtörténeti és természeti értéket tartanak ezen nyilván. Ebből 8 esik Magyarországra, amelyeket igyekeztem bemutatni, de mai felszólalásomban leginkább a Hortobágyról szeretnék beszélni. Azért fontos a Hortobágyról beszélni, mert az elindult folyamatok, amelyek az elmúlt néhány évben zajlottak, alapvetően veszélyeztethetik annak a kultúrtájnak a megőrzését, ami a világörökséghez csatolást lehetővé tette.

A nemzeti park alapítása 1972-re datálódott, és maga a park 1973. január 1-jén jött létre. Hazánk első nemzeti parkja volt, gyakorlatilag az ott lévő természeti értékek kultúrtörténeti tájként történő megőrzése volt az akkori kormányzat kiemelt célkitűzése, feladata. Maga a Hortobágy mint tájegység, mint a világörökség hatálya alá tartozó táj, a Hajdúságtól nagyjából a Tisza vonaláig terjed, és megközelítőleg 2500 négyzetkilométert foglalt magába. De nyilvánvalóan az 1999-ben kihirdetett világörökség ezt jobban lehatárolja, és a kiemelkedő részekről igyekszik beszélni.

Viszont most ez a világörökség számos ok miatt került veszélybe. Nyilvánvalóan a tájat létrehozó és fenntartó állattartás problémáiról az elmúlt hetekben is sok szó esett itt a parlament falain belül, arról, hogy a legeltetéses állattartás, a hagyományos szilaj vagy külterjes állattartás lehetőségei hogyan szűkültek be, és hogyan látszódik egyre problémásabbnak az, hogy sok-sok állattartó gazda legelő jószágát ezekre a szikes pusztákra kihajtsa.

Ugyanígy probléma az, hogy maga a Génmegőrző Kht. gyakorlatilag egy nagyon kétséges és nem túl kedvezően megítélhető vezetővel az élén, egyre inkább, úgy tűnik, politikai szervezetként működik, és az őshonos magyar háziállatok fenntartásának törekvései és a természetvédelmi célkitűzések, a helyi foglalkoztatás egyre kisebb súllyal jelenik meg a Génmegőrző tevékenységében.

Ugyanígy érdekes, én sok mással együtt előszeretettel bírálom a 2002-2010 közötti kormányzatot, viszont meg kell mondjuk, hogy a hortobágyi tógazdaság 2009-ben még komoly nyereséggel zárta a tevékenységét, a kormányváltáskor milliárdos tartalékkal adta át a tógazdaságot, ami mára komoly veszteséggel működik, mert a hozzá nem értés és a gazdálkodási inkompetencia jellemzi mindennapi tevékenységét.

A Hortobágy településen élők is beszámolnak arról, milyen problémát jelent az, hogy a világörökség és a nemzeti park központját adó település, ahol a Hortobágy szimbóluma, a Kilenclyukú híd is található, egyre rosszabb turisztikai helyzetbe kerül, egyre nehezebben tudnak vendégeket fogadni, és az ökoturizmus lehetőségei jelentősen leszűkültek. Ezáltal ennek a kis településnek a megélhetése, a helyiek helyben marasztalása, foglalkoztatása a turisztikai problémák miatt nyilvánvalóan gondot okoz.

Hosszan lehetne sorolni azokat a világörökségi megőrzéshez kapcsolódó feladatokat, amelyek most másodsorba kerültek, és most is vannak, viszont arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a világörökség egyezménye úgy működik, hogy arra a listára csak felkerülni lehet. Ha egy világörökség megsemmisül, megsemmisülnek azok az értékek, amelyek miatt létrejött, a listán örökre ott marad, csak áthúzzák egy vonallal azért, hogy jelképezze, hogy az a nemzet, amely a világörökség és az emberiség eme kulturális, természeti tájait megőrizni nem tudta, hogyan járt el.

Magyarországon a Hortobágy lehet az első, ami veszélyeztetett helyzetbe kerül, és azt szeretném, ha ezzel a lehető leghatékonyabban foglalkozna a Magyar Országgyűlés. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.)