Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm államtitkár úr megtisztelő jelenlétét. Tisztelt Képviselőtársaim! Az évtizedek áldatlan ténykedése során halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított Somogy megye mélyrepülését jól mutatják a demográfiai, szociológiai és gazdasági mutatói. 1980 óta a megye elvesztette lakosságának egynyolcadát, hiszen a népessége 360 ezer főről 315 ezer főre apadt. Demográfiai potenciálja megroppant, s ami a vidéki régiókat illeti, az elöregedés különösen aggasztó méreteket öltött. Az átlagbérek, átlagnyugdíjak tekintetében szintén az utolsók között kullogunk a megyék rangsorában, s a foglalkoztatottsági mutatók is rendkívül rosszak Somogy­országban. A vidék élhetetlenségét jól jelzi az üresen álló 21 ezer lakóingatlan és a perspektívát szülőföldjükön nem találó sokezernyi kivándorolt fiatal.

Nyilván mindez nem véletlenül alakult így. A beruházókat, a vállalkozókat elriasztó infrastrukturális hiányosságok nagyban hozzájárulnak a problémák növekedéséhez. A közutak kapcsán elég, hogyha az 1660 kilométer hosszúságú állami fenntartású hálózat katasztrofális állapotára utalok, ugyanis ebből a hálózatból mintegy 700 kilométernyi szakaszt azonnal fel kellene újítani, ezzel szemben a jelenlegi éves felújítási kvóta csupán a szükséges hossz 5 százalékát jelenti, de nem állunk jobban a vasutak tekintetében sem. A kormánypropaganda sikerszólamai sokszor hivatkoznak az úgymond EU-s pénzekből megújuló vasúti fővonalakra, de szemérmesen hallgatnak a vidék megmaradásának szempontjából létfontosságú szárnyvonalak sorsáról. A felújítások híján szükségszerűen lerohadó mellékvonalak sorsa több tízezer ember életét és falvak tucatjainak jövőjét érinti komolyan.

Néhány nagyon egyértelmű, konkrétan megválaszolható kérdés ezzel kapcsolatosan: nem tudni, mi a kormány célja az 54 kilométer hosszúságú, 1896-ban megnyitott Kaposvár-Fonyód, a 100 kilométeres, 1906-ra kiépült Kaposvár-Siófok, a 9 kilométeres, 1890-ben felavatott Somogyszob-Nagyatád, és ha a MÁV-nak nem is, de a közvetlenül érintett térség negyedmillió állampolgára számára már 1868 óta fővonalnak számító, 150 kilométeres Nagykanizsa-Gyékényes-Barcs-Szigetvár-Szentlőrinc-Pécs-vona­lakkal. Mikor, mennyit akarnak költeni ezeknek a vonalaknak a javítására? Meddig döcögnek még 40 kilométer/órás sebességgel a vonatok Nagyatádról a beígért 80 kilométer/óra helyett? És jó lenne azt is tudni, hogy a Budapest és Kaposvár között utazóknak még meddig kell átszállniuk Dombóváron, ha vonattal utaznak. Mikor lehet végre átszállás nélkül, kényelmesebben, gyorsabban utazni Budapest és Kaposvár között?

Mi a szándékuk a Somogyszob-Balatonszent­györgy-vonal újranyitásával kapcsolatosan? Nem lenne ésszerűbb az utakat tönkretevő kamionforgalom által bonyolított teherforgalmat ezen keresztül intézni? Hiszen megyénkben éppen a 68-as út Balatonszentgyörgy-Böhönye-Nagyatád-Lábod és a még délebbre lévő Görgeteg-Barcs szakasza kapott magas rizikójú balesetveszélyes minősítést.

Közlekedéspolitikai elvárás, hogy a közlekedési munkamegosztásban nőjön az energia- és környezetkímélő szállítási módok aránya, ami magyarul nem jelent mást, mint a közúti áruszállítás vasútra és belvízi hajózásra terelését. A jelenleg körülbelül 50 milliárd árutonna-kilométer éves forgalomnak viszont mindössze 18 százaléka bonyolódik vasúton, amit az EU 2011-es közlekedéspolitikai fehér könyve szerint is jelentősen növelni kellene, és ezzel még mi ‑ EU-szkeptikus pártként ‑, jobbikosok is egyet tudunk érteni. De úgy látszik, és nem árt tudni, hogy a kötött pályás tömegközlekedésre vonatkozó koncepció lényege éppen az, hogy a fővonalak maradnak, a mellékvonalakkal pedig egyszerűen hosszú távon nem számolnak, és így megy ez már a vidéki szárnyvonalak szempontjából átkozott emlékű hatvanas-hetvenes évek óta.

Kérem, változtassanak a „Háttal a szárnyvonalak felé!” jelmondaton, s kérem, ne hagyják, hogy a vidék szempontjából fontos mellékvonalakat télen a fagy, nyáron pedig a gaz tartsa össze! Nagyon szépen köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)