Szilágyi György (Jobbik)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én is azt tartom e törvényjavaslat legnagyobb problémájának, hogy megint arról beszélnek vagy nem beszélnek, tehát nem állnak ki és nem mondják el őszintén azt, hogy miről is szól ez a törvény. Azt hiszik, ha így nyújtanak be egy törvényt, és ilyen indoklást adnak mellé, akkor nem kerül majd itt szóba, hogy miről is szól ez a törvény. Be kellene ismerni, ha hibáztak. Higgyék el, sokkal szimpatikusabb lenne az emberek felé is azt mondani, hogy igen, hibáztunk, ezért mi most változtatni kívánunk ezen a törvényen.

Az előttünk fekvő törvényjavaslatot az általános indoklása szerint azért terjesztették be képviselőtársaim önálló képviselői indítványként, hogy segítsék az érintett intézmények, megyei könyvtárak és megyei hatókörű városi múzeumok pályázatokon való részvételét. Az általános indoklás szerint a jelenlegi helyzet ‑ miszerint az intézmény ingó vagyonának tulajdonosa maga az intézmény, az intézménynek helyt adó ingatlan fenntartója vagyonkezelőként a megyei önkormányzat, míg az ingatlan tulajdonosa a magyar állam ‑ nagyban nehezíti a különböző pályázatokon való elindulás lehetőségét. Ezért tisztelt képviselőtársaim azt gondolták, hogy egyszerűbb a törvény erejénél fogva a vagyont átadni az egyes intézmények fenntartói számára, mint az elosztási rendszert rábírni arra, hogy úgy fogalmazza meg a pályázati kiírásokat, felhívásokat, hogy az igazodjon a tényleges vagyoni és tulajdoni helyzethez.

Ha önök kiálltak volna, és azt mondták volna, hogy e miatt a két dolog miatt kell ezt a törvényt elfogadni, egyrészt azért, mert elkövettünk egy hibás centralizációt, másrészt azért, mert nem tudjuk rávenni az elosztási rendszert arra, hogy olyan pályázatokat írjon ki, amely pályázatok alkalmazkodnak a való élethez, a jelenlegi helyzethez, és az ezeken a pályázatokon való elindulás lehetőségét megteremtsük, akkor azt mondanánk, hogy támogatni lehet ezt a törvényjavaslatot, hiszen önök kiálltak, és őszintén elmondták, hogy miről van szó.

Most megpróbálom eljátszani a naivat, és elhinni azt, amit önök itt az indoklásban leírtak. Ha én elfogadom és elhiszem, hogy önöknek az a céljuk, amit az általános indoklásban találok, akkor nem a valós tényekről kell beszélnem, hanem azt kell mondanom, hogy ebben a törvényjavaslatban önök a gombhoz kívánják varrni a kabátot. Törvényt alkotnak azért, mert a pályázati kiírások olyan feltételeket tartalmaznak, amelyek nehezítik a részvételt. Azt gondolják, hogy a javaslatban foglalt vagyonátadás várható idő- és munkaigénye kevesebb lesz, mint az a munkateher, amit a pályázatokat kiíró apparátusnak kellene elvégeznie azért, hogy a feltételrendszer ne gátolja a jelenlegi intézményrendszert a pályázatokon való indulásban. Ha ezt gondolják, és ennek alapján törvényt hoznak, akkor arra buzdítják a támogatások elosztásáért felelős szerveket és személyeket, hogy továbbra se vegyék figyelembe a tényleges helyzetet, a valós támogatási igényeket, és továbbra is kényük-kedvük szerint határozzák meg a támogatási feltételeket. Mert ha az általános indoklás alapján önök ezt mondják, akkor nyilván erre is buzdítják ezeket a szerveket.

A másik, ami szintén lényeges: az általános indoklásban két dolog szerepel. Azért is kívánják megváltoztatni, hogy ezzel elősegítsék a kötelező feladat hatékonyabb ellátását. De az indoklás nem szól arról, hogy az átadásra kerülő vagyonelemek fenntartására, üzemeltetésére honnan lesz forrásuk az átvevő önkormányzatoknak. Egy fél mondat sincs erről. Az ingatlan vagyon tekintetében az éves üzemeltetési költség mértéke, ami többletköltségként fog jelentkezni az egyes átvevő önkormányzatoknál, az előterjesztés alapján nem ismert. Az előttünk fekvő előterjesztés alapján úgy kellene nekünk megalapozott döntést hozni, hogy nem tudjuk, mekkora összegekről beszélünk, és nem tudjuk, hogy ez miből fog rendelkezésre állni.

Véleményem szerint még az is kiemelést érdemel, hogy az átadásra kerülő ingatlanokat elidegenítési tilalommal kell megterhelni, illetve a fedezetként való felajánláshoz a kultúráért felelős miniszter és az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter együttes egyedi döntése, azaz diszkrecionális jogkörben hozott engedélye szükséges. Ha a javaslat általános indoklása valós ‑ amiről folyamatosan beszélek ‑, és a jelenlegi háromszereplős helyzet megváltoztatása indokolt, akkor felmerül a kérdés, hogy e szerint a rendelkezés szerint miért kell immár egy négyszereplős helyzet kialakítására törekedni. Mert négy szereplő lesz: az állam, az önkormányzat és a két miniszter. Azt mondom tehát, hogy amikor benyújtanak egy törvényt, akkor higgyék el, sokkal egyszerűbb lenne, ha a valós tényeket mondanák, azt, hogy ez így van, segítsünk, változtassunk rajta, és akkor esetleg egyet is tudunk érteni nagyon sok dologban.

Összefoglalva megállapítható, hogy a vagyonátadás tényleges indokoltsága az indoklás alapján megkérdőjelezhető. Nem azzal nem értünk egyet, hogy jó döntés az, ha átadjuk ezeket az ingatlanokat, hanem azzal nem értünk egyet és azzal szemben vetjük fel a problémákat, hogy hogyan lesz a továbbiakban. Ne kövessünk el megint egy hibát, amit esetleg majd megint korrigálni kell, és önök majd akkor is megpróbálják eltüntetni és elbújtatni valahogy, hogy mégsem hibáztak. A javaslat alapján pedig megkérdőjelezhető, hogy az átadásra kerülő vagyonelemek megóvása és fenntartása mennyire lesz biztosított. A vagyonátadással pedig az ingatlanok tényleges üzemeltetői véleményem szerint nem kerülnek egyszerűbb jogi helyzetbe a pályáztatásoknál sem. Az indoklással tehát nagyon nagy problémák vannak.

Azt pedig, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom hogy fog szavazni ennél a törvénynél, még nagyon át kell gondolni. Ez nagyon nagy mértékben függ attól is, hogy azokra a kérdésekre, amiket most is felvetettünk ‑ akár képviselőtársaim, akár én ‑, most itt a vita során milyen válaszokat kapunk, mennyire kapunk megnyugtató válaszokat, mint mondtam, a fenntartással, az állagmegóvással és minden egyéb mással kapcsolatosan. Hátha eljutunk odáig, hogy önök felállnak, és azt mondják, igen, írtunk egy általános indoklást, de végül is ez az egész törvény nem erről szól, hanem arról, hogy helyrehozzunk egy olyan hibát, amit elkövettünk, és akkor minden valószínűség szerint mi is tudjuk támogatni azokat a törekvéseiket, amelyekkel jobbá kívánják tenni esetleg az egész pályáztatást. S ha még azt is hozzátennék, hogy emellett változtatni kívánnak azon az elosztórendszeren, amely nemcsak ezen a területen, de még nagyon sok helyen rosszul működik, akkor még inkább örülnénk ezen törekvéseiknek.

Ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.