Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezen a kései órán most már sokadszor szólalok fel a kapuvári húsgyár ügyében. Ezt az előző ciklus elejétől kezdve rendszeresen megteszem, nem azért, mert ez nekem valamiféle passzióm, vagy valami rejtélyes oknál fogva vonzódnék a húsgyárak ügyéhez. Azért teszem, mert ezt a húsipari üzemet ‑ most már nem egy bizonyíték és nem egy forrás alátámasztja ‑ bizony gyaníthatóan szántszándékkal tették tönkre. Azok a piacszerzési technikák, amelyeket alkalmaz néhány húsipari szereplő Magyarországon és Európában, elvezettek odáig, hogy tönkretettek egy ilyen tradicionális üzemet, amely egyébként a régiónak markánsan része volt. Sok kapuvári és környékbeli ember mondhatja el magáról, hogy évtizedeket dolgozott ebben a gyárban, sőt még akár a szülei, nagyszülei is a gyárban húzták le a dolgos éveiket. Szóval, egy ilyen üzemet képesek tönkretetetni, tönkretenni azért, hogy aztán piacot szerezzenek, és ezen piacon keresztül érvényesítsék azt az üzletpolitikát, amelyet egyébként ezen húsipari szereplők rendre próbálnak érvényesíteni.

Mennyivel másabb lenne a helyzet, ha a kapuvári húsgyár csődjéről, bebuktatásáról a mai körülmények között kellene beszélnünk, hiszen ma már van, mondjuk, olyan kocatámogatási rendszer, amely életképesebbé tudja tenni esetleg a környékbeli sertéstartók helyzetét, akik nincsenek, hiszen jelenleg már nincs hova leadni az állatot. Most már beszélhetnénk olyan növekedési hitelprogramról, vagy éppen élelmiszer-ipari forgóeszköz-hitelprogramról, amit szintén igénybe tudna venni a gyár és más húsipari üzemek is, ha egyáltalán még lennének. Tehát azok az érvek és azok a körülmények, amelyekkel magyarázták a gyár bedöntését, bedőlését, azok ma már nehezen lennének elképzelhetőek és magyarázhatóak. Mennyire sajnálatos, hogy a kormányok mindig akkor ébrednek rá ezekre a problémákra, amikor már túl késő! Jól láttuk ezt például a cukoripar esetében, amikor az akkori kormányok ‑ a kilencvenes évek elejéről beszélek ‑ érdekes módon elfelejtettek piacvédelmet beépíteni, elfelejtettek támogatási rendszert beépíteni a cukoriparban, miközben ez egyébként Európában már teljesen bevett volt már akkor is.

(0.20)

Ez akkor jutott eszükbe, amikor a magyar cukorgyárak 100 százaléka külföldi kézre került. Ugyanezt láthatjuk sajnos a húsipar esetében is. Egyébként szintén új helyzet, amit meg kell említeni, hogy a 27 százalékos világrekord áfánál az élő és félsertés esetében ezt 5 százalékra csökkentették. Érdekes módon ezt is akkor lépték meg, amikor nagyon szűk, nagyon kevés szereplőre csökkent a magyar húsipar, és ezek jó része, mondhatom azt, 90 százaléka érdekes módon kifejezetten kormány közeli befektetőnek van elkönyvelve.

Szintén érdekes az, hogy az önök kedvenc kereskedelmi hálózata, amelyik egyébként jelentős sertésfelvásárlónak számít vidéken ‑ például a Rábaközben, az én választókerületemben szinte az egyetlenek ‑, ők nem is tárgyaltak korábban a sertéstartókkal úgy, amíg ez a rekord magas áfa vonatkozott a sertésre, hogy ne mondták volna azt meg nekik, hogy akkor vesszük át tőletek az állatot, akkor fogtok a munkátokért pénzt kapni, ha a felét feketén, papír nélkül fogjuk megkapni. Mindez ‑ még egyszer hangsúlyozom ‑ az önök kedvenc kereskedelmi láncának a beszállítóitól érkezik rendre. Miután letisztították ezt a piacot, és szinte egyeduralkodó ez a néhány szereplő, most már megkapják a támogatásokat és a kedvezményeket.

Szintén aggasztó a kapuvári húsipar lefejezésével kapcsolatban az, hogy az az elszámoltatási ígéret, ami ezzel kapcsolatban volt, szintén elszállt és szintén füstbe ment. Még Budai államtitkár ‑ akkor elszámoltatási biztos ‑ idejében vetettem fel először ezt az ügyet, hiszen talán utólag naiv módon, de abban bíztam, hogy mivel a kapuvári húsgyár tönkretétele a szocialista kormányok idejében indult, talán valami lépések emiatt elindulhatnak. Akkor Budai államtitkár úr nagyon vehemensen nagyon kikérte magának, hogy nem kell nekem itt aggódnom, és nem kell ezt idehoznom a Ház elé, hiszen ő kézben tartja az ügyet, és mindent meg fog oldani. Ehhez képest senkire nem került lakat, egyetlenegy forint közpénznek sem lett nyoma és nem került vissza, pedig jó néhány tízmillió forinttal segítették az akkori szocialista kormányok a gyár akkori menedzsmentjét, ami ‑ hangsúlyozom ‑ egyáltalán nem szakmai menedzsment volt; ma már jól láthatóan csak az állami támogatás, a közpénz lenyúlására szerveződött brigádról volt szó.

Szóval, a kapuvári húsgyár ügyében semmi pozitív, előremutató intézkedésről nem tudunk. Kérem a kormányt, tiszteljen meg minket azzal, hogy végre elmondja, mi a terve ezzel a gyárral. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)