Dr. Szél Bernadett (LMP)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Ez nem Ewa Kopacz, Angela Merkel vagy Erna Solberg beszéde. De nem is Benazir Bhutto, Margaret Thatcher, Golda Meir, Indira Gandhi vagy egy magyar miniszterelnöknő, hanem Julia Gillard, volt ausztrál miniszterelnöknő parlamenti beszéde.

Képviselő úr szerint a szexista nézeteket valló és nőgyűlölő emberek alkalmatlanok magas hivatali pozíció betöltésére. Ez a férfi se engem, se a kormányt ne akarjon a szexizmusról és a nőgyűlöletről kioktatni. Remélem, van képviselő úrnál egy darab papír, és már fogalmazza is a lemondását. Mert ha azt szeretné tudni, milyen, amikor a nőgyűlölet testet ölt a modern Ausztráliában, nem a képviselőházban kellene indítványt előterjesztenie, hanem elő kellene vennie egy tükröt.

Nézzük csak meg, milyen visszatetsző, milyen visszataszító kettős mércét alkalmaz, képviselő úr, amikor a nőgyűlöletről és a szexizmusról van szó. Még az előző kormány minisztereként részt vett egy beszélgetésen, amely a nők Ausztrália hatalmi intézményeiben való alulreprezentáltságáról szólt. Idézem őt magát: „Ha igaz is, hogy a férfiak általában véve nagyobb hatalommal rendelkeznek, mint a nők, baj az? Mi van, ha a férfiak fiziológiailag és vérmérsékletük alapján alkalmasabbak a hatalom gyakorlására és utasítások kiadására?” Ez a férfi prédikál nekünk szexizmusról?

Képviselő úr, mélyen megsértett engem és minden ausztrál nőt, amikor a szénadó elleni kampánya során ilyen kezdetű mondat hagyta el a száját: „Amit az ausztráliai feleségeknek vasalás közben meg kell érteniük…” Aztán, képviselő úr, megsértett engem, amikor e fölött az asztal fölött, így, ahogy most itt ülünk, azt mondta nekem, amit férfinak a miniszterelnöki székben soha nem mondtak volna, hogy „Ha a miniszterelnök, politikai értelemben, őszinte nőként akar viselkedni…”. De megsértett, amikor kiment a parlament elé, és beállt a „Le a banyával” feliratú poszter elé. Megsértett, amikor odaállt az elé a transzparens elé, ami engem egy férfi szajhájának nevezett. Engem ezekkel a dolgokkal, képviselő úr, napról napra, újra és újra megsértett. Nőgyűlölet és szexizmus, ez az, ami minden egyes alkalommal teret nyer, mióta képviselő úr abban a székben ül, és én ebben a székben ülök. És most majd azt várja, hogy komolyan vesszük, hiszen végre maga mögött hagyott mindent, amit korábban mondott, úgymond ráeszmélt, hogy „te jó ég, van ez a szexizmus nevű dolog, és nahát, van ez a nőgyűlölet! Vajon ki a szexista, vajon ki a nőgyűlölő?”. Képviselő úr mindig példás hajlandóságot mutat arra, hogy megmondja, mi az, amiért én vagy mások felelősek vagyunk. A legkisebb lelkifurdalás nélkül tudja maga mögött az összes korábbi kijelentését, hogy hasonlók miatt valaki mást nyilvánosan megkövezzen. Képviselő úrnak mindazonáltal nem ártana komolyan elgondolkodnia arról, hogy mi a nők szerepe a közéletben és az ausztrál társadalomban, mert mi ennél jobb megítélésre vagyunk jogosultak.

Julia Gillard, volt ausztrál miniszterelnöknő parlamenti beszédét hallották. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és a függetlenek padsoraiból.)