Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyjából ott folytatom, ahol Magyar képviselőtársam abbahagyta, ugyanis nem pusztán alacsony a magyarok halfogyasztása, hanem egész Európában a legrosszabb: egy átlagos magyar állampolgár 4-4,5 kiló halat fogyaszt évente, a legrosszabb eredményt érve el. Nyilvánvalóan, ha figyelembe vesszük természetes vizeink mennyiségét, azt, hogy alvízi ország vagyunk, és Európa második legnagyobb vízhozamú folyója keresztülmegy az országon, ez teljesen nehezen kezelhető, főleg, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a magyar gasztronómiai kínálat milyen mennyiségben tartalmaz természetes vízi halakhoz köthető halrecepteket.

Tehát nyilvánvalóan ez az attitűd befolyásolja a véleményünket, amit nem szeretnék megismételni, hiszen nagyjából pártom álláspontját mondtam el a Fenntartható fejlődés bizottságának kisebbségi álláspontjaként is. Annyit szeretnék elmondani, hogy összességében a Lehet Más a Politika mindenütt nyitott arra, hogy a fenntartható tájhasználati módok az emberek megélhetését, a helyben lakást, a természeti erőforrás helyszínén történő gazdálkodást és a megélhetést szolgálják.

Ebből következik az a nézetünk, hogy a horgászati hasznosítás mellett látunk létjogosultságot a halászati hasznosításban is, viszont nagyon-nagyon fontos figyelembe venni azt, hogy hogyan alakult át Magyarország halfaunája az elmúlt 150 évben és ezen belül is az elmúlt 30 évben. Nyilvánvalóan az adventív fajok térnyerése, az, hogy gyakorlatilag a vikariáns fajok felcserélik egymást a folyóban, és faunaidegen fajok jelennek meg az őshonost kiszorítva, helytelen halgazdálkodás és helytelen vízgazdálkodás eredménye, amiben számos lehetőség nyílna Magyarország számára.

Szintén Magyar Zoltán képviselőtársam említette a fokgazdálkodást, és nyilvánvalóan az olyan tájhasználati haszonszerzési módok, mint a fokgazdálkodás lehetősége, nagyon sok más kiegészítő lehetőséget teremtenének, hiszen például a holtágak rehabilitációinak tevékenysége mellett ‑ ami a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése kapcsán sokszor felmerült ‑ az ártéri gyümölcsösök rendszerének helyreállítását, a sokkal nagyobb kapacitású vízraktározást, az alföldi vízbáziskészlet hasznosítását lehetővé tennék, amellett, hogy lehetőséget teremtenének arra, hogy a halászati hasznosítás sokkal inkább Magyarország halfaunájának megőrzését is szolgálni tudja.

Nyilván, ha nem tudja a kormányzat ellenőrizni a halászatot, ha nincs apparátusa és nincs politikai szándék arra, hogy az ezzel kapcsolatos hasznosítás megfelelő szinten legyen végrehajtva és a jogszabályok betartatva, akkor egyszerűbb letiltani a halászokat, ugyanakkor mi inkább abba az irányba mennénk el, hogy jó lenne, ha a családok megélhetését elősegítő őshonos magyar foglalkozások fenntartására, a családi generációk megtartására a jogszabály lehetőséget teremtene.

Abban bízom, hogy Bitay államtitkár úr politikai eredményének fogja elkönyvelni a kormánypárt azt, hogy meggyőzött engem arról, hogy a teljes nem helyett egy szolidabb tartózkodás felé hajoljunk el, amivel részben tiszteletben tartjuk azon szakmai törekvéseket, amelyeket a Földművelésügyi Minisztérium témával foglalkozó főosztályvezetője elmondott, hiszen az ő elmondása szerint hosszabb távon az ökológiai állapot javítására irányuló törekvés eszköze lenne ez a halászati törvény.

(22.50)

De nyilvánvalóan ennek most nem látjuk még az eszközeit, nem látjuk még, hogy ez abba az irányba mutatna. Sőt, miután nem teremti meg kellően a lehetőségeit annak, hogy a felborult halfaunánknak a helyreállítására ez a hasznosítási mód megoldást találjon, ezért jelen pillanatban szerintünk ez még ellentétes egy picit azokkal a célokkal, amit az FM elmondott. Nagyon-nagyon örülnének neki, hogyha a Bitay államtitkár úr által egyeztetéseken elmondottak és a főosztályvezető úr által képviselt szakmai nézetek megvalósulnának, viszont jelen pillanatban az előttünk lévő kodifikált változata a jogszabálynak a mi véleményünk szerint egyelőre nem ezt a célt szolgálja. Abban bízunk, hogy a későbbiekben Magyarország halgazdálkodásának a helyreállítása érdekében történő törekvésekben lesz még lehetőségünk eszmét cserélni, és tudunk változtatni azon a gyakorlaton, ami jelen pillanatban a sporthorgász célú hasznosítást ilyen nagy szinten előre hozza. És miután még nyilvánvalóan a sporthorgászati hasznosításnak komoly gazdasági vonatkozásai is vannak, azért fel kell hívnom arra a figyelmet, hogy ezen gazdasági vonatkozások során a túlhasználat vagy a helytelen halgazdálkodás éppúgy meg tud valósulni, és most azt mondom, vagy arra kérem államtitkár urat, hogy figyelő szemét a kormányzat az olyan modellterületekre, mint a Tisza-tó, ahol a legkorábban kezdődött el a teljes sporthorgászati célú hasznosítás, oda emelje, mert ott a folyamatos monito­ringgal, biológiai kutatásokkal már most lehetne vizsgálni azt, hogy a kizárólagos sporthorgász célú hasznosítás milyen halfaunisztikai változásokat okoz.

Egyben szeretném megköszönni, amit egyetlen módosítómként a kormányzat támogatni tudott, ez szintén kutatások elősegítését szolgálta. És bízunk abban, hogy a többi módosítónk is egy későbbi jogszabályban esetleg még megjelenik. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az LMP soraiból.)