Tuzson Bence (Fidesz)

TUZSON BENCE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden reagálnék is akkor itt az előbb felvetettekre, ha már megkaptam a szót. Egyrészt az előbb is kitértem már arra, hogy mennyire fontos az, hogy milyen kört kártalanítunk, és miért speciális ez a mostani eset, és miben különbözik ez, kifejezetten a Quaestor-ügy más, hasonló brókercégeknek az ügyétől. Ebben az esetben egy saját kötvény kibocsátására került sor, tehát a cég maga állította ki az értékpapírt is, és a cégcsoport maga értékesítette is. Ez egy teljesen más eset, mint amikor van egy társaság, amely csak értékesít kötvényeket, részvényeket vagy bármilyen más értékpapírt, de egy tőle független harmadik személy állítja elő ezt az értékpapírt, és általában ezek az értékpapírok léteznek is, vagy ha nem léteznek, arra kitalált intézmény a BEVA kártalanítási rendszere, ami egyébként egy működő, jó kártalanítási rendszer is.

Ezt látjuk egyébként a Buda-Cash esetében, ahol az OBA és a BEVA együttműködésében tulajdonképpen szinte a teljes körnek vagy jórészt, az emberek nagy részének a kártalanítása meg fog történni. A kérdés az, hogy más is bekerülhet-e ebbe a körbe. Ezt tulajdonképpen ezzel az üggyel le tudjuk szerintem zárni. Értelemszerű, hogy egy speciális esetre egy speciális jogszabályt érdemes meghozni.

(18.40)

A másik ilyen javaslat volt, hogy ne csak kötvényekre terjedjen ki, hanem más típusú értékpapírokra is. Erre vonatkozik az a szabály is, hogy a más típusú értékpapírra egyébként a BEVA kártalanítási rendszere továbbra is vonatkozik, tehát létező kártalanítási rendszerről van szó, de alapvetően nem az volt itt a probléma, hogy másfajta értékpapírok ne lettek volna meg, hiszen tudomásunk szerint a Quaestornál az idegen értékpapírok egyébként megvannak; a saját értékpapírokkal van gond, a saját kötvényekkel van gond. Abban az esetben, ha ilyen formában megemelnénk ezt az összeget, illetve bevonnánk a kártalanításba másfajta értékpapírokat is, akkor adott esetben ebben az ügyfelek rosszabbul is járhatnak, hiszen magát az értékpapírjukat névértéken akár el is veszíthetnék, holott egyébként az őket illeti.

Egy félreértést e tekintetben el kell oszlatni, hiszen abban az esetben, hogy ha idegen értékpapírt kezeltek befektetési szolgáltatók, és azokról számlát vezettek, akkor az ezen a számlán szereplő pénzösszeg, ami megnyilvánul valamilyen részvény formájában, tehát egy részvény, egy állampapír, azt illeti, akinek a nevére ez a számla szól. Ennek megfelelően tehát ezeket ki kell adni, fölösleges ezt egy külön kártalanítási eljárásba bevonni, amikor ezek a részvények, értékpapírok visszajárnak annak, akinek egyébként a tulajdonában vannak.

Ennek megfelelően tehát valóban ‑ a további kérdés még erre vonatkozott, hogy mi van a hiánypótlási eljárással ‑ a hiánypótlási eljárás egy utaló szabály, van most is jelenleg ebben a jogszabályban, de a BEVA rendszeréhez hasonlóan, ahol egy kicsit szigorúbb szabályok vannak, itt is azt a lehetőséget szeretnénk támasztani, tekintettel arra, hogy e mögött az eljárás mögött nem egy közigazgatási szerv áll, hanem egy másfajta szerv, ezért a Ket. szabályai erre nem vonatkoznak, ezért meg kell alkotnia azt a szabályzatát is, ami alapján a részletes kártalanítási folyamat lezajlik. Ott lehet pontosan látni, hogy mik a szükséges határidők, a korábbi tapasztalatok és a BEVA tapasztalata alapján értelemszerűen alkalmazni a korábbi szabályokat, és a kártalanítás folyamatát lefolytatni. Ez az alap ugyanis annyiban speciális, hogy ennek a kezelője ugyanúgy a BEVA, mögötte a BEVA szervezetrendszere áll, így a kettőnek a kártalanítási folyamata ésszerűen összekapcsolható egymással, és ezért egy egységes kárrendezési folyamat kialakítható, és megoldható az a kérdés, hogy az emberek mielőbb a pénzükhöz jussanak.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)