Tóth Csaba (MSZP)

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben minden idők legnagyobb hazai bank- és brókerbotránya robbant ki, amelyben mintegy százezer betétes, magánszemély, civil szervezet, helyi önkormányzat, kisvállalkozás szenvedett több százmilliárd forintos nagyságrendű veszteséget. A botrány a jelentős káron kívül még aláássa a pénzügyi szektor és az azt ellenőrző felügyelet, valamint a kormányzat működésével kapcsolatos közbizalmat is.

Ugyanis ma már nem csupán sajtóértesülések, de miniszteri, államtitkári nyilatkozatok is nyíl­vánvalóvá teszik, hogy egyes minisztériumok, illetve háttércégeik jelentős mennyiségű készpénzt és értékpapírt tartottak a Magyar Államkincstár helyett a Quaestor-csoportnál. Nemcsak egy-egy ügyletről beszélünk, hanem szinte már kormányzati szintű stratégia kezd kirajzolódni.

A miniszterelnök úr maga sem tudta egy hete megmondani, hogy pontosan mekkora közvagyont kezelhetett Tarsoly Csaba cégcsoportja. Ez nem éppen a felelős gazdálkodást, a szakmailag meg­alapozott döntéseket tükrözi.

Tisztelt Miniszter Úr! Ebben az esetben bizony joggal merül fel a kérdés az emberekben, hogy milyen megfontolásból bízták a közpénzt a Quaestor-csoportra. Kinek milyen előnye származott a rendszeres üzletkötésekből? Ki kapott üzletkötői jutalékot a közpénz eltőzsdézéséért? Hogyan bízhatott a kormány újabb és újabb milliárdokat Tarsoly Csaba cégcsoportjára, ami végül csak a Külgazdasági és Külügyminisztérium esetében több mint 300 millió forintos kárt eredményezett a hírek szerint. Azt, hogy döntéseikkel pontosan mennyi pénzzel károsították meg a magyar államot, még nem tudni, mert egy hónap után sem tudtak az érintett vagyonról beszámolni.

Miniszter úr, ki a felelős ezért? Kinek szár­mazott haszna ebből? Ezekre a kérdésekre várom válaszát és nem az ETO-val kapcsolatos mellébeszélésre. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)