Dr. Czomba Sándor (Fidesz)

DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Egy valóban nagyon fontos problémát hozott ide napirend után a parlament elé, és ma már többször, több alkalommal volt lehetőség a bérekről, a munkanélküliségről, a foglalkoztatási nehézségekről eszmét váltanunk.

Engedje meg, hogy kezdjem onnan, és remélem, ezzel önök is egyetértenek, hogy a szegénységből való kilábalás első és legfontosabb lépése az, hogy munkát és ne segélyt adjunk az embereknek. Arra szeretném felhívni az ön figyelmét, hogy 2009-ben nagyságrendileg ez a 300 ezer ember, aki ugye, a munkaügyi regiszterben volt és valamilyen aktív ellátásban részesülhetett, abból 100 ezer ember volt ‑ most egyszerűen fogalmazok vagy kicsit kerekítek - köz­foglalkoztatásban, és 200 ezer embernek adtak 28 ezer forintos segélyt. Tehát az önök kormánya annak idején úgy döntött, hogy a segélyezési rendszerben szeretne több százezer embert tartani. Mi fordítva gondoljuk ezt, és a közfoglalkoztatáson keresztül, addig, ameddig a versenyszféra olyan térségekben, területeken nem lesz olyan, hogy a nagyon alacsony iskolai végzettségű embereket, akiket nem lehet azonnal a versenyszférába behozni, azoknak a közfoglalkoztatást átmeneti megoldásként, de mindenképpen megoldásként gondoljuk.

Anélkül, hogy kihegyezném a mondandóm lényegét a közfoglalkoztatásra, azért arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy rengeteg nagyon jó példa és program van Magyarországon, mintaprogramok. Azt tudom javasolni önnek, hogy azok a polgármesterek, akik nem vagy eddig nem éltek ezekkel a lehetőségekkel, nyugodtan keressék fel, indult egy honlap, ezen a honlapon lehet látni azokat a jó példákat, jó gyakorlatokat, amelyeket a Belügyminisztérium megoszt azok számára, akik szeretnének a közfoglalkoztatásban még hatékonyabban, még több embert foglalkoztatni, és erre a későbbiekben nyilvánvalóan lehetőség is lesz.

Itt a számadatokkal nem szeretném önt terhelni, de egy mondat erejéig azért hadd emlékezzek meg arról, hogy 2002-ben a létminimum és a minimálbér aránya 92 százalékos volt, ez folyamatosan jött le gyakorlatilag 2010-ig, 2011-ig 70 százalékra, és azóta jön fel, most jelen pillanatban 76 százalék. Tehát itt érdemes a tendenciára figyelni. Persze messze vagyunk a 100 százaléktól. Itt meg arra szeretném a figyelmet felhívni: ahhoz, hogy Magyarországon a minimálbér nettója 83 300 forint legyen, ami jelen pillanatban ez ‑ sőt ez már a 2013-as, mert a 2014-es létminimumot még nem is tudjuk ‑, ahhoz 133 ezer forintos bruttó fizetéssel kellene rendelkezniük az embereknek. Ez azt jelenti, hogy egy 30 százalékos egyszeri bérnövekedésre lenne szükség, amit, meggyőződésem, hogy jelen pillanatban, bár a magyar gazdaság sokkal jobban áll, mint akár 3-4 évvel ezelőtt is, de nem bírna el a rendszer úgy, hogy foglalkoztatottakat ne bocsátanának el, különösen a minimálbéren és a garantált bérminimumon foglalkoztatottakat, és ennek a kockázatát mi nem tudjuk és nem is akarjuk felvállalni. Szükséges a bérek növekedése, szükséges a minimálbér növelése és általában az átlagbér növelése is. Nyilván azért azt is tudjuk, hogy ez nemcsak a bértárgyalásokon dőlhet el vagy dől el, hanem adópolitikai eszközökkel is lehet azt segíteni, hogy nettóban több maradjon az embereknél.

Még egy nagyon fontos dolog: a szakképzést ön megemlítette, és mondta, hogy itt sem várható csoda. Ha nem teszünk a szakképzéssel semmit, és gyakorlatilag 4-5 évig úgy ülnek a fiatalok az iskolapadban, hogy miután kikerülnek, csak papíron alkalmasak egy-egy adott szakma végzésére, akkor gyakorlatilag a nagy munkanélküliséget fogjuk újra-újra generálni. Van már Magyarországon olyan terület, számos olyan terület, ahol a nagy munkanélküliség ellenére arra panaszkodnak a munkáltatók, hogy nem találnak megfelelő munkaerőt, megfelelő képzettségű és szakképzettségű munkaerőt. Ezért nagyon fontos, hogy a szakképzési rendszert is alakítsuk át, és például, ha ma Magyarországon egy roma származású tanuló hátrányos helyzetű térségben él, jól tanul, tanulószerződése van, akkor akár 50-60 ezer forintot kaphat nettóban - nettó­ban! - kü­lönböző ösztöndíjrendszereken keresztül. Tehát azt gondolom, és ez egy nagyon fontos üzenet, hogy ne a család anyagi helyzetétől függjön a tanuló foglalkoztatása, illetve lehetősége, hogy éppen a család képes-e, tudja-e vagy akarja-e a fiatalnak a lehetőséget megteremteni.

Tehát sok probléma van még, sok a teendő, de azt kérem a tisztelt képviselő úrtól, hogy ne vitassa el azt, amit a magyar kormány ebben az ügyben az elmúlt években megtett. Köszönöm szépen a figyelmet.