Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A H/4036. számú határozati javaslatot, amely a száz éve létrehozott Magyar Örökség-díjas védőnői szolgálat emléknapjáról rendelkezik, és amely 2015. június 13-át a magyar védőnők napjává nyilvánítja, a Jobbik Magyarországért mozgalom támogatja. Támogatja, mert egyetért a határozati javaslatban foglaltakkal, és ő maga is úgy gondolja, és a Jobbik képviselői is úgy gondolják, hogy a hungarikum védőnői szolgálat egy olyan érték, amelynek elismerése a legmagasabb állami és társadalmi szintre tartozik. Támogatja és fontosnak tartja a határozati javaslatot azért is, mert a problémának, a védőnők hivatásának komplex megértéséhez pontosan a nyilvánosságnak és a tájékoztatás szélességének az érdemi kialakítása szükséges, amely az emléknap által, illetve az itt megrendezett és a határozati javaslathoz fűződő vita által biztosítható, amely kiemeli a védőnők fontos feladatát, és felhívja a figyelmet azokra a problémákra, de eredményekre is, ami a védőnők munkájához kapcsolódik.

Nagyon szépen köszönöm, hogy képviselőtársaim részben említették azokat a történelmi tényeket, azokat az eredményeket, amiket a védőnői szolgálat az elmúlt száz évben elért. Úgy gondolom, ezek helytállóak, és nagyon fontos volt, hogy elhangozzanak e Ház falai között. De úgy gondolom, még ezenfelül is érdemes kiemelni pár olyan kérdést, pár olyan eredményt ‑ ezeket három pontban szedtem össze ‑, amelyekre mindenképp fel kell hívni a plénum figyelmét, és ezen keresztül a nyilvánosság figyelmét is.

Az első ilyen a védőnői szolgálat lényege. Ahogy már többször elhangzott, a család igényeihez igazodva a védőnő útmutatásként segítséget nyújt a családtervezéshez, a várandósághoz, a csecsemőtápláláshoz, a mozgásfejlesztéshez, de akár az oltások fontosságához, és az arról szóló problémakörökhöz is tanácsokat tud adni, illetve segítséget nyújt az egészséges életmódra, arra, hogy hogyan lehet a családot az egészséges életmódra nevelni és megtartani az egészségüket. Az eredmények egyébként azt mutatják, és ez a védőnői szolgálat egyik legfontosabb sarokköve, hogy a legfontosabb területeken komoly eredményeket ért el, így a csecsemőhalandóság látványos csökkenésében, szinte az egész világon egyedüli gyermekkori átoltottsági számokban, amit képviselő asszony már említett, valamint azokban a szoptatási arányszámokban, amelyek látványosan javultak.

(12.30)

Természetesen megemlékezve arról, hogy a csecsemőhalandósággal Magyarországon regionális szinten azért még mindig vannak kihívások. Sajnos Északkelet-Magyarországon, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében még mindig komoly kihívás, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is a magas szintű csecsemőhalandóság. Ezt nem csak a védőnők, sőt igazából nem a védőnők rovására kell írni, tehát nem az ő felelősségük, ez egy komplex, rendszerszintű és társadalmi, szociális, szociokulturális probléma ezekben a régiókban.

Továbbá vitathatatlan az is, hogy a védőnői szolgálat hungarikum volta az összegyűjtött tapasztalatok alapján is indokolt, és ‑ ez már elhangzott ‑ széles e világon fülébe jutott mindenkinek, és a világ minden tájáról idejárnak vizsgálni a Magyar Védőnői Szolgálatot. Pontosan ez bizonyítja, hogy ez egy hunga­rikum. Úgy gondolom, ha lehet még valamit hozzátenni, az az, hogy ezt az emléknapot létrehozzuk, illetve kinyilvánítjuk. Ezáltal egy új lépést tehetünk a hungarikummá minősítés érdekében, ami talán az utóbbi időben egy kicsit lelassulni látszott.

De minden elismerésre szükség van, visszatérve az eredeti kiindulási ponthoz, ami bármely egészségügyi szakmának elismerést mutat, illetve bármely egészségügyi szakmában dolgozók elismerését méltatja. Így nagyon fontos a jelenlegi nap is, mint ahogy egyébként a magyar ápolók napja is az volt, annak közjogi elismerése is. Talán azonban érdemes arra felhívni a figyelmet, ha már emléknapoknál tartunk, hogy veszélyeket rejt magában az, ha az emléknapokat elaprózzuk, és minden egyes egészségügyi dolgozónak külön emléknapot állítunk. Talán érdemes koncepcionálisan meghatározni, hogy melyek azok a sarokkövek, amelyeket követni lehet.

Természetesen a magyar védőnők centenáriuma különös indokot és okot adott arra, hogy ebben az évben a rájuk vonatkozó emléknapot mégis közjogi elismerés szintjére emeljük. Azonban mindenképpen fontos azt is tudni, hogy míg az egészségügyi dolgozók, például ápolók 60 ezer fős létszámmal vannak képviseltetve, addig 4000-4030 közé tehető azoknak a védőnőknek a száma, akik most elismerésben fognak részesülni. Természetesen ezzel nem vitatom el az emléknap fontosságát, csak felhívom a figyelmet arra, hogy bizony lennének még olyan egészségügyi dolgozók, akik szintén hasonló közjogi elismerésben, úgymond erkölcsi elismerésben kellene hogy részesüljenek.

Bocsánat, hogy kritikákat fogalmazok meg, de úgy gondolom, ha egyszer egy vitanap alkalmával, bocsánat, egy határozati javaslat vitája alkalmával előkerül a védőnők szerepe, az egész problémaköre, az ember tartozik szakmai igényességgel, és tartozik a szakma felé is olyan kötelezettséggel, hogy a problémás esetekre, gócpontokra felhívja a figyelmet; emellett pedig olyan kritikai megjegyzéseket tegyen, amelyekkel egyrészt a szakmának előrehaladást, előremutatást képes majd nyújtani, és amellyel felhívja a szakmában jelenleg aktuális problémákra adott esetben államtitkár úr, de a törvényhozás figyelmét is. Hiszen mi vagyunk azok, akik ezeket az anomáliákat, ezeket a hiányosságokat, veszélyhelyzeteket meg tudjuk szüntetni.

Így hát az egyiket már említettem; ez az emléknapok sora volt. Itt ugye, azt mégis megfontolásra javaslom, majd át kell gondolni azt, hogy mely egészségügyi dolgozókat milyen módon tudunk hasonló megbecsülésben vagy elismerésben részesíteni. El kell talán kerülni azt, hogy nagyon szétaprózódott emléknapok jöjjenek létre, hiszen ezzel egyrészt egy rosszabb társadalmi üzenetet is közvetítünk. És valóban, ahogy Hoffmann Rózsa is mondta, elképzelhető, hogy csak egy napot fog a közvélemény vagy a nyilvánosság is erre a napra szánni, és a maradék háromszázhatvan-jóegypár napon nem fogja olyan volumenben megbecsülni a védőnői hálózatot vagy adott esetben az egyéb egészségügyi dolgozókat.

Más aktuális kihívásokkal is meg kell küzdeni, szembe kell nézni. Az egyik ilyen aktuális kihívás egy kicsit régebbi és talán már oldódóban lévő, ez a 2013-as szelektív béremelés fiaskója volt. Ez csak azért érdekes, mert gyakorlatilag változatlan kormány van kormányon, és az egészségügyi államtitkársági azért részben hasonló elveket, illetve irányvonalat próbál képviselni, ami korábban elkezdődött az egészségügyben. Így hát mindenképpen okulnunk kell abból a 2013-as szelektív béremelésből, ami egészen odáig fajult, hogy a védőnők az Alkotmánybírósághoz fordultak saját, egyébként körülbelül féléves csúszásban lévő béremelésükkel kapcsolatban.

Itt egyébként a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara és több száz védőnő intézte a beadványt, miszerint az alapellátásban dolgozó védőnőket hátrányosan érintette ez a béremelés. Ez talán egy felkiáltójel és egy villogó jel kell legyen a kormány előtt is, hogy a hasonló szelektív béremelések mindig ilyen bérfeszültségeket fognak eredményezni. Talán itt a védőnők most már két évvel ezelőtti esete rávilágított arra, hogy óvatosan kell bánni az ilyen béremelésekkel.

A másik ilyen fiaskó egy új keletű ügy, ami szintén egy érdekes anomáliára hívta fel a figyelmet, ez a méhnyakrákszűréssel kapcsolatos. Ez szintén említésre került. Itt a védőnők által végezhető méhnyak­rák-szűrés elhalasztása jött be a 9/2015. szaktárcai vegyes rendeletben. Itt a módosításban a 2015. május 1-jei határidőt október 1-re tolta ki a tárca, amikorra a védőnőket fel kell szerelni a méhnyak­rákszűréshez szükséges általános és speciális eszközökkel. Ilyen például egyébként a szélessávú internetelérés vagy a nőgyógyászati vizsgálóasztal. Ez a csúszás is egy felkiáltójel, bár egy apró hibát jelent, de mégis, komolyságot úgy is kell tanúsítanunk, hogy az ilyen hibákat megpróbáljuk kiküszöbölni.

A másik nagyon érdekes pontja, hogy az eszközöket, egyelőre úgy néz ki, nem is kapják meg a védőnők, de már határidőt kaptak, és lényegében a 40 órás képzést 2018. december 31-ig el kell végezniük, és igazolniuk is kell. Úgy gondolom, hogy ebben a kérdéskörben is mindenképpen hanyagolni kellene a barátságtalan intézkedéseket. Tudom, hogy egyébként az egészségügyi államtitkárság arra törekszik, hogy a lehető legkomfortosabbá tegye az egészségügyi szakdolgozók életét, és bármilyen újítás van, zökkenőmentes átállás legyen, azonban mindenképpen folyamatosan szűrni kell ezeket a lehetőségeket, hogy ne sikerüljenek esetleg barátságtalanra, például a védőnők vonatkozásában az egyes vegyes rendeletek és rendeletmódosítások.

A másik nagyon érdekes kérdéskör a bérezés. Itt az egészségügyet, mondjuk úgy, teljesen sújtó bérrendezési problémával állunk szemben, és azt az egyébként 4 ezer körüli védőnőt is érinti saját bértáblájuk hiányzó volta és a bérrendezés még mindig kiáltó mivolta. Itt hasonló cipőben jár, ezt korábban így mondtam, akár az ápolók, akár az orvosok bérrendezése is. A védőnők sincsenek sokkal jobb helyzetben. Az ő bérezésük is nagyon ‑ csúnyán mondva ‑ kritikán alulira sikerült, és ebben az elmúlt 25 év változása nyomon követhető. Ugyanis szintén meglehetősen alacsony bérért dolgoznak akár a pályájukon kezdő védőnők, és még 40 évnyi szolgálati viszony után is mondhatjuk, hogy egy magyar átlagkeresethez képest is elég gyenge bérben részesülnek.

Tehát mindenképpen tisztességes bérezés elérése szükséges, ha szeretnénk biztosítani egyáltalán azt, hogy az egyébként 4400 körzetből legalább az a 4100 körzet, ahol most van ellátás, biztosított legyen. Már azt is megemlítették előttem, hogy közel 300 betöltetlen körzet van. Csak felhívnám a figyelmet a párhuzamosságra és a hasonlóságra, az alapellátás másik vonalára, a tartósan betöltetlen, illetve betöltetlen háziorvosi praxisokra, amely nagyjából hasonló számokat mutat. Tehát nagyon érdekes párhuzamok vannak ebben is. Talán az egyik megoldásával lehet, hogy a másik megoldásához is egy kicsit közelebb kerülünk, az alapellátást így globálisan nézve könnyebben megoldhatók a problémák.

A negyedik problémafelvetés egy népegészségügyi cél, ami magában foglaltatott a védőnők működésében, és a népegészségügyi célok és programok konkurálásának problémája. Itt arról van szó, hogy a kormány uniós projektek keretében, de a saját maga által is elindított projektek keretében a népegészségügyi szűrések, illetve a megelőző, preventív medicina alkalmazásával egy komoly versenytársat alkotott a védőnők tevékenysége mellé. Ugyanis azt látjuk, hogy egyszerre futnak akár az OFI… ‑ ez ugyan most névváltozáson ment át, de az egészségfejlesztési irodák is valamilyen szinten konkurenciaként működnek a védőnők mellett, és a védőnők a jelenlegi finanszírozási szinten nem biztos, hogy az egyébként projektkényszerben és időkényszerben lévő európai uniós projekttel fel tudják venni a versenyt.

Azt látjuk, hogy nyilván milliárdok mennek el az európai uniós projektek megindítására, amelyek egyébként szintén jó célt szolgálnak. Tehát itt nem azt vitatom, hogy nem szolgálnak jó célt, csak ez egy párhuzamosságot hagy a rendszerben, és maguk a védőnők érzik így, sok esetben az ő rovásukra, az ő tevékenységük rovására működik.

Az ötödik problémapont pedig a gyermekbántalmazással és a gyermekelhanyagolással kapcsolatos.

(12.40)

Itt szintén kulcsszerepe van a védőnőknek, és talán ez a pszichésen is legmegterhelőbb területük. Itt is látjuk, hogy azok a számbeli és bérezésbeli hiányosságok egy alapos munka elvégzésében akadályozzák a védőnőket, tehát úgy látjuk, hogy az alapos munkát csak a megfelelő létszámú körzetekkel lehetne elvégezni, és akkor nem kerülhetne sor olyan szomorú esetekre, mint amelyek az elmúlt hetekben, hónapokban a média által is hangoztatott gyermekbántalmazási ügyek voltak, és sokkal hatékonyabban és sokkal gyorsabban tudnának reagálni a gyermekvédelmi jelzőrendszerben benne lévő védőnők. Tehát úgy gondolom, az is egy nagyon fontos előrelépési pont lehetne, hogy a jelenlegi körzetszámok mellett gyakorlatilag a minőségi munka nem biztosítható, tehát valamilyen fejlesztési, bérrendezési, körzetátgondolási tervek a gyermekelhanyagolással és ‑bántalmazással kapcsolatosan mindenképpen szükségesek.

Még egy utolsó problémapont, az magának az utánpótlásnak a kérdése. Mint sajnos egyébként az egészségügyi szakmák nagy része, a védőnői szakma sem egy vonzó hivatást kínál, így az utánpótlás itt is egy kritikus pont, csakúgy, mint egyébként a háziorvosoknál vagy bármely más egészségügyi dolgozóknál. Itt megfogalmazódott korábban is, ez határozottan jó álláspont, hogy indokolt lenne egy védőnői külön bértábla bevezetése is, amely talán megoldást nyújthatna erre.

Összegezve mindazonáltal, amit elmondtam, és hogy ne csak úgymond a kellemetlen vagy a kicsit kényelmetlenebb problémák felfedése álljon utolsó szóként, érdemes azért összegezni, hogy az emléknap tényleg jó lehetőség egy ilyen vita lefolytatására, amely egyrészt felhívja azokra az értékekre a figyelmet, amelyeket az országos védőnői szolgálat és az őáltaluk száz éve végzett munka magában hordoz. És felhívja a figyelmet ez a vita mindenképpen a megoldandó problémákra, de felhívja azokra a megoldási javaslatokra is, amelyek részben elhangoztak, illetve talán el fognak hangzani zárszóként államtitkár úrtól.

Mint ezt korábban mondtam, a Jobbik a határozati javaslatot támogatja, és az itt megfogalmazott, egyébként problémákként felvetett kérdések ügyében való előrelépést javasolja az államtitkárság és egyébként az Országgyűlés számára is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)