Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy idézettel kezdem: „7 óra 25-kor, amikor leszállok a buszról, már egy csoport, körülbelül 20-25 fő áll a suli előtt és szív. Utána ez folytatódik minden szünetben, már nem a suli előtt, hanem bent az iskolában, dohányzásra kijelölt helyen vagy a WC-ben. Sunyisan csinálják, mert vágott dohány közé keverik a drogot, majd rendes, igazi hüvelybe töltik be. Pont úgy néz ki, mint egy sima cigaretta. A diákok több mint a fele szív minimum.”

Ez az idézet egy diák beszámolója abból a riportból, ami nemrég jelent meg az egyik internetes portálon, és lesújtó képet ad a vidéki Magyarország szociális és egészségügyi állapotáról. A probléma nem egyedi, sajnos egyre több ilyen esetről hallani. A helyzet azért is súlyos és veszélyes, mert az egyelőre legális szerek, újabbnál újabb dizájnerdrogok szabadon terjedhetnek az iskolákban is. Ezeket nem lehet tiltólistára venni, mert százféle verziójuk ismert, és amúgy is folyamatosan változtatják a kémiai összetevőiket.

A kormány 2013-ban tűzte maga elé azt a célt, hogy Magyarország 2020-ra kábítószermentes ország legyen. Már azt sem lenne nehéz vitatni, hogy ezt a célt megfogalmazó anyag mennyire alkalmas a hazai droghelyzet javítására, vagy egyáltalán az ilyesfajta célkitűzés mennyire reális. De most inkább arra szeretném felhívni a kormány figyelmét, hogy mindezek ellenére milyen irányba halad a valóság. A dizájnerdrogokra nem szabad úgy tekinteni, mint unatkozó, jómódú fiatalok szórakozására. Ennél sokkal nagyobb és elterjedtebb problémáról van szó, hiszen nap mint nap szembesülünk vele, hogy országszerte egyre több középiskolában és általános iskolában okoznak problémát az új kábítószerek. Rohamléptekkel terjednek az ország azon részein, ahol egyre rosszabbak a kilátások.

Az előbb említett példa sem a budapesti éjszakában, hanem egy kilátástalan helyzetű kisvárosban játszódik. Az interneten most is elérhető honlapokon bárki könnyen megrendelheti magának a drogot csupán néhány ezer forintért. Az oldal magát úgy reklámozza, hogy az egyetlen, teljesen legális, C-listamentes, semmilyen tiltott anyagot nem tartalmazó szert árulja, miközben az is szerepel a honlapon, hogy emberi és állati fogyasztása tilos és életveszélyes, csak 18 éven felülieknek; termékeink irritáló, mérgező hatásúak, védőfelszerelés használata javasolt, gyermektől távol tartandó, kizárólag kertészeti célra, növények tápanyag-felhasználására vagy emberi, állati fogyasztásra alkalmatlanok és veszélyesek.

Miközben nyilvánvaló kábítószer-terjesztési céllal hozták létre az oldalt, ennyi elég a legális drogterjesztéshez, hogy leírják, kizárólag kertészeti célra szabad felhasználni, emberi fogyasztásra életveszélyes. Még mindig szabadon működhet ez az oldal? A helyzet tehát úgy áll, hogy a kihirdetett stratégia jegyében formálódó drogmentes Magyarországon minden nehézség nélkül, legálisan rendelhetők ezek a drogok; holott a kockázatok és károk összemérhetetlenek más szerekhez képest.

Érdemes lenne megvizsgálni, hogy mi vezetett idáig. Milyen szerepe van a kormány drogpolitikájának abban, hogy egy sokkal veszélyesebb és kiszámíthatatlan következményekkel járó drog ellenőrizetlenül terjed mindenhol, már az iskolákban is? Valószínűleg mást is kellene tenni a drogok okozta halállal való riogatás és büntetéssel való fenyegetőzés mellett, mert már a hazai tapasztalatok is azt mutatják, hogy ez így nem fog sikerülni.

Az iskolai drogprevenciós előadásoknak jelen formájukban nincs túl nagy elrettentő hatásuk, ráadásul a prevencióra szánt összeg jelentősen csökken. Ha pedig a dizájnerdrogokhoz hasonlóan új, még veszélyesebb szerek rohamos terjedésnek indulnak, akkor nem lesz kétséges, hogy ki a felelős. Ki a felelős azért, hogy más európai országoktól eltérően Magyarországon ilyen nagy teret nyertek a dizájnerdrogok? Az általános kormányzati nemtörődömség és a segítség hiánya. Az iskolák tehetetlenek, a pedagógusok magukra vannak hagyva, eszköztelenek.

Egy valóban felelős kormány nem várhat csendben ilyenkor, meg kell tudni állítani az új drogok terjedését, hallgatásával, tétlenségével nem szabad súlyosbítani a helyzetet. Most nem hangzatos, de megvalósíthatatlan, haszontalan vagy éppen kifejezetten káros ötletek lobogtatásának van itt az ideje. Ki kell mondani, hogy nagy a baj. Utána pedig szakmailag elfogadható és hatásos lépéseket kell tenni.

Kérdés, hogy belátja-e a kormány a kudarcát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és kijön-e az eddigi zsákutcából. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)