Dr. Répássy Róbert (Fidesz)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Egészen pontosan jelenleg 277 fő tölti életfogytig tartó szabadságvesztését, ebből 53 fő úgynevezett tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést tölt, tehát az ő esetükben a bíróság a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségét kizárta; hozzáteszem, hogy mintegy 15-18 ítélet még nem jogerős ezekben az ügyekben.

Az úgynevezett tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést 1999-ben vezette be az akkori kormány javaslatára a parlament, és a 2000-es évek elejétől alkalmazzák, hiszen nyilván csak a hatálybalépése után elkövetett bűncselekményekre lehetett alkalmazni. Ebből kiszámítható ‑ tehát a 2000-es év elejétől alkalmazzák ‑, hogy 2040-ben, azaz 25 év múlva számíthatunk először olyan kegyelmi felülvizsgálatra, amelyet az új törvénymódosítás előír, de az új törvénymódosítás, amelyet valóban, ahogy ön említette, a strasbourgi ítéletet követően fogadott el az Országgyűlés, egy bírákból álló bizottságnak, egy szakértői bizottságnak, szakértői testületnek a véleményét írja elő. Ezt a véleményt az igazságügy-miniszter felterjeszti a kegyelmi kérelem elbírálására a köztársasági elnöknek, és a köztársasági elnök egyáltalán nem automatikusan, hanem alapos mérlegelés után, kegyelmi mérlegelés után dönt arról, hogy szabadlábra helyezhető-e majd 25 év múlva az első tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személy.

Meg kell hogy jegyezzem ‑ a kegyelmi statisztikákat ismerve ‑, hogy viszonylag csekély számú olyan esetről tudunk, amelyben a köztársasági elnök pozitívan dönt egy kegyelmi előterjesztésről, és különösen kevés az olyan ügy, amelyben a köztársasági elnök életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személy esetében kegyelmet gyakorol. Megpróbáltam a kegyelmi statisztikákat az 1990-es évektől megnézni, és eddig egy olyan kegyelemről tudunk, amelyben életfogytig tartó szabadságvesztés esetén élt a köztársasági elnök a kegyelmi jogkörével, tehát egyáltalán nem tekinthető bizonyosságnak vagy automatizmusnak az, hogy a köztársasági elnök kegyelmi döntése pozitív lenne.

Ami a bíróságok döntését illeti, tehát a feltételes szabadságra bocsátást és azoknak a várható legkorábbi időtartama, ilyen statisztikákkal én nem találkoztam, nem tartják ezt számon. Nyilván az megállapítható, hogy feltételes szabadságra hány életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személyt bocsátottak, erre a büntetés-végrehajtásnak vannak statisztikái, még jelen pillanatban nem tudtam ezeket beszerezni. Azt hiszem, hogy az a feltételezés, hogy az életfogytiglanra ítélt személyek szabadlábra kerülhetnek, ez a feltételezés a valóságtól meglehetősen távol áll, hiszen a bírói döntések jelentős esetben a feltételes szabadságra bocsátást mellőzik, egy későbbi időpontban vizsgálják meg az elítélt esetén.

Tehát azt kell mondjam, hogy a tényleges életfogytiglan bevezetésével valóban, ahogy ön mondta, sikerült betömni azt a lyukat, amit a rendszerváltás óta az eltörölt halálbüntetés helyett alkalmazhatnak a magyar bíróságok. Manapság is igen sok esetben élnek a bíróságok a tényleges életfogytiglan büntetés eszközével.

Kérem a válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)