Dr. Apáti István (Jobbik)

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A rendszerváltozásnak hívott jelenség után a halálbüntetés hatályán kívül helyezését követően az életfogytiglan vált a jogrendszer legsúlyosabb büntetésévé. Ez a jogintézmény sokat változott az elmúlt negyedszázadban is, különös tekintettel a legkorábbi feltételes szabadságra bocsátás időpontját illetően. Ennek megfelelően a jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt bűnözők a Btk. változásának függvényében legkorábban 20-25-30 év múlva szabadulhatnak, esetleg 30 évnél hosszabb időt kell minimálisan eltölteniük a rácsok mögött.

Más a helyzet azok esetében, akiket korábban ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek: az ő esetükben a jogerős ítélet kizárta a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, de brüsszelita nyomásra, strasbourgi nyomásra végül is kötelező kegyelmi eljárást rendelnek el: 40 év után, legkorábban 40 év után felül kell vizsgálni ezeket az eseteket is, tehát még az életfogytiglanon belül is a legveszedelmesebb bűnözők számára is megnyílik a szabadlábra helyezés lehetősége.

(15.40)

Ráadásul tudjuk azt, hogy bár tucatnyi bűncselekmény esetében vagy több tucatnyi bűncselekmény esetében kiszabható ez a büntetés, a gyakorlatban kivétel nélkül az emberölés minősített eseteinek elkövetőit ítélik erre a büntetésre, tehát kivétel nélkül kegyetlen gyilkosokról van szó. Éppen ezért nemcsak büntetőjogi vagy politikai, hanem súlyos erkölcsi és társadalmi kérdések is felmerülnek. Ugyanis hová jut a magyar társadalom, hogyan érezhetik biztonságban magukat a magyar állampolgárok, a magyar emberek úgy, hogy a legrettenetesebb, a legszörnyűbb gyilkosságok elkövetői is akár már legkorábban 20 év elteltével élvezhetik a szabad élet minden előnyét? Emlékeztetnék itt az 1990-es évek elején elkövetett Bene-Donászi tettestársak általi több gyilkosságra és emberölési kísérletre, itt például már konkrétan eltelt a legkorábbi szabadlábra helyezéshez szükséges 20 esztendő.

Ráadásul nem látunk pontosan, nem látunk tisztán ebben a kérdéskörben, éppen ezért kérdezem nagy tisztelettel államtitkár úrtól, hogy hány személyt ítéltek 1990 óta jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztésre. Hány személy esetében telt már el a legkorábbi, a legminimálisabb idő, ami a szabadlábra helyezésükhöz szükséges, esetleg hányan szabadultak már ebből a büntetésből, illetőleg a közeljövőben hány személy szabadulása, szabadítása várható? Ugyanis amíg Strasbourg azon aggódik, hogy hány négyzetméter jut egy elkövetőre, addig minket az áldozatok emléke, a hozzátartozók méltósága foglalkoztat, és legfőképpen tartunk újabb súlyos bűncselekmények, súlyos gyilkosságok elkövetésétől.

A fő kérdés tehát az, hogy mikor kívánják megoldani ezt a problémát, mikor kívánják betömni, befoltozni ezt a rést a pajzson, és meddig kell még a kegyetlen gyilkosoktól tartanunk egyrészt a törvényhozás, másrészt a jogalkalmazás folyamatos hibái miatt. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)