Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, a világ elnyomott nemzeteihez hasonlóan mi, magyarok is úgy vagyunk vele, hogy nincsen különösebben sok okunk arra, hogy rajongjunk az amerikai politikáért, és mégis egy ottani, majd’ két évszázaddal, illetve körülbelül két évszázaddal ezelőtt élt államférfiútól idéznék, hogy az ő bölcs gondolataival kezdhessem napirendi utáni felszólalásomat.

Thomas Jefferson, az Amerikai Egyesült Államok harmadik elnöke, még elnöksége előtt, 1785-ben barátjához, John Jayhez írott levelében így fogalmazott: „A földművelők a legértékesebb polgárok. Ők a legéleterősebbek, a legfüggetlenebbek, a legerényesebbek, és ők kapcsolódnak a legtartósabb kötelékkel hazájukhoz, és ragaszkodnak annak szabadságához és érdekeihez.”

(23.20)

Szavaival ‑ legalábbis, ami a Jobbik-frakció tagjait illeti ‑ minden tekintetben egyetértünk. Ellenkező szándékaik okán így lehetnek ezzel a kommunisták és a velük egy tőről fakadó szélsőliberálisok is. Nem véletlenül akarták írmagját is kipusztítani a magyarság törzsökös gerincét alkotó, a nemzetet ezer éven át megtartó parasztságnak. Nem véletlen az évtizedeken át folytatott vidékromboló hadjáratok dühödt faluellenessége, a vidéki Magyarország tönkretételét célzó intézkedések sokasága. Veszélyes ellenfélként, ellenségként tekintettek mindarra, amit képviseltek, hiszen, ahogy Tormay Cecile írta, ezer év alatt egy hatalmas cserfa nőtt a mi földünkből, ez a cser maga a magyar nép, melynek gyökere a parasztság.

A kollektivizálás nem volt elég a kommunisták terveinek megvalósításához, ezért ismeretes, hogy az MSZMP stratégái 1967-ben elkezdték kidolgozni a végül 1971-ben elfogadott országos településhálózat-fejlesztési koncepciót. Községeink kétharmadát, a lakosság 18 százalékának, azaz majd’ kétmillió embernek otthont adó mintegy kétezer falut szerepkör nélküli településsé nyilvánítottak. A helyi fejlesztéseket letiltották, a kisiskolákat bezárták, a társadalmi-gazdasági szempontból fontos létesítményeket elvitték a körzetközpontokba. A tömeges szárnyvonalbezárásokkal és a szükséges közútfejlesztések leállításával pedig elvándorlásra kényszerítették a helyben perspektívát nem remélő fiatalabb generációkat.

A szerepkör nélkülinek nyilvánított, gyakorlatilag halálra ítélt települések elöregedésnek indultak, demográfiai potenciáljuk összeroppant, a korszerkezet megváltozásával párhuzamosan pedig egyre inkább veszítettek életerejükből. Az elöregedést csak azok a falvak kerülték el, ahol a cigányság részéről történt nagy létszámú betelepedés. Ebben az esetben viszont az önmagát hatványozottan újratermelő nyomor és a spontán szegregálódás pecsételte meg az elgettósodó község sorsát.

Ugyan a román diktátor, Ceaușescu falurombolási terveivel felérő koncepció végrehajtását 1985-ben leállították, de egyrészt eddigre már sok település visszafordíthatatlan károkat szenvedett, másrészt pedig a kisiklatott rendszerváltás révén hamarosan újabb kataklizma zúdult a magyar vidékre. Az SZDSZ-es főideológusok államreform-bizottságba delegált megmondóembere a képébe is vágta a szélsőliberálisok által csak mucsai nácinak tartott magyarságnak, hogy a falu életképtelen középkori csökevény.

És kormányzati propaganda ide vagy oda, de most is óriási gondok vannak a vidékfejlesztés körül. Jól összefogott, államilag finanszírozott komplex programok híján a kistelepülések lakosságmegtartó ereje továbbra is csekély. Ősi falvaink kiürülése rohamos, sok helyütt csak a roncstársadalmi létbe süppedt, nyomor által röghöz kötött, lesüllyedt rétegek maradnak, gyökeresen eltávolodva a szerves paraszti kultúrától.

Ha pedig Somogyország szomorú sorsát szemléljük, akkor elmondhatjuk, hogy az itteni, mintegy 120 ezer lakóingatlan jó egyhatoda már most is üresen, jobbára eladhatatlanul áll, ha pedig az utóbbi két-három év ütemében fogy a népesség, akkor azt kell mondani, hogy 130-140 év múlva nullára fogy a megye lakossága. Ideje lenne a kormányzati odafigyelésnek, hogy elkerüljük a kistelepülések Kakpusztává válását. Kakpuszta tulajdonképpen egy ikonja annak a tragédiának, ami ezeket a kistelepüléseket sújtja; valamikor iskolája, temploma, csendőrőrse, kocsmája volt, több százan lakták, viszont 2006-ban meghalt az utolsó lakója is, az erdő visszafoglalta a romossá vált települést; erről viszont majd később szeretnék mesélni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)